Virágzó civilizáció élt itt a bronzkorban

A Szatmárnémeti–Mikola útszakaszon épül a Szatmárnémeti terelőút építése. Az est kísérő régészeti ásatások a megye archeológiai kutatásainak történetében rendkívüli fontosságúak. Az épülő út nyomvonalán található 11 régészeti lelőhely vizsgálata ‒ a romániai törvénykezés által előírt ‒, a beruházást megelőző régészeti leletmentések során számos rendkívüli lelet került napvilágra.

A terelő út mentén található kiemelt jelentőségű telepek régészeti kutatása, léptékét tekintve egyértelműen meghaladja a megyében korábban végzett feltárásokat. A munka során a régészeknek alkalma nyílt és nyílik a Szamoson és a Kiss ár lápvidékén átvezető egykori átkelőket ellenőrző őskori települések megismerésére.

A dr. Liviu Marta által vezetett interdiszciplináris kutatócsoport a Szatmári Megyei Múzeum (dr. Cristian Virag, dr. Gindele Róbert, dr. Ciprian Astaloș, dr. Hágó Attila Nándor) munkatársai mellett az ország különböző intézményeiben dolgozó szakemberből áll. A kutatócsoport tagjai között ott találjuk a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem kutatóit és doktori képzésben résztvevő hallgatóit is. A szatmári múzeum és a kolozsvári egyetem tudományos együttműködése immár hagyományosnak tekinthető.

A Szatmárnémeti városának területén található Goro-háton lévő őskori telep kiterjedése mintegy 2 hektár. A település a történeti szakirodalomból ismert Lázári, Pete és Pusztadaróc közelében található. A lelőhelyen a régészek egy későbronzkori települést tártak fel. A folyamatban lévő kutatások máris jelentős eredményeket tártak fel, az előkerült régészeti objektumok száma meghaladja a százat (lakóházak, különböző méretű és rendeltetésű gödrök, vízelvezető árkok, hamvasztásos urnás temetkezések stb.).

Az egykori település történeti jelentőségére utaló nagyszámú lelet mellett, több ún. „import tárgyat” – más földrajzi régiók sajátos anyagi műveltségének termékeit – is sikerült begyűjteni a régészeknek. Mindez új megvilágításba helyezi a szatmári bronzkori közösségek kulturális és gazdasági kapcsolatrendszerét.

A későbronzkor időszaka (Kr. e. 1400‒1000) jelentős változásokat hozott a Kárpát-medencei és a szatmári őskori közösségek életében. A települések körül kialakuló, intenzív mezőgazdaságon és állattartáson alapuló „elő-ázsiai és délkelet-európai gazdálkodási mód”, minden korábbi mértéket meghaladó léptékben alakította a vizsgált régió őskörnyezetét is. A rendelkezésre álló erőforrások fokozottabb kiaknázását célzó szigorúbb társadalmi szervezettség, a művészi kivitelezésű kerámia- és bronzművesség, illetve a társadalmi és vagyoni rétegződés ellenére a települések mindvégig megőrizték falusias jellegüket. A vizsgált térségben, széleskörű kapcsolatrendszerrel rendelkező virágzó civilizáció alakult ki.

A szatmári terület történeti fejlődésének vizsgálatakor nem feledkezhetünk meg a Szamos síkságán felfedezett számos bronzkincsről sem. A bronztárgyakból, az akkori világ magas presztízsű jóléti javaiból álló, kincsleletek egy harcos elit létének történelmi bizonyítékai. A Szatmári-síkságon kialakult későbronzkori fémművesség szervesen illeszkedik a szintén erdélyi nyersanyagbázisra támaszkodó Tisza-vidék bronziparába. A korszak fémműves mestereinek szakmai tudását és művészi formaalkotó képességét bizonyítják a bronzfokosok, tőrök, arany- és bronzékszerek. A méltóságjelvényként is szolgáló bronzfegyverek (fokosok, kardok) és a különböző ékszerek jelzik, hogy a Szatmár-vidékét benépesítő bronzkori közösségek vezető rétege milyen jelentős javakat birtokolt. A bronzkor viszonylag békés időszakában, a Szatmári-síkságon kibontakozó önálló bronzipar az Erdélyi-érchegység könnyen kitermelhető nyersanyag-készleteire támaszkodott. Az erdélyi bányák és általuk kiszolgált északnyugat-délnyugat romániai, valamint északkelet-magyarországi fémműves központok fontos szerephez játszottak a korszak Európájának kereskedelmében.

Tudományos jelentőségén túl, a régészeti leletmentő munkafigyelemre méltó nagyságrendjét kell kiemelnünk. Ez a Szatmár Megyei Múzeum történetében eddig folytatott legnagyobb régészeti projekt. A múzeum és a projekt vezetőjének, Liviu Martának feltett szándéka a feltárások eredményeinek nagyközönség számára történő bemutatása. Az Európában divatos közönségrégészet szabályai szerint a kutatócsoport régészeti nyílt napot, illetve más közösségi rendezvényeket is tervez.

Közlemény

a (1)