Pizsiparty: mozgás alapú csapatépítés

– Pihenjétek ki magatokat, mert rátok fér – javasolta tegnap késő délután Szolomájer Timi kaplonyi tanítványainak. Természetesen megkérdeztük: mit művelt a csöppségekkel, miről is szólt a kétnapos, ottalvós foglalkozása?

1

– Hogy mi zajlott? Hát tulajdonképpen nagyon kevés alvás. Általában, mikor együtt tölti el az időt három korosztály, akkor a program szervezése is igazodik ehhez. Megpróbálom őket játszatni is, de meg is mozgatni. Persze van, akinek ez egy kicsit sok, és van, akinek egy kicsit kevés. Ám az biztos, hogy estére mindenki „feltámad”, azaz új erőre kap. Ennek megfelelően mindenki éjfélig szaladgál, vagy mesét néz, vagy hajnali 1-ig, 2-ig… Ki meddig bírja. A felkelés a kritikus pontunk. Olyankor bizony össze kell rázni a társaságot. Most a második nap nagyon jól sikerült, elmentünk a Ráspi-tóhoz. Bográcsost főztek nekünk, ennek köszönhetően jutott időnk a közös játékra. Idén a nagyobbak, akik a csoportvezetők kivették részüket a lebonyolításból. Mindegyik nagyobbacska gyerek vezetett két-három játékot.

– Harmincnégy vagy -öt gyerek volt összesen. Nem aludt itt, a sportcsarnokban mindegyikük, a kisebbek hazamentek este, de már reggel ismét itt voltak. Talán huszonhatan aludtunk együtt. Volt 5-6 éves is, és 14 is. Egész pontosan nem együtt aludtunk, hiszen a fenti öltözőkbe vonultak el a kis csoportok. Ők, azaz a gyerekek választják ki a szobákat, a matracok kihelyezését nagyjából ők oldják meg. A takarítást a csoportvezető nagy lányokkal végzik el. Tehát próbálom úgy „menedzselni” a dolgokat, hogy az elejétől a végéig benne tudjanak lenni.

– Néha ez problémát okoz. Amikor például mindenkinek meg kell mozdulni, és mindenkinek tenni kell érte valamit, nos, az néha gondot jelent. Voltak összezörrenési pontjaink, de egyik sem volt olyan vészes, ami miatt azt kellene mondjam, hogy nem érte meg ez a dolog. Mindig tanulunk egymástól! Azt, hogy kinek milyen a ritmusa, ki mit tud elfogadni, és hogy tudjuk ezt összehozni. Persze ez az utóbbi a legnagyobb kérdés.

– Nincs különösebb neve ennek az „eseménynek”, teljesen egyszerűen: pizsiparty. Hiszen az a lényege, hogy összebútorozunk, és együtt alszunk. (Bár nem alszunk, hanem együtt vagyunk jó sokáig…) Hogy minden legyen benne egy kicsit… Táncoljunk is… Egyébként az is feladat volt, hogy a csoportoknak kicsi, saját koreográfiát kellett összeállítaniuk, mégpedig úgy, hogy abban a legkisebbek is részt tudjanak venni – én megkezdtem, de nekik kellett befejezni… Ehhez csapatzászlókat is készítettek, persze közösen. A lényeg tehát az, hogy érezzék, milyen különböző korosztályokkal együtt dolgozni.

– Mondjuk azt, hogy ez mozgás alapú csapatépítő tréning. Ez így kényelmes, hiszen a szülők a kicsiket is elengedhetik, nem viszem messzire a gyerekeket, gyakorlatilag bármikor elérhetők vagyunk. Ugyanakkor már maguknak kell valamilyen szinten gondoskodniuk magukról. Megtanulnak pakolni, összeszedni dolgokat, utánanézni a dolgoknak… Bebizonyosodik ilyenkor, hogy bár kicsik, nagyon sok dolgot rájuk lehet bízni. Nyilván kell még terelgetni őket. Én bízom abban, hogy mindez a javukra válik, hogy önállóbbak lesznek, szeretni fognak majd maguktól csinálni dolgokat. És persze fontos az, hogy szeressenek mozogni, meg maguknak megszervezni ezt vagy azt.

– A korábbi években is volt már pizsiparti. Tulajdonképpen ez a lezárása a táncos évünknek. Szervezünk mi Mikulás-partit, meg fellépünk a falu farsangján, valamint a Lápfesztiválon… Ezek ilyen összetartó pontok, mindig összehívom ilyenkor a gyerekeket, hogy legyünk együtt. Megünnepeljük azt, hogy eltelt egy közös év.

Fotók: Szolomájer Timi és Szilárd

Reklámok