Barátság „Határtalanul!”

Egy Nagykárolyba látogató budapesti diák „olvasói levele”.

Immáron harmadik éve lehettem részese ennek a programnak és lehettem vendége egy határon túli magyar iskolának. Egyértelműen állíthatom, hogy az erdélyi diákok vendégszeretete és kedvessége felülmúlhatatlan. Olyan élmény, amelyet csak az tapasztalhat meg, akiben van nyitottság és érdeklődés.

Mi már az őszi látogatás alatt barátságot kötöttünk a nagykárolyi Iuliu Maniu Műszaki Líceum diákjaival és nagyon igyekeztünk, hogy érdekes programot állítsunk össze számukra. A poroszlói Ökocentrum megtekintése kellemes kezdetnek bizonyult, mert a felhőtlen októberi melegben még csónakázni is tudtunk a Tisza-tavon. A budapesti autóbuszos városnézés, az Országház, a Zwack Unicum-gyár meglátogatása, de a barátságos focimeccs után is azt tapasztaltuk, hogy jól érzik magukat nálunk, és egyre kevésbé feszélyezettek a nagykárolyi diákok.

Március 20-án egy összehangolt jókedvű iskolai csapat indult útnak Nagykároly, jobban mondva Nagyszalonta felé. Az út hosszúnak tűnt… Nagyszalontán egy nagyon kedves idős hölgy fogadott minket, mégpedig Arany János egykori lakóháza helyén berendezett múzeum-házban, és megannyi érdekes adalékot mesélt a nagy költőnk gyermekkoráról. Hosszú ideig sétálgattunk Nagyszalontán, és a további út sem volt rövid, ezért viszonylag későn értünk Nagykárolyba, ahol egy nagyon kellemes panzióban kaptunk szállást.

A következő nap iskolai programokkal és Nagykároly megismerésével telt. Érdekes élmény volt, hogy a polgármesteri hivatalban is fogadtak minket, ott, ahol annak idején Petőfi Sándor és Szendrey Júlia egy táncestélyen megismerkedtek. Az igazi meglepetés a Károlyi-kastélyban várt ránk. Nemcsak építészetileg gyönyörű a kastély (a tiszadobi kastély az „ikertestvére”), hanem egyidejűleg négy érdekes kiállításnak is helyt adott, s mindezekről egy jó humorú muzeológus előadása nyújtott tájékoztatást. A helytörténeti, vadászati kiállítás, a panoptikum, fotókiállítás mellett a hely kísértet-történeteibe is bepillanthattunk.

Erdély-ismereti programunk folytatódott csütörtökön, mert Kolozsvárra utaztunk, s útközben másik nagy költőnk, Ady Endre érmindszenti lakóház-múzeumában is körülnéztünk. Mátyás király városa, sajnos, kicsit „fagyosan” fogadott bennünket, hisz előző nap hó is esett, de ez nem szegte kedvünket, mert a város nevezetességei után még a botanikus kertbe is elsétáltunk.

Az élmények már telítettek bennünket, de azért még a Nagykároly melletti bútorgyár lekötötte az érdeklődésünket, még soha nem láttuk, hogy a kanapék hogyan állnak össze.

Nagy hálával tartozunk a vendéglátó iskolának, az Igazgató úrnak, amiért fogadtak bennünket, de mindenekelőtt Farkas Erzsébet tanárnőnek, aki szívügyének tekintette, hogy a mi programunk minden apró részlete tökéletes legyen, valamint Bontea Tímea és Miclea Ramona tanárnőknek.

Összességében egész idő alatt remekül éreztük magunkat és ebben nagy szerepet játszott a nagykárolyi diákok társasága, barátsága.

Gulyás Ákos 11. B

Budapesti Gazdasági SZC Harsányi János Szakgimnáziuma és Szakközépiskola