25 éves a Kalazanci. Isten életesse!

„Huszonöt év alatt sok minden történt itt – a papírra vetett sorok nem is tudják ezt igazán felidézni, az emlékek a szívekben, a találkozásokban és a hittel megélt hétköznapokban köszönnek vissza. Nemcsak kollektív emlékezetünk, de a múlt, de a jelen és a jövő is összefűz minket, akik valaha ebben az iskolában tanultunk, tanítottunk” – írja a nagykárolyi Kalazanci Szent József Iskola igazgatója az Anziksznak elküldött beszámolójában.

Kocsis Aliz ekként folytatja:

„Tudjuk, hogy minden nemzedék és minden közösség sajátos módon fér hozzá a múlt egyes momentumaihoz, ami egy sajátos, közös életfelfogás, világnézet kialakításához vezet. Ez az életfelfogás, ez a különleges lelkület él azokban, akik az eltelt negyedévszázadban a Kalazanci Líceumhoz kötődtek.

Életfelfogás, mely meghatározó és nélkülözhetetlen velejárója egy tudatosan megélt hivatásnak, szerepvállalásnak, melyről olyan szépen vallanak egykori diákjainak az emlékkönyv lapjain: ‘Csendes, rejtett buktatók nem fogtak ki rajtunk, másnak neveltek, mások lettünk’ – olvashatjuk egyikőjüktől.

S ahhoz, hogy azzá váljunk, amit ma is képviselünk visszatekintve a mögöttünk álló 25 évre tagadhatatlanul szükség volt mind az iskolaalapítók álmaira, bátorságára, mind utódaikra, az otthonkeresés, hazaérkezezés és otthonteremtés időszakának reményt el nem veszítő és kitartó közösségére is. Ez az elkötelezettség ad példát, tölti meg hittel és bizakodással jövőbe tekintésünket ma is. Ez a közösség, diákok és nevelők, ma is az iskola lelke, mely Kalazanci Szent József öröksége és lelkisége köré gyűlve, egyetlen, közös középpontból él és táplálkozik. Csak így tudunk egymással, egymásért és másokért élni.

‘..mert minden értetek történik’ (2Kor15), gondolat, mottó, melyre hálatelt szívvel fókuszálunk jubileumi évünkben. Biztatva egymást: legyen az jó, vagy számunkra most még érthetetlen olykor nehézségekkel, veszteségekkel járó helyzet, merjük elhinni, hogy valóban minden értünk történik. És történik mindez töretlenül immár 25 éve mióta, 1992 szeptemberében Poszet Veronika tanárnő-igazgatónő és Ft. Lieb József atya bevezettek bennünket, akkori 9. osztályosokat a Kalazanci templomba, hogy Veni Sancte szentmisével megkezdjük az első tanévet. Ha ebben a tudatban éljük meg az előttünk álló éveket is, Ferenc pápát idézve: ‘elkötelezettséggel, hogy az iskolát a közösség és a küldetés terévé tegyük, valamint a gyermekekbe és a fiatalokba mint az élet és teljesség hordozóiba vetett mélységes bizalommal’, hiszem, hogy a kegyelem valóban sokasodni fog, bennünk, köztünk és általunk.

Köszönet mindazoknak, akik a mögöttünk álló huszonöt évben és ma is elkötelezetten iskolánkért fáradoznak! Isten áldja őket imáikért, munkájukért, segítségükért!

Fontos a visszatekintés, a gyökerek, a történések mélyére való visszanézés. Hálával tölt el, lendületet ad, erősíti identitásunkat, hovatartozásunkat, küldetéstudatunkat, de ugyanúgy hozzájárul egy letisztult, közös jövőkép kialakításához, mely nem csak egyszerűen az elérni kívánt dolgok listája, hanem egy hittel és reménnyel megtöltött, érzelmekkel telített, erős motivációs tényezőt nyújtó elképzelés, mely intenzíven kell hogy éljen gondolatvilágunkban. Annak a közösségnek a gondolatvilágában, mely az iskola alapja, lelke, melyet egy irányba tekintő, együtt gondolkodó, együtt lelkesedő s együtt küzdő emberek alkotnak.

Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a nevelésnek és így az iskolának is szembe kell néznie azokkal az új kihívásokkal, amelyeket a társadalom, a politika és a kultúra eredményezett és állít elénk. Ebben az értékeket megkérdőjelező sodrásban és sokszor kompromisszumokra kényszerítő valóságban akarunk a jövőben is biztonságot jelentő közeget teremteni gyermekeink, fiataljaink számára, ahhoz, hogy helyesen fejlődhessenek és felnőve, tudatos, felelősségteljes, tenniakaró tagjai legyenek keresztény közösségeinknek, társadalmunknak. Mindennek tudatában törekszünk továbbra is a hit és a műveltség összhangjának, lehetőségeinkhez mérten történő megvalósítására, tárgyi és szakmai tudás mellett azt a keresztény értékrendet követni és közvetíteni, mely legjobban segíti a ránkbízottak tudásban és lelkiekben történő fejlődését, nemzeti identitásuk formálását és erősödését.” – zárja sorait Kocsis Aliz igazgató. A felekezeti oktatási intézmény vezetője tudatja, hogy az ünnepséget megelőző héten Iskola másként hét zajlott, a csütörtök pedig a versenyeké volt: Kalazancius hittanverseny, Sík Sándor-szavalóverseny, esszéíró- és rajzverseny. Pénteken ünnepi műsort mutattak be a Nagykárolyi Városi Színházban, melyen az iskola egykori és jelenlegi diákjai is részt vettek. A tanár–diákkórus által előadott két kórusművel zárul a műsor. Később hálaadó szentmisét mutattak be a nagykárolyi Kalazanci Szent József római katolikus templomban, melyen a szentbeszédet Ft. Labancz Zsolt piarista tartományfőnök mondta, kiemelve Kalazanci Szent József pedagógiájának vezérelveit a keresztény szellemben történő nevelés jelentőségét. Az este a már hagyománnyá vált Szülők és nevelők báljával folytatódott a Viktória rendezvényteremben, ahol mintegy 160 személy, a szülők, vendégek és a tantestület tagjai, ünnepelt nagyon jó hangulatban együtt.

A 25 éves jubileumra, a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásával sikerült 500 példányban egy emlékkönyvet is kiadni, mely összegzi az iskola történetének jelentősebb mérföldkövei és a jelen örömeit, kihívásait. Az emlékkönyv lapjain mintegy 20 egykori diák is vall arról, mit jelentett számára Kalazancis diáknak lenni, miben segítette az iskola nyújtotta nevelés életpályájának alakulásában.

Reklámok