Táncszínház

2018. május 15-én, kedden 19 órai kezdettel a Háromszék Táncegyüttes egy újabb produkcióját láthatja a nagykárolyi közönség. Ezúttal a Martin György emlékére készült Mundruc című táncszínházi produkcióval kedveskednek a Nagykárolyi Városi Színházban, Könczei Árpád rendezésében. Jegyek a földszinten 20 lejes, emeleten 15 lejes áron válthatók a Nagykárolyi Művelődési Központ irodájában.

Leírás

Negyven éve, 1977-ben hunyt el az erdélyi férfitánc, a legényes legjelentősebb, legkiválóbb alkotó-előadója, a Nádas menti, vistai Mátyás István Mundruc (1911–1977). Mátyás István Mundruc páratlan tánctudásáról, virtuóz, rendkívül gazdag motívumkincsű legényes táncáról elsőként Molnár István készített filmfelvételt 1941-ben. Molnár István tanítványa, Martin György (1932–1983) ennek hatására kezdett el Mátyás István legényesével foglalkozni.

Közismert Martin György és Mátyás István Mundruc közötti különleges kapcsolat. Nemcsak a kutató-gyűjtő és hagyományőrző-adatközlő viszony, hanem mély emberi kapcsolat, igazi barátság volt közöttük. Martin munkásságának egyik kiemelkedő, talán legkiemelkedőbb eredménye a Mátyás István ’Mundruc’, egy kalotaszegi táncos egyéniségvizsgálata című kötete, monográfiája. Martinnak köszönhetően Mátyás István táncáról, tánctudásáról jelenleg a legnagyobb mennyiségű és formakincsében a leggazdagabb táncanyag áll a kutatás, a táncosok, az utókor rendelkezésére.

A Mundruc előadással szeretném megmutatni azt a világot is, Nádas mentét, azt a falut, környezetet, Vistát, ahol megszületett a kalotaszegi legényes eme kiemelkedő alkotója. Sajnos Kalotaszegre jellemzően, Vistán is régóta divat az egykézés, a második gyermek már szégyennek számított, több évtizede fogy a kalotaszegi magyarság. Martin monográfiájából azt is megtudhatjuk, hogy Vistáról a környékbeli falvak sokkal pejoratívabb véleményt fogalmaztak meg, mint ami a hagyományos falucsúfolókba belefér: „Csúfszájúak, nagyvérűek, kikapósak, rossz feleségek, cifrálkodóak, mulatósak, dühösek, verekedősek, pénzt vesznek fel a bankból, kereskednek. Ráadásul iszik ott férfi és asszony, rogyásig, és iszonyatosan káromkodnak.” Mindezt egy Daróczi nevű lelkipásztor jegyezte fel, 1936-ban.

5