Emlékezés: Letűnt korok hangjai

A Collegium együttes az ország egyik legrégibb aktív régizene-együttese: 1977 óta működik Nagykárolyban. A Deák Endre zenetanár irányításával működő, képzett zenészekből és műkedvelő muzsikusokból álló hattagú nagykárolyi csapat korhű hangszereken szólaltatja meg a középkori és reneszánsz Európa zenéjét. Hetente gyakorolnak a városi művelődési házban, de a napi, egyéni gyakorlatokra is nagy hangsúlyt fektetnek.

„Muzsikánkkal minél szélesebb közönséget szeretnénk megérinteni. Korhű, historikus felfogású előadásmódunkkal fel kívánjuk hívni a ma emberének figyelmét elődeink rendkívül kifinomult zenei ízlésére, kultúrájára” – nyilatkozta lapunknak a Collegium művészeti vezetője.

Változatos paletta

A Collegium nyugat-európai zenét játszik, amit egykor flamand, francia, olasz, spanyol, német és angol muzsikusok szólaltattak meg, de Európa keleti részén jegyzett darabok is szerepelnek repertoárjukban. „Külön hangsúlyt fektetünk az erdélyi vonatkozású művekre. Ezek legnagyobb része saját kutatásunk eredménye, különböző kéziratokból és kódexekből sikerült felkutatnunk őket – részletezte Deák. – Műsorainkba az évek folyamán a gyulafehérvári, marosvásárhelyi és brassói kéziratokban lejegyzett művek jó részét beépítettük. Számomra ugyanilyen fontos a brassói születésű Bakfark Bálint (Valentin Bakfark) életművének kutatása is – ő ugyanis kora, a 16. század egyik nagy nemzetközi tekintélynek örvendő lantművésze volt” – fejti ki Deák, akinek több cikke jelent meg Bakfark életművéről, s két újabb tanulmányon dolgozik. Bakfark-műveket is szívesen tűz műsorra, de inkább olyankor, amikor szólistaként lép fel. „1980 óta játszom a zenekarban. Komoly kihívást és sikerélményt jelent megszólaltatni a letűnt korok hangjait, és korhű hangszereken játszani. Munkánk egy részét a dokumentálódás és tanulás tölti ki – kezdetben zenei szakemberek és tanárok segítségét kértük ebben. Úgy érzem, az elmúlt esztendők alatt igazi közösséggé értünk, együtt fejlődtünk, kutattunk, tanultunk meg játszani az egyedi hangszereken – tette hozzá Keresztesi Ildikó, aki az éneklés mellett furulyákon és görbekürtökön is játszik.

„Új műsort állítunk össze a Gyulafehérvári Érsekség elődje, az Erdélyi Egyházmegye ezeréves ünnepe alkalmából, ami a Batthyaneum egyik kódexének anyagából, 16. századi reneszánsz himnuszokból épül fel. Régebb is játszottunk már ilyen jellegű műveket, de erre a jeles alkalomra a régi darabokat felújítjuk, és a műsorpalettát frissen tanultakkal bővítjük ki” – mesélte Keresztesi.

Nagykárolyi grófok szerelmes verse

„Egy olyan költeményre bukkantunk, amely gróf Nagykárolyi Károlyi Sándor és felesége éneke. A grófi pár nevében megfogalmazott szerelmi párvers korabeli kéziratos gyűjteményben őrződött meg, szerzője eddig még ismeretlen” – fűzte hozzá a zenekarvezető. A zenekari tagok szerint az előkerült és eljátszott daraboknak szórakoztató jellegük mellett komoly művelődéstörténeti értékük is van. A Collegium a latinon kívül számos nyugateurópai nyelven szólaltatja meg a régizenei darabokat. „Nem jelent különösebb gondot az idegen nyelvű dalok éneklése. Meghallgatunk pár felvételt, kicsit megnézzük a nyelvtant, kiejtést, és a több száz éves dalokat is viszonylag hamar meg lehet tanulni” – véli Deák Endre. A szövegeket általában le is fordítják, hogy mindenki pontosan értse, miről énekelnek. Olasz, angol, francia, német, spanyol, flamand, magyar, román, cigány és héber nyelven is adnak elő régizenei alkotásokat.

Furulyák, görbekürtök, viola da gambák

„Számos bel- és külföldi fesztiválon és önálló koncerten léptünk már fel. Két lemezünk is megjelent, az elsőn szatmári sváb és németországi német népzenét játszunk. Ezeket a darabokat kollégáink hangszerelték tradicionális népi hangszerekre, több szólamban énekeljük őket. A legutóbb megjelent korongon pedig többféle régizene hallható” – ismertette munkájukat Vezér János zenetanár, alapító tag.

Az együttes 1980 óta rendszeresen részt vesz a csíkszeredai régizene-fesztiválon, de állandó vendégek a szatmári sváb napokon is. A zenei fesztiválokon kívül többször lépnek fel irodalmi, képzőművészeti és történelmi rendezvényeken, tévéműsorokban is. Lőrincz Szilveszter zenekari tag elmondta, hogy sok olyan hangszeren játszanak, amelyek korabeli hangszerek pontos másai. „Öt éve játszom a zenekarban: énekelek, vonós és fúvós hangszereken játszom” – mutatta be együttesbeli tevékenységét a nagykárolyi zeneoktató, kórusvezető. „Az énekhang mellett furulyákat, görbekürtöket, viola da gambákat, viola da bracciót, lantokat és különböző ütős hangszereket használunk a dalok megszólaltatásához” – fogalmazott Jónucz Alfonz, zenetanár, aki 2004-től tagja az együttesnek. „Mivel nekem nincsen professzionális zenei képesítésem, de kislánykorom óta számos önképzőkörben vettem részt, a Collegiumban az énekhangomat kamatoztatom, és az ütős hangszereket kezelem” – mondta Lőrincz Tünde német szakos tanárnő, aki a külföldi fellépésekkor tolmács szerepkörben is mozog, és a szatmári sváb kultúra szakértője.

A nagykárolyi régizene-együttes folyamatosan új darabokat gyakorol, a legkülönbözőbb helyszíneken lép fel egész évben, és szeretettel várja a középkori és reneszánsz zene iránt érdeklődőket, hogy csatlakozzanak a zenekari munkához.

Szerző: Végh Balázs. A cikk megjelent a Krónika című napilapban, 2009 februárjában. Az újbóli publikáláshoz engedélyt kértünk.