Apróságok, de…

Olvasom a „zújságban”, hogy így a centenárium, úgy a centenárium, s hogy „a centenárium évében” így meg úgy – álljunk csak meg! Milyen centenárium, minek a centenáriuma (azaz a századik évfordulója)? Nos, ez nem derül ki a cikkekből… Dénes László észrevételei.

Olvasom még, hogy „Vasile Popat 2014-ben küldték bíróságra”, s egy bizonyos időt „házi őrízetben töltött”. Aki ezt írta, nem ismeri a magyar helyesírási szabályzat 216. pontjában előírtakat, miszerint ha idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez közvetlenül kapcsolunk magyar toldalékokat, a következő szabály megtartására ügyelni kell: „Mind a közszavak, mind a tulajdonnevek végső a-ja, e-je, o-ja és ö-je helyett á-t, é-t, ó-t, illetve ő-t írunk az olyan toldalékos vagy utótaggal ellátott alakokban, amelyekben ezek a szó végi hangok a magyar kiejtésben megnyújtva fordulnak elő, például: signorina, signorinák; Sinaia, Sinaiában, de: sinaiai; Coca-Cola, Coca-Colát, de: Coca-Cola-szerű; campanile, campanilén, de: campanileszerű; Cicero, Cicerót; Goethe, Goethének, goethés, de: goethei; allegro, allegróban, allegrós; Oslo, Oslóban, oslói; Malmö, Malmőből, malmői; Victor Hugó-i.” Tehát Popát kell írni, nem Popat. És persze az „őrizet” szóban rövid az i, nem hosszú.

Olvasom továbbá, hogy XY „önkormányzati tanácsos” számolt be a tavalyi fejlesztésekről. Ez román nyelvi hatás – azon túl, hogy folyamatos a zavar a honi magyar sajtóban a román közigazgatási fogalmak, intézménynevek helyes használatát illetően. A „consilier local” magyar megfelelője: önkormányzati képviselő. (A „tanácsos” kifejezés használatától azért kell óvakodni, mert nem egyértelmű: a közigazgatásban döntéshozói, végrehajtói vagy konzultánsi szerepet tölt be az, aki románul „consilier”.)

Még tovább: „Az APM-nek kellene engedélyeznie az egészséges fák kivágását… a haldokló fákhoz már nem kell az AMP engedélye.” A két eltérő tulajdonnévi betűszó nyilván egyazon intézménynek felel meg, a szerző nem figyelt kellőképpen, ráadásul az átlagolvasónak azt is ki kellene találnia, hogy mit is takar ez a három nagybetű. Ugyanis a cikkíró fittyet hányt arra az elemi szabályra, hogy első említéskor ki kell írni az intézmény teljes nevét, zárójelben adva meg az akronímáját. Kivételt akkor lehet tenni, ha közismert akronímákról (mozaikszavakról) van szó: ENSZ, RMDSZ, MOL, ELTE stb.

Apropó: betűszók. Sajnos az ifjabb firkászgeneráció nem nagyon tud különbséget tenni a tulajdonévi és köznévi betűszók között. Ezért aztán ÁFÁ-t ír a helyes áfa helyett, TSZ-t a tsz, TV-t a tv, TBC-t a tbc, GYES-t a gyes helyett stb. Vagy akkor is idegen akronímát használ, amikor nem kell: WC-t a vécé, RON-t a lej, ABC-t az ábécé mint betűsor helyett stb. De állandó gondban van a mozaikszók (betűszók, szóösszevonások) és rövidítések (abbreviációk) megkülönböztetésekor is.

Egy másik cikkben az összetett szavak írásával gyűlt meg a baja a szerzőnek: „A közrend fenntartó egységek közel 1700 bűncselekményt konstatáltak…” A közrendfenntartó egy szó a magyar nyelvben, de ha a szerző „irtózott” a hosszú összetett szavaktól, akkor írhatta volna így: a közrendet fenntartó egységek…

„Ezen alkalommal utolsó kötetéből olvasott fel verseket” – tudósít egy író-olvasó találkozóról a botcsinálta firkász, ezzel örökre „elintézve” a nem is olyan öreg poétát, hiszen ezek szerint több kötetet már nem fog publikálni: az utolsóból olvasott fel, nem a legutóbbiból…

De arról is írt a „zújság”, hogy „dr. Hogyishívják Jakab PhD történész” tartott előadást. A doktor és PhD titulusok ez esetben fedik egymást, ilyenformán az idézetben pleonazmus van.

Aztán egy következő cikkben megint szembejön a vonatkozó névmás trehány használata: „akcióvígjáték egy kerekesszékes bandáról, ahol két mozgássérült fiatal közeli barátságot köt egy vagány kerekesszékes bérgyilkossal”. Az „ahol” névmás értelemszerűen az előtte álló névszóra vonatkozna (banda), pedig az nem egy hely, ahogy a vígjáték sem, amire esetleg még vonatkozhatna, ha az nem lenne szórendileg helytelen. Tiszta viszonyokat így teremthetett volna a szerző: „akcióvígjáték egy kerekesszékes bandáról, a filmben két mozgássérült fiatal stb.”. (Abba most ne menjünk bele, hogy a „kerekesszékes” szó ebben a formában máig vita tárgya az ortográfusok között, mert a „kerekes szék” újkori egybeírása nem eredményezett jelentésváltozást, jelentéstöbbletet, még akkor sem, ha a „kerekesszék” úgymond a gyógyászati segédeszközt takarja. Hiszen különírva sincs más rendeltetése, ergo jelentése a kerekekkel ellátott széknek…)