Azzal foglalkozik, amit szeret

Édes Annával és Esti Kornéllal jártak tavaly Nagykárolyban, idén Babits-művel, valamint reformációs emlékünneppel készülnek. Némethy Norbert borostyános társulatvezető azt teszi, amit szeret, viszont sohasem akart katona vagy tűzoltó lenni.

– Hirtelenjében nem is tudom felsorolni, hogy a Borostyán Produkció milyen előadásokkal érkezett tavaly, azaz 2016-ban Nagykárolyba és vidékére. Kérlek, segíts.

– A tavalyi év kiemelkedően jól zajlott a Borostyán szempontjából. Két saját előadásunk is volt, és ezek a kritikák szerint is nagyon jól sikerültek. Közel 20-20 alkalommal mutattuk be ezeket, iskolákban, művelődési központokban és egyebütt, nagy sikerrel. Az Édes Anna és az Esti Kornél című előadásunk is látható volt Nagykárolyban is, és aki látta, szerintem nem csalódott.

– Neked, Némethy Norbert produkcióvezetőnek mi volt a kedvenced?

– Az Esti Kornél című előadás talán azért áll hozzám közelebb, mert a dramaturg munkából és a rendezés folyamatából is kivehettem a részem és így saját, közös gyermeknek érezzük a főszereplővel, Csáki Szabolccsal. A vidám, dalokkal kiegészített előadás az idősebb korosztályt is „megfogja”, így a teljes család jól töltheti az estjét, ha ellátogat az előadásra.

– Erre az évre mivel készültök?

– Idén januártól már egyesületként is működünk, így a „kultúra, életmód és még valami” jelszavaink kiteljesednek. Több szálon, több mindennel foglalkozunk.

Három saját előadással készülünk: március idusán egy Babits mű kerül színpadra, majd a nővérem (Némethy Zsuzsa) tér vissza egy egyéni előadással. Aztán októberben a reformáció ötszázadik évfordulójáról emlékezünk meg.

Jövő áprilisig két könyv kiadását tervezzük, ami mellett megszervezzük az első Borostyán félmaratont és az első Borostyán kupát is – amire a Borostyánhoz közel álló középiskolák tanulóit várjuk egy kispályás focitornára. Utóbbira a nagykárolyi Elméleti Líceum is elfogadta a meghívást. Négy országból több mint 200 diákot várunk és itt lép pályára először, hivatalosan a Borostyán SC női focicsapata is – ez egy régi nagy álmom megvalósulása.

Ezen kívül, kiállítások és két erdélyi Berecz András-turné is színesíti az évet.

– Rendezvényszervezőként milyennek látod a nagykárolyi publikumot? Például sokan hiányolják a kulturális rendezvények kapcsán a tanárok szerepvállalását.

– Apám részéről én félig károlyinak érzem magamat, és mivel már évek óta járunk oda rendezvényekkel, így elég sok embert ismerek ott. Nagyon szeretünk oda járni, mindig jó közönség fogad és barátkozó emberkék. A pedagógusok szerepvállalása mindenhol probléma, de ne felejtsük el, hogy ez két oldalú dolog. Nem várhatja el senki, a pedagógustól sem, hogy munkaidején, vagy a munkaköri leírásán túl foglalkozzon a diákokkal. Azt hiszem, ezt mindenki magának kell eldöntse. Mindazonáltal, hálistennek, minden iskolában megtalálhatók azok a pedagógusok, akik segítenek és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a diákok a lehető legjobb emberként kerüljenek ki az iskolapadokból. Nélkülük tényleg sehol nem lennénk!

– Meg lehet ebből élni? Annak idején vélhetően tűzoltó vagy katona, netán színész akartál lenni. Nem lett volna jobb?

– Tűzoltó vagy katona soha nem szerettem volna lenni. Az egy családra jutó színészi vénát a nővérem már lefoglalta magának, így nekem a színpad mellett jutott csak hely, de ott, azt hiszem, megtaláltam a magamét. Nagyon szeretem a színházi környezetet és a rendezvények hangulatát, van benne valami bizsergető.

Tavaly elindítottunk egy Esti Kvíz sorozatot Magyarországon, aminek a műsorvezetői feladatát is magamra vállaltam, így elég sokat szerepelek is. Februártól az említett rendezvény már három városban, öt különböző helyszínen folytatódik, és elég sok időmet lefoglalja, de nagyon szeretek ezzel is foglalkozni.

Az, hogy lehetett volna jobb, az érdekes kérdés. Mert, ha az a kérdés, hogy jobban fizető állás, akkor biztosan találtam volna, de a Borostyánban az a jó, hogy éppen azzal foglalkozom, amit szeretek, és számomra ez a legfontosabb.

Advertisements