Feladatom a mozgás megszerettetése

Pașca Dániel testnevelés szakos tanárral, a Mezőteremi Általános Iskola, illetve a Lucăceni-i Vasile Lucaciu Általános Iskola oktatójával Végh Balázs beszélgetett, mennyire fontos a testmozgás az iskolában és azon kívül is. Továbbá az is felmerült, hogy a tanár munkaszeretete és a gyerekek odaadása egyenesen arányos egymással.

– Tudósok egy csoportja bebizonyította, hogy minden pedagógus azért választotta ezt a pályát, mert volt legalább egy olyan tanára, akitől félt diákkorában. Önnek vannak hasonló tapasztalatai? Esetleg ellenpéldát tudna mondani?

– Iskolásként az egyik jelenlegi kollégám munkáját csodáltam a leginkább, aki a mai napig is kitűnő eredményeket ér el diákjaival a versenyeken, ám a nevét most nem szeretném megemlíteni. 🙂 Példaképemnek tartom még néhai Gnandt Pál futballistát, edzőt, akinél elkezdtem a focit, és akit a legjobban csodálok, az Dacian Nastai, a Szatmárnémeti Sportlíceum edzője, ugyanis úgy érzem, az ő keze alatt fejlődtem a legtöbbet.

– Miért választotta ezt a pályát, és milyen volt az az út, amely során tanárrá vált?

– Már gyerekkoromban eldöntöttem, hogy ezt a pályát választom, hiszen a gyerekekkel nagyon jó dolgozni, és kellemes érzéssel tölt el csodálni a fejlődést, amit a munkámnak köszönhetően érnek el. Érettségi után a Vasile Goldiș Tudományegyetemen végeztem testnevelés szakot, és immár hét éve tanítok.

– Úgy hírlik, a tanári pálya az utóbbi évtizedekben nem igazán népszerű. Azt terjesztik, azoknak való, akik nyugdíjas állásra vágynak, és aránylag alacsony fizetéssel is beérik. Mit gondol, ez a szakma igazából hivatás vagy éppen olyan pénzkeresési lehetőség, mint bármilyen más állás?

– Soha nem a fizetésért dolgoztam, persze a mai világban nélkülözhetetlen a pénz, de az adódó anyagi hiányosságokat messzemenően kárpótolja egy kiváló eredmény, amit a versenyeken érünk el, vagy egy gyerek öröme, amit akkor érez, ha el tud végezni egy olyan gyakorlatot, amit az elején elképzelhetetlennek tartott.

– A gyerekét szívesen irányítaná a pedagógusi hivatás felé?

– Ha lesz, akkor mindenképpen.

– „Ezek a mai gyerekek, bezzeg a mi időnkben!” – halljuk szinte naponta. Valóban más a ma felnövő ifjúság, mint a korábbi nemzedékek? Mi a legjobb bennük?

– Ez teljesen igaz. Régebben nem volt ennyi lehetőség, ami mostanság megadatik a fiataloknak. Mi annak idején reggeltől estig fociztunk a sárban, viszont a mai gyerekek már nagyon kényelmesek, és persze ott az internet is, ami a mostani fiatalságot otthon tartja a számítógép előtt, elveszi az időt a mozgástól.

– Mit tart a legfontosabb pedagógusi erényének?

– Mindig, minden versenyre szeretem kellőképpen felkészíteni a diákjaimat, és ott a legjobb eredményt elérni velük, valamint azoknak, akik nem versenyeznek, mindenképpen meg kívánom tanítani a testnevelésből elsajátítható alapokat.

– Milyen saját módszert alkalmaz tantárgya (az Ön által irányított foglalkozás) megkedveltetésére?

– A kicsiknek játékosan szeretem megtanítani az alapvető testnevelési gyakorlatokat. Feladatomnak tekintem a sport megszerettetését a gyerekekkel, az egészséges versenyhelyzet kialakítását. Azt gondolom, nagyon fontos az iskolán kívüli sport!

– Ön szerint mennyire befolyásolhatja egy tanár munkája a tanítványai jövőképét?

– Nincs olyan gyerek, aki nem lenne tehetséges valamiben, ám a tanár feladata mindezt felfedezni és maximálisan kihozni belőle.

– Hogyan lehet a mai gyerekeket fegyelmezni, ha kell-e egyáltalán őket?

– Úgy kell megtartani az órát, hogy érdekes legyen a gyerekek számára: mindig kell valami új elemet beépíteni, és akkor nem lesz gond a fegyelemmel. A gyerekek észreveszik, ha a tanár odaadóan dolgozik, illetve arra is azonnal felfigyelnek, ha kényszerből teszi a dolgát, és akkor ők is úgy viszonyulnak hozzá.

– Az intézményen kívül, a katedra és a napló nélkül, azaz a hétköznapi életben is pedagógusként viselkedik, vagy el tud vonatkoztatni?

– Edzőként tevékenykedem a csomaközi Schamagosch focicsapatnál. Amikor edzés van, akkor csak a munkára összpontosítok, csakis utána jöhet szóba a szórakozás!

– Milyen jótanáccsal tudna szolgálni a most pályára lépő fiatal pedagógusoknak?

– Mindig próbálják meg a maximumot nyújtani, és akkor meglesz az elvégzett munkájuk eredménye!

Kérdések: Végh Balázs