Döntött a tanács

Nehéz döntést kellett meghozniuk ma a nagykárolyi önkormányzat határozathozóinak. A rendes havi közgyűlésen több tucat helybeli lakos sérelmezése és sok száz tiltakozó aláírás ellenére arról is döntött a testület – egyetlen tartózkodás mellett –, hogy a Teremi út végén szociális lakások építésére pályázzanak meg európai uniós támogatást.

Nem mellesleg a többi projekt is „zöld utat” kapott.

Mint az várható volt, a legnagyobb indulatok az úgynevezett Dögtér melletti építendő lakásokról szóló határozattervezetet övezték. Több mint húsz környékbeli lakos meg is jelent a tanácskozáson. Rájuk való tekintettel – a polgármester indítványára – ezt a napirendi pontot tárgyalta a leghamarabb a testület.

Ilie Ciută tanácstag kért rögvest szót. Megkérdezte, hogy jelen van-e az a környékbeli lakos, aki több mint 200 aláírással nyomatékosított petíciót címzett a testülethez. Ebben a városrész lakosai azt kérik a helyhatóságtól, hogy ne építsen oda szociális lakásokat.

Kovács Jenő polgármester kért szót. Elmondta: az önkormányzat célkitűzése az, hogy a jelenleg arrafelé lévő káosz-szerű közállapotokon változtasson. Úgy tűnik, sikerül olyan, 98 százalékban európai uniós forrásokból származó támogatást megpályázni, mely révén az a városrész is normalizálódhat.

Az aláírásokat összegyűjtő lakos a többi jelenlévő nevében is arról beszélt a válaszában, hogy nem tartják kivitelezhetőnek, életszerűnek ezt a beruházást. Ők attól tartanak, hogy még több cigány, vagy egyéb mélyszegénységben élő embert költözik oda, s még jobban romlik arra a közbiztonság. Számosan saját példájukat mondták el – mi több, olykor többen is kiabáltak. Kiderült, hogy jelenleg is tarthatatlanok az állapotok, a könyék lakosait elmondásuk szerint a dögtériek meglopják, az állandó perpatvaraiktól nem tudnak pihenni. Hatékonyabb hatósági közbelépést szorgalmaztak a lakosok – például elhangzott, hogy kötelezni kellene a családokat arra, hogy iskolába járassák a gyerekeiket… Olyan kijelentés is elhangzott, miszerint a környéken lakókkal akar kitolni az önkormányzat.

Szulák Lavinia tanácstag a Nagykárolyi Polgármesteri Hivatal szociális igazgatóságának vezetőjétől, Radu Monicától kérdezte meg, hogy a helyhatóság eddigi az integrálásra vonatkozó törekvései jártak-e valamiféle eredménnyel. A szakember elmondta, hogy igen. Hangoztatta, nagyon nagy erőbefektetést igényelnek, és alig látható a siker, ám kétségtelenül létezik. Csatlakozott a polgármester azon kijelentéséhez, hogy a város bármely pontján hasonlóan ellenszenvvel fogadnának egy hasonló beruházást a helyiek, ám ennek ellenére – szerinte is – üdvös, meg kell próbálni.

Kovács Jenő igyekezett kontextusba helyezni a problémát. Emlékeztetett, hogy világszerte, és persze Európa-szerte is nehézséget okoz az integráció. Elmondta, hogy a történelmi egyházak – talán a római katolikus kivételével – vajmi kevéssé foglalkoznak a cigánysággal. A neoprotestáns közösségek vannak jelen a körükben, és igen is szép eredményeket is fel tudnak mutatni. Emlékeztetett, hogy az önkormányzat is igyekszik. Élelmet biztosít például a mélyszegénységből érkező diákoknak. Nyomatékosította ugyanakkor, hogy a felzárkóztatás, az integrálás egy olyan gondja Nagykárolynak (is), amely mellett nem lehet elmenni. Már csak annak okán sem, hogy a városbeli újszülöttek között egyre nagyobb arányban vannak azok, akik ezekbe a családokba születnek bele. Hangoztatta, hogy ez a projekt sem oldja meg a helyzetet, azonban a sokkal erőteljesebb hatósági jelenlét révén biztonságosabb lesz az a városrész, mint jelenleg.

A lakosok egyike arról érdeklődött, hogy lehetséges-e valamiként szabályozni, hogy csak a már ott lakók juthassanak a leendő szociális lakásokhoz. Elgi Carmen, a projektet előkészítő önkormányzati csapat vezetője válaszolt. Elmondta, hogy alaptalanok azok a mendemondák, miszerint a börtönviselt, különösen összeférhetetlenek juthatnak majd ott lakásokhoz. Nyomatékosította, hogy szigorú feltételei vannak az igénylésnek, például az egyik alapkövetelmény az, hogy állandó jövedelemmel rendelkezzen az igénylő.

Keizer Lajos alpolgármester is szót kért. Elmondta, hogy több alkalommal is igyekezett meghallgatni mindahány érintett felet. Meg is érti az álláspontokat. Ugyanakkor nyomatékosította, hogy ők mint a város megválasztott döntéshozó-testületének a tagjai arra kaptak mandátumot, hogy a város egészének érdekében a leghasznosabbnak tűnő megoldást válasszák. Sérelmezte, hogy az indulatok gerjesztésén túl érdemi megoldási javaslat nem hangzott el.

Ilie Ciută tanácstag kért szót a későbbiekben. (A neje egyébként napok óta mind a helyszínen, mind pedig a blogján részigazságokkal hergeli a helybelieket az önkormányzat vezetősége, az esetleges beruházás ellen – a szerző megjegyzése.) Kifejtette, hogy a helyhatóság több mint évtizedes integrációra vonatkozó törekvései eredménytelenek, haszontalanok. Szerinte továbbá nem jó a helyszín. Kovács Jenő polgármester rákérdezett, hogy mégis hol lenne jobb. Sérelmezte továbbá, hogy egyesek olcsó populista hozzáállással mintegy meglovagolják ezt a témát. Konkrét válasz nem hangzott el.

A testület a hosszas érvcserét követően szavazott. Egy tartózkodás mellett a tanács elfogadta az előterjesztést, azaz ennek megfelelően az önkormányzat igyekszik pályázat révén támogatást hozni a városba 56 szociális lakás létesítésére. A lakosok érezhetően csalódottan hagyták el a tanácskozó termet. A folyosón arról beszéltek, hogy jogi orvoslatot kérnek majd a szerintük ellenük irányuló döntés miatt.

A gyűlés végén Kovács Jenő polgármester mondott köszönetet a testület tagjainak azért, mert megértették, hogy a város érdeke ez a beruházás is. Egyszerűen nem lehetne olyan helyszínt találni, amelyet nem hasonlóan ellenszenvvel fogadnának.

(megyeri)

Reklámok