Adónk 2%-ával is segíthetünk

– Milyen évük volt, mit terveznek? – ezt kérdeztük Lőrincz Zoltántól, a nagykárolyi Împreuna Egymásért Egyesület vezetőjétől.

– Milyen éve volt az ASIEE-nak?

– Köszönöm a kérdést, és erre már nehéz is válaszolni, hisz jó évünk volt, de ez ugye rossz. Ha nekünk jó évünk volt, azt jelenti, hogy valakinek, valakiknek rossz volt. Ideális az lenne, ha az az ASIEE nem is létezne, mert nincs rá szükség, de ha már kellünk és vagyunk, akkor igyekszünk segíteni embereknek, családoknak, közösségeknek. Talán ha azt mondom, hogy tevékenységben gazdag évet zártunk, az jobban hangzik. Számokban kifejezve 2017-ben volt 24 különféle eseményünk, rendezvényünk, átlagosan havonta kettő. Azt hiszem, hogy ez az adat is önmagáért beszél. E rendezvényekkel elértünk valamilyen formában 500 személyt és költöttünk 20 000 lej körül. Ebből 5000-et adott az önkormányzat a többi adományokból, licitekből, illetve a 2%-okból jött össze. A tavalyi év már komoly gondokkal indult. Még tavasz beállta előtt besegítettünk két tűzesetnél és volt egyik családunk, akik házánál kidőlt az egyik fal. Ott is komoly részt vállaltunk a helyreállításban. Nem tudom felsorolni, mi mindent tettünk tavaly, de pár nagyobb vagy érdekesebb eseményt ki tudnék emelni. Tavasszal kiosztottunk 1 tonna vetőkrumplit, ősszel 1,5 tonna evőkrumplit. Vásároltunk családoknak új hűtőket, mosógépet, egyebeket. Megtartottuk a már szokásos rendezvényeinket, nőnap, gyereknap, egészségnap, anyák napja, sütijegyakció. Iskolakezdés előtt félezer füzetet osztottunk ki családjaink gyermekeinek, decemberben több tucat gyereknek vittünk csomagokat Mikulás és Karácsony alkalmából. Egyik anyukával heteken át jártuk az orvosokat, kórházakat, és voltak új rendezvényeink is pl. a Karácsonyváró.

Rendezvényeik többsége kifejezetten a nélkülöző családokban élő gyerekeknek, illetve otthonokban élő gyerekeknek, fiataloknak, időseknek szólt. És el ne felejtsem, hogy tavaly keresztszülők is lettünk. Az egyik családba új kis jövevény érkezett, és mivel egy szegényes családról van szó, ismerőseik közül senki sem vállalta, így minket kértek fel. Hát persze, hogy ezt is vállaltuk. Bár nem túl nemes tulajdonság, de igazán büszkén emlékszem vissza, hogy az ASIEE meghívására városunkban tartott előadást Szabó Gyuri bácsi, a bükki füvesember. Elvittünk 60–70 gyereket cirkuszba, 180 gyereket, fiatalt, időst kirándulásra. Leadtunk több tonna elektromos hulladékot, teljesítettük egy haldokló utolsó kívánságát, levágtuk egy adományba kapott 160 kg-os disznót, amelynek húsát szintén családjaink közt osztottuk ki… És sok-sok egyéb. És természetesen havonta juttatunk élelmiszert, gyógyszereket, felnőtt- és gyerekpelenkát, ruhaneműt – a szükségletek szerint.

2

– 2017-re nézve mi volt a legfőbb célkitűzés?

– No, olyan nem volt. Reggelente úgy ébredek, hogy kitalálom, milyen nap van, majd nézek ki a fejemből, hogy mit is kellene csinálni. Ez nagyjából jellemző az év egészére. A két tucat rendezvény/esemény úgy született, hogy nem igazán lettek tervezve. Nekem van egy meggyőződésem, hogy odafentről segítenek, irányítanak. Épp ezért nem az én feladatom agyalni… Majd a Fennvalló ezt megoldja, nekem csak figyelni kell, hogy mit is szeretne, és aszerint cselekedni.

– 2018-ban mi lesz veletek? Mit terveztek?

– Nem tudom. Amint mondtam, nem az én dolgom ezt kitalálni. Csak remélni tudom, hogy nem lesznek olyan eseményeink, mint tavaly, itt elsősorban a két tűzesetre gondolok. Minden bizonnyal a bejáratott rendezvényeinket meg fogjuk tartani, továbbra is támogatjuk a családokat, a közösségeket.

3

– Jelenleg milyen téren vártok támogatókat, és milyen jellegű támogatásokat?

– A decemberi hónapban igen szépen adakoztak az emberek, abból van még mit osztani januárban is. Mi csepegtetjük az adományokat, még akkor is, ha épp van elegendő. Inkább hetente elmegyek egy családhoz 1 liter olajjal, mintsem egybe odaadjam a 4 litert, és utána egy hónapig ne menjek arra. Jó visszajárni, kicsit beszélgetni, nyomon lehet követni a családban történteket, és persze a sűrű látogatások miatt, kialakul egy olyan bizalmi kapcsolat köztünk, ami másképp nem jöhetne létre. Egy másik tapasztalat, hogy a szociálisan nehéz sorban élő emberkék a sokat néha eltékozolják, mert nincs rálátásuk, hogy mennyi is az. Mikor osztják az EU-s segélycsomagokat, sokan rögtön el is kezdik árulni, mert azt hiszik, hogy ez nekik évekig elég lesz. Persze nem így van, de ők így gondolják. (Természetesen van, aki más okokból árulja, de itt akkor vissza kell térni az eleve rossz szociális politikára, hogy sokan érdemtelenül kapnak segítséget stb., de az egy másik téma.) No de, ha valamiből egy kevés van, azt ügyesen be tudják osztani és megbecsülni. Néha azért kell gondolkodni helyettük, és ezért is járok vissza mindenhová, amikor csak tehetem.

Új év van, így pár napon belül ismét elkezdjük a 2%-os nyomtatványok kitöltését. Aki a tavaly legalább egy hónapot dolgozott hivatalosan, munkaszerződéssel, neki a már kifizetett adójából vissza kérhetünk az államtól 2%-ot. Aki szeretné, hogy az ő 2%-a az ASIEE számlájára kerüljön, keressen minket bátran.

4

Reklámok