Olvasom „a zújságban”…

Dénes László apró észrevételei.

„X. Y. továbbá elmondta: a felállás azért is fontos, mivel bő három évtizede nem volt hasonló, ahol egy nemzedéket képviselő, fiatal költők egységesen fellépjenek.” Ahol? Hol? A felállásban? Mely területre, helyre vonatkozik az „ahol” vonatkozó névmás ebben a „magyar” mondatban?

„Évforduló: Meghalt Gustav Klimt osztrák festő, a bécsi szecesszió alapítója (1918).” Mire is vonatkozik a zárójelben lévő évszám? A halál évére vagy az alapításra? Ráadásul félrevezető, hamis a mondat értelmező része: Klimt nem AZ alapítója, hanem csak egyik képviselője volt a stílusirányzatnak, való igaz, az egyik legismertebb, ő alapította meg néhány társával a „Vereinigung bildender Künstler Österreichs Sezession” nevű egyesületet (az osztrák szecessziós képzőművészek egyesületét) 1897-ben.

Apropó évfordulók: a romániai magyar megyei napilap fontosnak tartotta közölni olvasóival február 6-án, hogy ezen a napon született „Eva Braun, Adolf Hitler szeretője, akit később a Führer feleségül is vett (1912).” Főhajtás a világhírű, meghatározó, jelentős történelmi személyiség, Hitler szeretője előtt…

„Egy ilyen párhuzam talán akkor állná meg a helyét, ha a főtérre mondjuk a szentpétervári ortodox püspök, és valamelyik egykori bécsi görög katolikus püspök szobrát állítanák fel,…” Most ne kössünk bele az „és” előtt álló fölösleges, zavaró vesszőbe, ami azt jelzi, hogy a cikkíró nincs tisztában a magyar mondattannal (szintaxissal) – de akkor hogy lehetett belőle magyar újságíró? kérdezhetnénk naivan –, sőt abba se, hogy a szerző halandzsázik (fogalma sincs, hogy van-e és ki Szentpéterváron az ortodox püspök, hogy volt-e Bécsnek valaha is görögkatolikus püspöke, de azt egyszer és mindenkorra ki kell jelenteni: aki a három évvel ezelőtt érvénybe lépett új magyar helyesírási szabályra fittyet hányva különírja a GÖRÖGKATOLIKUS szót, az egyéb disznóságra is képes. (Ez amúgy nagyfokú tiszteletlenség, ugyanis annak idején maga az unitus egyház kérte ezt a szabálymódosítást, megfelelő indoklás kíséretében.)

A „zújság” amúgy napok óta hirdeti: „A nagyváradi Szigligeti Színház teljes munkaidőben alkalmazott, legalább középiskolai végzettséggel rendelkező hangosítót keres. Szakmai tapasztalat előnyt jelent, de nem kizáró tényező.” Talány, hogy ezt a szöveget a színház talentumosai fogalmazták-e (az intézmény valóságos propagandaminisztériumot működtet számos alkalmazottal és „önkéntes aktivistával”), vagy pedig a lap szerkesztőségében, mindenesetre nagyon dicséretes az, hogy a szakmai tapasztalat nem kizáró tényező a hangosító felvételénél. Romániában élünk, itt minden megtörténhet, még az is, hogy valakit azért nem vesznek fel egy színházhoz bármilyen munkakörbe, mert már van némi szakmai tapasztalata…

🙂