Jövőre is megpróbáljuk!

A nemrégiben megrendezett Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszán szerzett tapasztalataikról, élményeikről kérdeztük Kinţel Alexandrát és László Istvánt, az Elméleti Líceum diákjait, akik mindketten dicséretben részesültek.

– Hogyan zajlott a felkészülés a megyei, majd az országos szakaszra?

Kinţel Alexandra: – Sok pluszmunkával jár a tanulás mellett, de nem volt megterhelő számomra, mert szeretek ezzel foglalkozni.

László István: – Én beosztottam a munkámat, minden nap dolgoztam egy kicsit. Idén többet kellett olvasni, mint amihez hozzá voltam szokva, de épp ezért tetszett.

– Mi a véleményetek az országos szakaszon kapott tételekről?

L. I.: – Jézus élete, a teremtéstörténet, a vízözön témákat szívesen láttam volna a vizsgalapon, a tékozló fiú történetéből nem voltam eléggé felkészülve; erre ott jöttem rá, amikor megláttam a feladatot. A második tétel pedig Ádám vagy Éva nevében íródott naplóbejegyzés volt, ez nem igazán nyerte el a tetszésemet. Azonban azt hiszem, mindkettőnk nevében mondhatom, hogy nehezebb tételeket vártunk.

K. A: – Én jobban álltam a mitológiával, közelebb is érzem magamhoz, ezért annak jobban örültem volna; de így is egész jól boldogultam.

– Feladatként vagy kellemes időtöltésként fogtátok fel a tantárgyversenyt?

K. A.: – Szerintem fele-fele arányban jelen van mindkettő. Úgy vélem, mindenki azért megy, hogy a legjobb helyeket elhozza, de rágörcsölni nem kell, mert az csak a teljesítmény rovására válik.

L. I.: – Én úgy gondolom, a felkészülési idő a legjobb. Olyan jó, hogy minden nap írsz, olvasol, dolgozol, beleásod magad a témába. Ezért talán inkább kellemes időtöltés volt, mint feladat.

– Ha nem lett volna tétje, akkor is ilyen erőbedobással indultatok volna?

L. I.: – Szerintem igen. Engem érdekel az adott témakör, így a tantárgyverseny végeztével továbbra is olvasok ehhez kapcsolódóan.

K. A.: – Egyetértek Istvánnal. Közel érzem magamhoz az irodalmat, így tét nélkül is ugyanennyire igyekeztem volna a legjobbat kihozni magamból.

– Az általános iskolaihoz képest változott a tételek felépítése. Hogy boldogultatok ezzel?

K. A.: – Kisebb nehézséget okozott, mert eddig túlnyomórészt az iskolában tanultakra kellett alapoznunk; volt egy konkrét objektív javítókulcs, ami itt már nincs. Viszont az időbeosztást tekintve könnyebb két tételt kidolgozni három óra alatt, mint hármat.

L. I.: – Mivel nemcsak az iskolában tanult anyagot kellett alkalmaznom, éreztem, hogy a versenyen megírt szöveg a saját munkám. Ez nagyon jóleső volt, ezért örülök a változásnak, illetve a kisebb osztályokban kapott nyelvtani feladatokat nem szerettem.

– Mi volt a célotok? Mindenképp dobogós helyet szeretetek volna elérni?

K. A.: – Az az igazság, hogy mindenki győzni megy. Ezért természetes, hogy jó eredményt szerettem volna elérni. Már csak azért is, hogy bizonyítsak önmagamnak.

L. I.: – Az országos szakaszon nem feltétlen az volt a célom, hogy kijussak a nemzetközi szakaszra, legalább egy kilencest szerettem volna írni. Ez megtörtént, úgyhogy teljesítettem a kitűzött célt.

– Az értékelő tanároktól kapott jegyhez viszonyítva jobb vagy rosszabb jegyre számítottatok?

L. I.: – Jobb jegyre számítottam, de végül megértettem a hibáimat. Nem érzem magam csalódottnak, jövőre is jelentkezni fogok a tantárgyversenyre!

K. A.: – Hasonlóan Istvánhoz, jobb eredményre számítottam. Ez persze nem azt jelenti, hogy elégedetlen lennék a teljesítményemmel – hiszen hatodik helyezést értem el, ami szintén dicséretet jelent –, inkább arra ösztökél, hogy jövőre is részt vegyek, és jobb eredményt nyújtsak.

– Gratulálunk és további sok sikert kívánunk!

Sepler Kinga
Elméleti Líceum

Szerkesztői megjegyzés: azóta Kințel Alexandra még egy megmérettetésen van túl – a nyelvészeti tantárgyverseny (Olimpiadă de Lingvistică) országos szakaszán különdíjat érdemelt ki.