Középpontban a fiatalság(unk)

Az utóbbi napokban négy-öt órát próbálnak a Dömik. Felkészítőjüket, Szolomájer Timit kérdeztük. Nyilván arra voltunk kíváncsiak, milyen lesz az idei előadás, melyet péntek délután 5 órától láthatunk a színházban. Milyen szemszögből közelítik meg a témát.

– Timi, kezdjük rögvest nehéz kérdéssel: már több március 15-ei ünnepi előadást rendeztél. Melyik a kedvenced? Melyik hatott rád a legjobban?

– Mindig az aktuális.

– Valljuk be, késztetést érzel arra – s ez persze nem baj, sőt –, hogy rendhagyó módon szólítsd meg a témát. Az 1848-as forradalom és szabadságharc – mindez a nők szemszögéből. Tavaly ez volt! Tavalyelőtt arról elmélkedtetek, hogy a mai fiatalságnak mit mondanak azok a nagy eszmék… Idén milyen lesz?

– Idén a saját forradalmunk lesz. A téma adja magát. Egyre több a gyűlöletbeszéd, a sarkítás, az egymásra ujjal mutogatás miközben a legnagyobb értékeink, a gyerekeink, bár technikailag szuperfejlett, de emberileg szétesőben lévő társadalomban nődögélnek, közös célok nélkül. Így a pénteki előadásunk fókuszában a magára hagyott mai fiatalság áll.

– Nyilván ne lődd le a poént (ha van), ám esetleg felsorolhatnál pár nevet azok közül, akiket majd a színpadon láthatunk…

– Idén egy embereke, egy lelkes anyuka kivételével nincs külsős közreműködőnk. Ez a darab teljesen Dömi-produkció. Közösen gondoltuk ki, írtuk, s játsszuk.

– A mostani előadástól elvonatkoztatva neked mit jelent március 15-e? Ha jól sejtem, nem vagy túlságosan konzervatív, igaz, a forradalmi események sem voltak azok… Ám mint nemzeti ünnep, ha lehet ilyet mondani, akkor a jobb oldalra tolódott ez a főhajtás. Te mi előtt hajtasz főt március 15-én?

– Hogy ki milyen címkével lát el nem tudhatom. Ami előtt én március 15-e előtt is fejet hajtok az az őszinte emberi megnyilvánulás, együttműködés és feltétel nélküli áldozatvállalás.

– Ki a szimpibb a márciusi ifjak közül? Miben hiszel? A Duna-menti Köztársaságban?

– Én a Dömikben hiszek.

– Térjünk vissza az előadásra… Hogy haladtok a próbákkal?

– A hét folyamán naponta legalább négy órát töltünk a színházban intenzív próbafolyamatok közepette, ami néha embert próbáló, de tudom és érzem, hogy ez még jobban összeköt bennünket és hozzásegít ahhoz, hogy megéljük a közösség fontosságát és erejét.

– Kiknek ajánlod az előadásotokat?

– Mindenkinek, de nagyon örülnék, ha most a fiatalság nagyobb számban képviseltetné magát, mint eddig bármikor. Nekik és róluk is szól ez a darab.

Kérdések: Megyeri Tamás Róbert

A tavalyi előadáson készített fotóink, videónk:

 

 

Reklámok