Szimpatikus a szoborállítási szándék

Balázs Imre József költő, irodalomkritikus, szerkesztő, irodalomtörténész nyilatkozott az Anziksznak. Kérdeztük a nemrégiben leleplezett köztéri szoborpárról is.

– Olvasója vagy az Anziksznak? Megtisztelő. De komolyan gondolod? Mégiscsak egy fő-főmufti irodalomár, egyetemi oktató, meg hasonlók vagy.

– Nagykárolyhoz elég sok szállal kapcsolódom, több irodalmi eseményen voltam már a városban, a kolozsvári Bölcsészkaron is sok tehetséges nagykárolyi diákom volt az évek során. Ráadásul ha Magyarországra autózom, mindig arrafelé megyek, lassan törzsvendég leszek az egyik benzinkútnál. Szóval ezer és egy okom van rá, hogy az Anzikszot is olvassam időnként. 🙂

– Irodalomtörténész szempontjából mit szólsz ahhoz, hogy árnyék vetült az Itóka–Belzebúb-szoborpárra (hogy így fogalmazzak). Egyáltalán értesültél róla?

– Sajtóhíreket láttam a szoboravatásról, sajnálom, hogy így alakult. A szoborállítási szándék és az eredeti koncepció, hogy egy szerethető, megközelíthető, közös „szelfizésekre” alkalmas, a kastélyt hátterében tudó szoborpáros készüljön, számomra nagyon szimpatikus volt. Mindarra, ami az eredeti szoborpályázati kiírás után történt az ügyben, már nem volt rálátásom, magukat a szobrokat sem tudtam még megnézni.

– Bölöni Györgyné Marchiș Otilia könyvét újra kiadni – tudom, hogy közreműködtél benne, kérlek, mégis válaszolj – szerencsés? Van irodalmi értéke a Szenvedések könyvének? Hallottam olyan véleményt, miszerint amolyan propagandakiadvány, napló volt. A vörös terrort követő, kétségtelenül ellenszenves, ám mégis előidézett reakcióról beszélhetünk a fehér terror kapcsán… Nos, ilyen tekintetben a könyv sikere a fehér terror elleni vádirati mivoltával magyarázható.

– Nem működtem közre a könyv újrakiadásában, ez teljes mértékben Végh Balázs Béla munkája volt. A szoborállítás kapcsán az Ady Párizsban újrakiadása mindenképpen szerencsés dolog, hiszen abból szépen kiviláglik a két önmagában is izgalmas személyiség kapcsolatának jellege – Ady párizsi létformájának, mindennapjainak is olyan mozzanatait ismerhetjük meg belőle egy hiteles szemtanú révén, amelyekről máshonnan nem tudhatnánk. A Szenvedések könyve egy másik történet, lehet arról vitázni, hogy mennyire szerencsés egyazon kötetben összekapcsolni a két dolgot. Nyilván az 1977-es Kriterion-féle kiadásból, annak a szerkezetéből ihletődött a friss kiadvány, de valószínűleg más társításokat is ki lehetett volna találni az önmagában nem túl terjedelmes Ady Párizsban című „napló” mellé.

– A Bölöni Györgyné Marchiș Otilia és Ady Endre közötti barátság volt annyira tartalmas és egyedi, hogy pont ezt emeljük ki? Hogy gondolod?

– Az Ady Párizsban kötet és a két szerző nagykárolyi kötődése épp elég érvvel szolgál ahhoz, hogy készüljön egy ilyen szoborpáros. Úgy tudom, a kastély panoptikumában is együtt vannak megjelenítve, egy más formában. Otilia Marchiş / Kozmutza Kornélné / Márkus Otília / Bölöni Györgyné / Kémeri Sándor – ha elindulunk annak a nyomában, amit ez a több szerzői néven is alkotó írónő letett az asztalra, egészen izgalmas dolgokat lehet találni. Ha Ady révén újra figyelem irányul erre a többé-kevésbé elfeledett életműre, akkor máris történt valami pozitív dolog.

Kérdések: Megyeri Tamás Róbert

* a szerző megj.: az interjúban szereplő kérdés – miszerint közreműködött a kötet szerkesztésében –teljes egészében megalapozatlan, a szerző értett valamit félre. Elnézést kér érte!

2
Balázs Imre József (balról a második) költő, irodalomkritikus, szerkesztő, irodalomtörténész egy rendhagyó nagykárolyi irodalmi esten. Arról az alkalomról ide kattintva olvashat bővebben.

 

Reklámok