Tervezni kell a kastélykertet

A Károlyi-kastélyt körülölelő parkba mintegy száz fa-, illetve díszcserjeritkaságot ültetnek – tudatja az önkormányzat. Abból a célból teszik ezt, hogy növeljék a kastélykert dendrológiai értékét. A növénykülönlegességeket Közép-Európa legnagyobb faiskolájából, a magyarországi Siófok mellett találhatóból szerzik be.

Eszembe jutottak azok a napok, amikor egyes jóakaróim úgy festették le a várost, mintha itt irtanánk a fákat. Elismerem, hogy nehezen viseltem azt az időszakot, hiszen meg voltam arról győződve, hogy helyes, ha eltávolítjuk a kastélykertből a véletlenszerűen nőtt vagy kiszáradt fáktól, és a helyükre új, értéket képviselő csemetéket ültetünk. Folytatjuk azt a beavatkozást, és a Siófok mellett lévő Alsótekeresről, ahol Európa ezen részének a legnagyobb ilyen jellegű intézménye üzemel, körülbelül száz csemetét szerzünk be. Ezeket Karácsonyi Károlyi tanár úr választja ki. Hogy mindig szép lehessen, a parkot karban kell tartani, így az elszáradt, megbetegedett fákat el kell távolítani. Mindezt szakemberek kell eldöntsék, s nem képesítés nélküliek – fejtette ki Nagykároly polgármestere, Kovács Jenő.

Elutaztunk Alsótekeresre, hogy megnézzük a kínálatot. Azt gondoltam ki, hogy olyan növényeket hozzunk, amelyek hiányoznak a kastélykertben már meglévő gyűjteményből. Persze figyelembe vettük a hely sajátosságait, hogy mennyi hely áll a rendelkezésre. Ritkaságokat kerestünk, mind az örökzöldek, mind a lombhullatók tekintetében. Az a véleményem, hogy ezek a fák és díszcserjék növelni fogják mind dendrológiai, mind pedig díszkerti szempontból ennek a zöldövezetnek az értékét, amely egyébként is erősen elkülönül a többi károlyi zöldövezettől” – tette hozzá Karácsonyi Károly biológus.

Pár éve készítettünk Karácsonyi úrral egy interjút. Annak apropóján tettük ezt, hogy rendre nagy felhajtás kerekedik (hogy miért, abba most ne menjünk bele) Nagykárolyban a fakivágások miatt. Elhangzik, hogy olykor elkerülhetetlen a fa kivágása, mások pedig pont ellenkezőleg érvelnek… Szóval egyaránt elhangzanak pro és kontra vélemények. Szakemberek ritkán mondanak véleményt. Karácsonyi Károly biológust kértük, ossza meg Olvasóinkkal álláspontját. Talán érdemes újra elolvasni az érveit.

2

Megmondom őszintén, hogy azokat a projekteket, amelyek a kastélykerten kívüli fákat érintik, nem annyira ismerem, arról nem tudok abszolút részletesen nyilatkozni, ami az arborétumban történt vagy történik, arról egy kicsit többet tudok, és hát ugye évtizedek óta ismerem az ottani történéseket… Na, most hát, hogy menjünk vissza a kezdetek kezdetéig, ez a kérdéskör, hogy fákat kivágnak, és egyáltalán ki kell-e vágni azokat, mindez még a múltszázad ’70-es éveiben merült fel. Gyakorlatilag volt egy olyan dolog, hogy a háború utáni évtizedekben nem sok minden történt a park érdekében, és ennek megfelelőn teljesen el volt vadulva. Tehát a hetvenes években a város vezetőségével együtt a múzeumi vezetőség elhatározta, hogy valami úton módon megpróbál rendet teremteni. Az első lépésben a hatalmas mennyiségű, a világháború óta kinőtt fákat kellett eltávolítani, azaz kivágni. Ez akkoriban meg is történt. Természetesen ezt egy ültetési hullám követte, méghozzá olyan ültető anyaggal, ami válogatott volt, és az én véleményem az, hogy az volt az első időszak, amikor is ez a park kinézett valahogy. Sok minden történt a következő években – kimaradt megint egy időszak, nem nagyon törődtek a parkkal. Amúgy megjegyzem, hogy egy erdőt is gondozni kell, nemcsak egy parkot, és ha nem törődnek vele, akkor az elvadul, és úgy fog kinézni, hogy még a produkcióra sem lesz alkalmas. A mi esetünkben pedig sokkal másabb és számosabb kritériumot kell figyelembe venni, így nyilvánvaló, hogy a parkot gondozni-ápolni kell.

Újabban – vegyük úgy, hogy az évszázad kezdetétől – megint felmerült a kérdés a park rendbehozásának ügye. Elkerülhetetlen volt az – nem akarok más munkálatokra kitérni –, hogy fákat kell kivágni. Én sokszor, mikor a parkban voltam olyanokkal, akik szkeptikusak voltak, elvezettem őket egy pár olyan fapéldányhoz, amin konkrétan lehetett látni, miért is szükséges a kivágása. Megközelítették úgy is a kérdést, hogy nem csak azokat vágták ki a tisztítás folyamán, amelyek elszáradtak vagy görbék, hanem az élő fákat is. Igen, ez igaz! Fényképeztek is, pedig nem kellett volna, én is tudtam volna adni az illetőnek elég sok fényképet. Hogy gyakorlatiasan közelítsük meg az egészet: van például egy olyan eset – én ezt iskolapéldának emlegetem mindig –, hogy van a parkban egy amerikai cédrus, egy olyan, amiből kettő van az országban. Elképzelhető, hogy újabban kicsi példányok már vannak, de ez egy XIX. századi példány, egy gyönyörű szép fa, hosszan megnyúlt koronával, azonban csak az egyik oldalon, a másik oldalon a korona hiányzik. Mi történt? Hát az, hogy két juharfa benőtt alá magból. Nyilván ezek a vadon termő fajok, azaz sokkal rezisztensebbek, mint ezek a gondozott ritkaságok, és egyszerűen úgy nőttek alá, hogy a fél koronáját megsemmisítették. És ezt meg lehet nézni ma is. Na, most felmerült a kérdés: mit tegyünk? Melyiket hagyjuk meg? Ne bántsuk ezt az extra különleges amerikai cédrust, ami egy ritkaság a hazai úgymond termesztett flórában, vagy pediglen megtartjuk azt a két, természetesen élő juhart, amiből százával van itt is, és nyilván mindenhol. A döntés nyilván logikus volt: eltávolítjuk a két juhart, noha azok élő példányok, és ezt az esetet fényképezték le… Szerintem ez most már teljesen érthető, hogy itt semmi olyan dolog nem történt, ami az arborétumnak a kárára ment volna.

Van egy másik szempont, amit kötelességünk figyelembe venni. Ez a kastélykert, ez egy arborétum, tehát gyakorlatilag olyan faféleségeket kell oda betelepíteni és gondozni, amelyek ritkák, amelyek nincsenek egyebütt a környéken. Ennek érdekében persze olykor fel kell lépni. Ha elszaporodik az akác, hát akkor azt meg kellett ritkítani. De adok egy másik példát: van ez az amerikai nyírfaféleség vagy kanadai nyír, amit a ’60-as években ültettek ide be. Volt egy esett, és ezt konkrétan tudom, hogy kapott a város is ezer példányt, és akkor kiadták a különböző kollektív gazdaságoknak, meg magánembereknek, mégis maradt – nem tudom pontosan, hogy mennyi, de több mint száz darab. Hát ezeket elültettük a parkban, és hátul csináltak ebből egy faiskolát. Mire való ez a fa? Ez a fa nagyon gyorsan nő, de nagyon gyorsan borul, hiszen megeszik a hangyák a gyökérzetét. Ezt a fát a papíriparnak termelték ki. Sok helyen fasorokat is telepítettek belőle, azóta persze mind kivágták ezeket, mert ugyan valóban szépek, gyorsan nőnek, de balesetveszélyesek. Ez a fa tulajdonképpen nem parkokba való, eleve rettenetes nagy helyet foglal el. Hát ezektől is igyekeztünk megszabadulni, nyilván a különböző változatokból megtartottunk egy-egy példányt. Sok bokor is „áldozatul esett” a kivágásnak, bodzaféleségek… Előfordult az is, hogy valószínűleg valamikor valaki a múltszázadban szilvát evett, eldobta a magot és abból mára már fa lett… Hát ez nem arborétumba való, ugye?

Tehát vannak ezek a szempontok, amiket figyelembe kell venni. Ezek mind olyan dolgok, amik oda vezetnek, hogy ki kell jelölni, mit vágunk ki. Hogy tisztázzunk: ez a folyamat nem fej nélkül történt. Először is: nekünk megvan egy teljesen alapos térképünk, minden egyes fapéldány szerepel rajta, ami ebben az arborétumban van. Nem tudom a pontos számot, de 1450 körüli fa és nagyobb cserje van a kastélykertben, egyébként mindegyikről tudjuk, hogy milyen fajta. Ez volt az első lépes, egy leltárt készíteni, és ennek alapján történt az, hogy kijelöltük, hogy igen, ezt a fát ki kell vágni. Innentől ez már logikus, azaz úgymond tisztázza azt, hogy nem kaotikusan történt a ritkítás. Sajnos voltak és vannak – hogy úgy mondjam – extra vélemények is, miszerint a kivágott fákból bútorok lesznek. Ezek ostobaságok! Létezik az, hogy minden embernek megvan a saját véleménye. Ismerjük ezt a jelenséget például a futballmeccsekről, a nézők egy része szurkol egyik vagy másik csapatnak, mások pedig csak a „cirkuszt” keresik, vagy csinálják. Ennek nincs köze a természetvédelemhez.

A mostani elképzelés szerint a hátsó részeket rendbe hozzák. Magam is ajánlottam a polgármester úrnak többekkel együtt, hogy függesszék ki a tervet, jelöljék meg azokat a fákat sárga ponttal, amelyeket ki kell vágni. El lehet ugyanis magyarázni az embereknek, miért is szükséges az intézkedés. Nyilván civilizált körülmények között, nyilván nem ordibálva, nem a cirkuszt keresve.

Egy másik szempontról is szólnom kell. Sokszor hozzák példának, hogy milyen szép ez vagy az a park, amit itt vagy ott láttak. Jegyet vesznek az emberek, bemennek, és megcsodálják a rendezettséget stb. Nos, van egy különbség a mi parkunk és azok között. Ez a park egy közpark is amellett, hogy arborétum, és körülbelül 20 ezer embert kell szolgáljon. Tehát amellett, hogy megvannak azok a sajátos jellegek, így ritka növények élnek benn, de ugyanakkor a lakosságot be kell engedni. Egyetlen megoldás kínálkozott, hogy az a hátsó rész, ami ott a torony fele van és a műdombok oldalában, azt is be kell kapcsolni a keringésbe. Ha egy adott pillanatban 2500 ember van a parkban, akkor azt osszuk meg, hogy oda, hátra is menjenek, mert egyébként túlságosan leterheljük az első részt. Ennek érdekében kell átalakítani kissé azt a részt, hogy szívesen menjenek arra is az emberek. Én ezt jónak tartom, örülök ennek a projektnek.

Igaza van azoknak is, elismerem, akik azt mondják, hogy minden egyes fáért kár, mert oxigént termel, és nekünk ez fontos. Na de ez itt egy park, ennek nagyon sok szerepe van. A megoldás más lenne. Egy 1827-es felmérés alapján a város határában 5 vagy 6 erdő volt, és ez körülbelül 180 hektárin terült el. Egy 12 ezer lakosú kisvárosnak, aminek annak idején nyilván se ipara, se a maihoz hasonlítható közlekedése nem volt, és ezek az erdők jól ellátták a környéket. Pillanatnyilag a város határában egyetlen hektár erdő sincs. Tehát a megoldás az lenne, hogy erdőket hozzunk létre. Kérem szépen, pár erdőfoltot kellene telepíteni, hamar növő fákat kellene ültetni, hogy azok 4-5 év elteltével tisztítani tudnák a levegőt.

Egy utolsó gondolat erejéig visszatérnék a fakivágás kérdésköréhez. Ugyan mostanában nem én foglalkozom a kastélykerttel, szerencsére már vannak ügyes fiatalok, de engemet soha nem keresett meg szakmabeli az ellenvéleményével. Egy kolléga nem mondja, hogy például az akácfát kell megóvni egy arborétumban. Úgy gondolom, hogy aki azt állítja, hogy a kastélykertben nem történt semmi pozitívum, csak rombolás, nos, szerintem ez több, mint túlzás, ez már nem – hogy úgy fejezem ki magamat – jóindulatú hozzáállás.

Reklámok