Akinek a „bogarasság” elismerés

Észre se vesszük – legalábbis a legtöbbünk –, hogy milyen különleges világ vesz minket körbe. Vajda Béci makrófotós megőrizte azt a képességét, hogy képes „lehajolni” ebbe a csodaszép világba. Az alkotásait Szatmárnémetiben lehet még két héten keresztül megcsodálnunk – érdemes, talán eszünkbe jut gyereklétünk, az, hogy különleges világban élünk… Erről mesélt nekünk.

a (2)

– Mi az üzenete annak, hogy bogarakat fotózol?

– Üzenete? Nekem ez a rovarimádat gyermekkoromból jön, onnan maradt meg. Általában minden gyerek rácsodálkozik a természetre és mivel még szó szerint nem nőttek meg, így a természetben a rovarvilággal találkoznak leghamarabb: lepkék, szitakötők, ahogy ringatózva, kergetőzve röpködnek tova – színpompás látvány! A szöcskék, tücskök lármás és messze ugró természetüknél fogva, szintén csodás élmény egy gyermeknek. Az őket körülvevő bogarak milliói elkápráztatják az ember-gyereket. Egy átlagos emberrel az történik, hogy ezt kinövi. Megtapasztalja, elámítja a természet világa, de maga mögött hagyja és felnőttként szinte semmilyen úton nem lép újra kapcsolatba vele. Nálam ez nem múlt el, én a mai napig, ha a természetben járok, szakítok időt arra, hogy „leereszkedjek” a szintjükre és megcsodáljam a világukat, sőt, megörökítsem minél „mesésebb” formában a fotózás által.

– Milyen az alattunk lévő világ? Mennyire mutatja meg magát neked?

– Az alattunk lévő világ csodás, de alá kell- és érdemes merülni. Sokszor nem veszem észre a makró témákat, csak ha leguggolok, lehasalok és várok egy kicsit, körbenézek, a szemem megszokja a perspektívát és az apró lények felfedik magukat, sokszor egymás hegyén-hátán: levéltetveket terelgető hangyák (a levéltetvek harmat mézet termelnek, amit a hangyák leszüretelnek és ezért cserébe óvják őket a ragadozó katicáktól, például – ez ám a szimbiózis!) vagy a fűszálak között színes hernyók rágják magukat dagadtra, hogy aztán bebábozódás után, mint a főnix madár feltámadjanak, csodás színekben pompázva. És a ragadozók, a pókok, minden szegletben lesben állva vagy ugrásra készen (ugró pók) vagy mesteri hálójukkal briliáns és halálos csapdájuk mellett ejtőznek, várva a pillanatot. Szép világ ez, csak nyitott szemmel kell közeledni hozzá!

– Mióta vagy bogár-fotós? Miért lettél az?

– 15 éve fotózom, mióta meg tudtam venni az első digitális fotómasinámat, egy kis Olympus kompaktot, aminek nagyon jó volt a makró tulajdonsága, mert 1 cm-ről is éles képet készített. Akkor tárult fel valóban ez a miniatűr világ, mikor a képeket kinagyítva olyan részletekre lettem figyelmes, amiket szabad szemmel alig lát meg a halandó.

– Gondolom, a természetfotósok (mármint az igaziak 😀 ) kicsit „bogarasnak” tartanak, amiért nem a hegyeket, a tájképeket készíted. Van ilyesféle versengés a két műfaj kedvelői között. De egyébként is a részletek nem takarják el az egészet?

– Színes a fotós közösség. Az, hogy bogarasnak tartanak, nekem inkább bók, mint kritika. Konkurenciám nincs, mert hobbifotós vagyok. Na de kivel és minek is versenyeznék? Amúgy fotózom tájakat is (főleg, mióta az Alpokban élek), de sokkal időigényesebb, mint a makró-fotózás és sajnos a munka mellett ritkábban tudok rá órákat szakítani. Mind e mellett a vad és madár fotózást is kóstolgatom, nagy lelkesedéssel. Ez a legköltségesebb ága a fotózásnak, de mostanra sikerült olyan felszerelést begyűjtenem, hogy érdemben foglalkozzam a dologgal, de még gyerek cipőben járok e téren.

– A mostani szatmárnémeti kiállításon is lehet vásárolni a képeidből. Az összegyűlt pénz az EKE-hez jut. Feltételezem, tagja vagy az egyesületnek, ezzel magyarázható az együttműködés.

– Igen, a mostani fotók megvásárolhatók és szeretném, ha bármilyen formában a természetet szolgálná a befolyt összeg. Immár 2 éve vagyok tagja ennek a remek közösségnek (Erdélyi Kárpát Egyesület – a szerk. megj.), amelyben szakképzett és lelkes csapat igyekszik erején felül megvédeni Szatmárnémeti természeti értékeit, csak sajnos nagyon korlátozott az erő forrásuk e téren. Láttam, milyen komolyan védelmezik a Túr menti övezetet, de e mellett sport rendezvényeket szerveznek, kirándulásokat egész Erdély szintjén, de foglalkoznak madármegfigyeléssel, -számlálással és sérült vadak rehabilitációjával is. Ezek mind a szívemnek tetsző dolgok, éppen ezért természetes volt, hogy a fotókból befolyt összeget nekik ajánlom fel, mert tudom, hogy jó kezekbe kerül.

A kiállítás fotói tehát megvásárolhatóak, de digitális formában is meg lehet őket találni, például számítógéphez háttérképnek vagy nyomtatásra. Az alábbi hivatkozáson lehet csemegézni és itt nem csak a kiállított, de pár régebbi fotóm is megtalálható:

Vajda Béci – Latest photos (https://1x.com/member/alphard/photos/all)

A jelenleg is zajló szatmárnémeti kiállításról itt olvashat.  A tárlat helyszíne: Szatmárnémeti, a Gravel Grove (M. Kogâlniceanu utca 3., az Astoria mögötti utcácska). A kiállítás a Nomanid Productions szervezte Pho-T0ne Exhibition Series sorozat része.

 

Reklámok