Békés baglyok Petriben

Mezőpetriben, a helyi iskola mögötti fákon igen békés baglyok csodálkoznak ránk. Kovács Szabolcs pályázási szakember kapta lencsevégre az igen barátságos madarakat. Gyönyörű, nagy példányok, melyek nem félnek az embertől.

Pár éve Nagykárolyban készültek az alábbi képek…

Azt írtuk akkor, hogy újabban városra költöznek a baglyok. Szeretik az úgynevezett temperáltabb körülményeket. Veszélyeztetett állatfaj tagjai a hagyományaink halálmadarai, holott nagy szolgálatot tesznek nekünk, hiszen élenjárók a rágcsálóirtásban. Nem kérnek egyebet: hagyjuk békén őket.

Akkoriban a régi nagykárolyi városháza mellett lévő óriási lombhullatókon bő másfél tucatnyi pihente át a nappalokat. Mostanság inkább a kastélykertben érzik jól magukat. Nemrégiben találtak is egy-egy fiókát, ide kattintva olvashat róluk.

Sike Tamás biológus annak idején érdeklődésünkre elmondta, hogy akár százfős populáció is összegyűlhet. A baglyok területvédő madarak, így nyaranta az erdőkben, ligetekben elkülönülve élnek. Telente költöznek be a rágcsálókat követve az emberi települések közelébe, ráadásul némileg elviselhetőbb errefele a hideg. Ilyenkor összeverődnek, nagy kolóniákba tömörülve alszanak. Merthogy éjjel vadásznak, és azt pedig egy valamirevaló bagoly kizárólag magányosan végezheti.

A baglyokat nem csak a többi madárféle nem kedveli, de a hagyományos paraszti társadalom se sokra tartotta, mi több, irtotta is. Halálmadárnak mondták. A szakember szerint talán azzal magyarázható a hiedelem kialakulása, hogy régente kizárólag a halottas háznál égett a lámpás. A virrasztók köré gyűlt ennek hatására a sok rovar. Ami különösen ízletes étel a kuvik számára. Ahol haláleset történt, megjelent tehát az egyik bagolyféle. Noha a két tény között nem létezett összefüggés, azonban az emberi elme talált. Így üldözték a baglyokat, míg például az egyébként hasonlóan hasznos állatnak minősíthető fecskét megbecsülték.

A baglyok amúgy igen sikeres vadászok. Éjjelente 3-4 rágcsálót kapnak el, míg nyáron, amikor ugye az örökké éhes fiókákról is gondoskodniuk kell, akár többet. Különösen hasznosak tehát a mezőgazdaság számára.

Zömük veszélyeztetett. Még a mifelénk leggyakoribb Erdei fülesbagoly (Asio otus) is. Rendszerint elmondható a romániai törvényekről, hogy jók, alaposak. A betartatásukkal van „mindössze” gond (olykor). Nos, a baglyok zavarását, irtását, vadászatát is súlyos bírság kilátásba helyezésével igyekeznek megtiltani. Ezekre az éjjeli állatokra amúgy a macska személyében igen ügyes és vérengző fenevad vadászik. Főleg a nyaranta is a városokban, falvakban élő bagolypopuláció számára jelent nagy veszélyt a fiókák vakmerősége. Ugyanis megpróbálkoznak a repüléssel, mielőtt igazából tudnának szárnyalni. Egy-egy lepottyant fióka túlélési esélye pedig közelít a nullához…

A szakember azt javallja azoknak, akik szívükön viselik ezeknek a különleges állatoknak a sorsát, hogy ne tegyenek semmit. Etetni nem kell őket – kizárólag a saját maguk által elejtett, még mozgásképes zsákmányt fogyasztják el –; odút sem célszerű készíteni nekik – találnak maguknak, leginkább az örökzöldek ágai között érzik magukat biztonságban. Igazából nézni se nagyon kell őket – nappal pihennek, ha hagyjuk őket. Hagyjuk hát!

Reklámok