Gyalázat

Letöltendő börtönbüntetésre ítélték első fokon Horváth Annát. „Itt vagyok. Ha újra kezdeném, ugyanazzal a töretlen hittel tenném!”

„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepett a mai döntés. A hozzám közelállók tudják, igyekeztem minden lehetőségre felkészülni. Nem azért, mert bármi törvénytelent tettem volna, hanem azért mert az elmúlt 526 napban saját bőrömön tapasztaltam, hogy Románia szekusállam.

Mielőtt a döntésről beszélnék, hadd vázoljam fel a mai körülményeket. Ezek magukért beszélnek. A harmadjára elnapolt, péntek 8.30 órára tervezett nyilvános ítéletet fél órával előtte, 8 órakor zárt ajtók mögött hirdették ki. Hogy embertelen-e, ami ma történt, hogy aki ítéletet hirdetett, az nem vállalta nyilvánosan az ítéletet: azt döntse el mindenki.

Ez a döntés, sajnos, minden kétséget kizárva megmutatja, ha a szekusállam helyi potentátjai 2 évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy Kolozsvár magyar alpolgármesterét nemzetbiztonsági kockázatnak nyilvánítják és el fogják távolítani, az őt támogatókat pedig megleckéztetik, akkor ennek mindent alá tudnak rendelni.

Akik mégis próbálják a mai döntést a jogállam szabályai mentén értelmezni, azoknak üzenem: ne fáradjanak! Romániában nem leépülőben van a jogállam, hanem nincs. Megszűnt létezni.

Ha drámaíró lennék, az RMDSZ centenáriumi évre tervezett drámapályázatára biztos megpróbálnám Kafka „A per” című abszurd drámáját überelni, de drámaíró nem vagyok. Politikus vagyok és jogász.

Ezért az igazságügyi reform és a már egyharmadában alkotmányellenesnek minősített BTK. módosítása ellen háborgóknak tudom üzenni: nagy-nagy odafigyeléssel tanulmányozzák ezt az ügyet! Ne csússzon senki át könnyed kézlegyintéssel a részletek felett, ne áltassa magát, mert ami ebben a „doszárban” most megtörténhet, az nemcsak politikusokkal, hanem bárkivel bármikor megtörténhet, ha az éppen aktuális államrezon útját keresztezi üzletemberként vagy egyszerűen csak véleményformálóként, közösségi emberként.

Mindazoknak a barátoknak, ismerősöknek, és annak a sok-sok – ismeretlenül is – mellettem kiálló embernek, akinek nemcsak a hite nem rendült meg tisztességemben, de minden egyes nap biztattak, velem voltak: szívből köszönöm. Gondolataik nem voltak hiábavalók: hiszen erőt adtak. Itt vagyok, és ha újra kellene kezdjem, ugyanazzal a kezdeti töretlen hittel tenném. Mert meggyőződésem, hogy nekünk csak így szabad, csak így érdemes a közért dolgozni: tisztességgel, elkötelezetten, odaadással.

Az elkövetkező napokba erőt gyűjtök, és tovább folytatjuk a harcot Fodor Zsolttal, akinek igazságunk melletti karakán, megingathatatlan kiállása előtt – most már nyilvánosan is – őszinte tisztelettel hajtok fejet.

Élni fogok, élni fogunk a fellebbviteli jogunkkal. A per ezt követően a bukaresti Legfelső Bíróságra kerül.”

Horváth Anna

Közlemény

Reklámok