Húsz éve írta az újság

Összejött a múlt és a jelen címmel közölt húsz éve cikket a Nagykároly és Mátészalka közötti testvérvárosi kapcsolatról az Új Kelet című napilap. Az 1994–1998 között megjelentetett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kezdetben pár hónapig heti rendszerességgel kinyomtatott hír-, majd napilap beszámolóját dr. Hágó Attila Nándor kutatta fel az Anziksznak. Talán érdemes (újra) elolvasni.

1

Összejött a múlt és a jelen

Testvérvárosi küldöttség Nagykárolyban

Szerző: Szamosi István

Mátészalka és Nagykároly 1990 óta tart fenn testvérvárosi kapcsolatot, de az eltelt immáron nyolc év alatt most első alkalommal látogatott népesebb delegáció Romániába. Az utazók között a mátészalkai polgármesteri hivatal vezetői és tisztségviselői mellett a város intézményvezetőit és néhány vállalkozót, üzletembert is találhattunk.

Az elmúlt hét végén lebonyolított egynapos találkozó az ünnepélyes fogadás után a mátészalkai és nagykárolyi képviselő-testület közös tanácskozásával kezdődött a nagykárolyi városházán. Kovács Jenő, a vendéglátó testvérváros polgármestere meleg szavakkal – természetesen magyarul – üdvözölte a testvérvárosi delegáció tagjait, majd a két várost, illetve a térséget érintő örömökről, gondokról beszélt. Többek között elmondta, hogy érzése szerint az évek óta húzódó Vállaj–Csalános határátkelő megnyitása akadályozza a két város közötti kapcsolat mélyebb kialakulását, hiszen jelenleg csak nagy kerülővel lehet eljutni Nagykárolyból Mátészalkára, illetve vissza. A két ország kormánya már több ízben tárgyalt az ügyről, de mindeddig konkrét lépéseket sem a románok, sem a magyarok nem tettek. Az említett határszakasz megnyitásától, valamint a Nagykároly és Mátészalka közötti vasúti teherforgalom helyreállításától és újraindításától a gazdasági élet fellendülését, a térség vállalkozóinak közeledését és a kulturális kapcsolatok szélesedését remélnék Nagykárolyban, illetve környékén. A közös múlt mellett összeköti a két várost a jelen is, hiszen Nagykároly is hasonló problémákkal küzd, mint Mátészalka: mindkét városban a legnagyobb gondot az infrastrukturális feladatok megoldása jelenti, valamint az, hogy kevés pénz jut a különböző beruházásokra. Mint Nagykároly polgármestere kiemelte: nekik most a legnagyobb gondjuk, hogy az utak építése, illetve javítása, a meglévő intézmények működtetése mellett hamarosan a fűtés- és vízszolgáltatás korszerűsítésére is pénzt kellene fordítani, ám ennek forrását még nem látják.

Dr. Szilágyi Dénes, Mátészalka polgármestere a közös múltra és a közös nyelvre emlékeztette a jelenlévőket, amikor a testvérvárosi kapcsolatok kialakításáról és fenntartásáról beszélt. Többek között elmondta: csak úgy lehet egy kapcsolat jól működő és gyümölcsöző, ha a felek rendszeresen találkoznak, a gondokat és örömöket egyaránt meg tudják beszélni. Ehhez az is szükséges, hogy minél rövidebb úton elérhessék egymást, ne kelljen „kitérőt” tenni, ha a rokon, testvér, vagy éppen a testvér- város delegációja látogat a határ túlsó oldalára.

A közös testületi ülést követően a delegáció tagjai megismerkedtek Nagykároly nevezetességeivel, megcsodálták a város templomait és a renoválás alatt álló Károlyi-kastélyt, majd a közeli sváb településre, Kaplonyba látogattak, ahol tiszteletüket tették a Károlyi-család temetkezési helyén. A népes mátészalkai küldöttség és vendéglátóik a kellemes időben igazi „rokonokként” sétáltak és beszélgettek Nagykároly utcáin, lehetőséget teremtve ezzel a személyes ismeretség és az esetleges üzleti kapcsolatok kialakítására is. A találkozót teljes egészében a házigazdák figyelmessége és szeretete hatotta át, a meghívottaknak igazi „magyaros” vendégszeretetben volt részük. Ezt viszonozni kívánja Mátészalka is, hiszen április végére dr. Szilágyi Dénes polgármester szálkái látogatásra hívta meg a nagykárolyi testvérváros küldöttségét.

Reklámok