Talmi a boldogságuk

Egy magyar költő, Petőfi Sándor egykor megismerte kedvesét, s ennek alkalmából gyönyörűszép költeménnyel ajándékozta meg a magyar, illetve a fordítások révén a világirodalmat is. Ennek emlékére bő egy évtizede Nagykárolyban emléktáblát állítottak. Mint kiderült, helytelenül jártak el.

Merthogy a hatályos törvényi rendelkezések szerint (azért nem olyan egyértelmű az eset, de most ez mellékes…) előbb az állam hivatalos nyelvén, azaz Romániában románul kell szerepelnie az emléktábla szövegének, s alatta, kisebb betűméretben szedve a magyar szövegnek. Legalábbis bukaresti instancia jóváhagyta egy ismert feljelentő keresetét, melyben eme igazságtalanság ellen (t. i. hogy nem román nyelven és nagyobb betűkkel szedve szerepel a magyar vonatkozású felirat romániai közterületen) lépett fel.

Persze ezt a nevezett feljelentő a blogján vezető anyagként közli. S nagyon boldog a „sikere” miatt. Szintén nagyon boldog az, aki minden bizonnyal Nagykárolyra szabadította ezt a jeles úriembert. A nagykárolyi szélsőségesek blogján újabb „eget rengető galádságokra” hívják fel a figyelmét. Még leírni is szörnyű: Nagykárolyban máshol is vannak olyan táblák, amelyeken nem tartják be maradéktalanul ezeket a rendelkezéseket.

Örvendezik tehát a néni, amiért újra az arra fogékony sajtó csámcsoghat a városán, aminek a jólétét állítólag a szívén viseli…

Mit lehet erre mondani? A legokosabbnak tűnik, legyinteni egyet, s bízni abban, hogy a jogot értők egyike-másika veszi végre a fáradtságot, s kifejti a bíróságnak, hogy a szabály a tájékoztató jellegű feliratokra vonatkozik, s nem egy emléktáblára. A nagyon naivak talán abban is bíznak, hogy ez az ország egyszer megengedi a több mint milliós nemzeti kisebbségének, hogy olyan emlék- vagy tájékoztató jellegű táblát állítson a kulturális nagyjainak, amilyet akar. S nem kötelezi arra, hogy kisebb betűkkel szedje a feliratot… (Ezen logika mentén feltevődik a kérdés: ma Romániában egy más, netán magyar nemzetiségű állampolgár kevesebbet ér, mint egy román nemzetiségű?)

Mindegy: ezek olyan „győzelmek”, amelyek nem előremutatnak. S ekként a néni és az úriember boldogsága talmi, semmi sem érő.

Nagyot legyintve,

Megyeri Tamás Róbert

Reklámok