Kidalolt adomák

Legénykorában olyan szépen énekelt az egyik nagykárolyi vállalkozó, hogy munkára serkentette a szomszédait. Egész pontosan az esett meg, hogy egy alkalommal a testvérével nótázták ki magukból a bál élményeit. Sikeresen tették…

A szomszéd álmát is elkergették. De az nem bánkódott, hanem felkelt az ágyából, és hallgatta őket. Az persze nem járja, hogy közben valami hasznosat ne tegyen, ennek okán nekifogott kukoricát morzsolni. Reggel pedig megdicsérte a megnevezetteteket az édesapjuknak, mivel nekik köszönhetően nem telt el haszontalanul az a petri éjszaka.

Egy másik anekdota, mely szintén a vasárnap esti nótázások alkalmával hangzott el, a szóbeszéd és a valóság felé tart görbe tükröt.

Történt még a ’90-es években, hogy be-beültek egy-egy misét követően a plébániára a kórustagok. Muzsikusok is jelentkeztek volna, ők bizony akár kevés pénzért is szolgáltatnák az ütemet. Ám ezt mégse illik – ekként vélekedettek emezek –, így nem született meg az alku. A bosszú pedig akként öltött testet, hogy a városban az a hír terjedt el, hogy nősülnek a papok, azért nótáznak.

Azt figyelembe véve, hogy az elmúlt hétvégéken a zárda mellett énekeltek, kérdezhetnénk: csak nem szándékszanak valakik férjhez menni? 🙂

(megyeri)

Reklámok