Szeretik és vicces is

Ismét a világot jelentő deszkákon a Nóném Amatőr Színtársulat. Hogy miért? Megkérdeztük őket. Azt is: mire számítsunk? Kiket várnak?

Kovács Péter Zoltán válaszolt a Nagykárolyi Anziksz kérdéseire.

– Miért pont Karinthy?

– Valami újat akartunk. Az eddigi előadásaink mind kabaré-összeállítások voltak, és úgy éreztük, ez a műfaj már kifutott. Épp az elrugaszkodás pillanatát éljük. Épp elindulunk valahová. Az út első állomása ez a Karinthy-est, amely lényegesen el fog térni az eddig bemutatottaktól. A végállomás (?) egy egész estés, lehetőleg többfelvonásos komédia lenne, amelyhez azonban jelenleg sem megfelelő mennyiségű időnk, sem elegendő számú tagunk nem volt. (Ezúton is: toborzunk!) És hogy a konkrét kérdésre is válaszoljak: azért Karinthy, mert benne hatalmas potenciál van, lehet válogatni, szemezgetni, a magunk szája íze szerint alakítani a darabjait. Meg azért, mert… izé… vicces és szeretjük.

– A plakát miért újságszerű?

– Az újságszerű – és szabad így mondanom, retró – plakáttal a múlt századelő hangulatát akartuk játékba hozni. Monokróm képek, furcsán elkapott pillanatok és arcok, ezzel akartuk érzékeltetni annak a világnak a bohémságát, amelyben Karinthy is élt és alkotott. Kitekert címek, szöveg sehol: a tartalom majd a színházban derül ki, de ígérjük, összhangban lesz majd a cikkecskék címeivel.

– Kiket vártok? Kiknek ajánljátok?

– Ez kérdés? Volt nekünk valaha olyan darabunk, amelyről kirekesztettük volna a közönség bármely részét is? Mindenkit várunk, igyekeztünk úgy összeállítani a repertoárt, hogy azon együtt szórakozhasson kicsi és nagy. Ugyanúgy teret kapnak a triviálisan kedves, mint a kissé mögégondolósabb vagy sikamlósabb poénok. Családi programnak is kitűnőek vagyunk! És még egyszer: mindenkit várunk, sőt, mindenkinek a mindenkiét várjuk – hívják csak nyugodtan el a kedves nézők a barátokat, rokonokat. Lesz majd kivel csámcsogni a darabokon az előadás után. Mi majd hallgatózunk!

1

Reklámok