„Az igazat írd – ott, ahol vagy”

Nagyváradi újságíró kapta idén az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelveken Megjelenő Napilapok Egyesületének (MIDAS) újságíró-díját. Ezt a kitüntetést Pap István, a Bihari Napló szerkesztője vehette át. Ő nyilatkozott a Nagykárolyi Anziksznak.

4

– Milyen díjat kaptál? Milyen versenyen?

– Az Európai Kisebbségi és Regionális Napilapok Egyesületének (MIDAS) újságíró díjára minden évben pályázhatnak a MIDAS-hoz tartozó napilapok újságírói az előző naptári évben a lapjukban megjelent cikkel vagy cikksorozattal. A MIDAS-t 2001-ben alapították, a Bihari Napló 2004-ben csatlakozott hozzá. A MIDAS-díjat, illetve az ezzel párhuzamosan alapított Habsburg Ottó-díjat a kisebbségvédelem és a kulturális sokszínűség előmozdítása érdekében tevékenykedő újságíróknak ítélik oda. Én ezúttal a tavalyi ún. „miccsbotrány” kapcsán írt kommentárommal pályáztam.

5
A képre kattintva olvashatja el azt a publicisztikát.

 

– Örülsz neki? Ez elismerés? Egyáltalán miként lehet mérni az újságírói teljesítményt?

3

– Természetesen nagyon örülök ennek a díjnak, hiszen ez egy szakmai elismerés, illetve egy bizonyos fajta értékrendet tükröző díj: ennek az értékrendnek pedig az alapja a kisebbségvédelem, a tolerancia, a méltányosság, a jogegyenlőség, vagyis olyan értékek, amelyekkel én is maximálisan azonosulni tudok. Azért is jelentős ez az elismerés, mert bizonyítja azt, hogy Európa más részein is odafigyelnek ránk, sőt, a legtöbb esetben éppen tőlünk tájékozódnak az itteni kisebbségügyi problémákról. Jelentős ez a díj továbbá azért is, mert tudomásom szerint a MIDAS az egyetlen európai kisebbségi nyelvű napilapokat tömörítő egyesület, melynek tizenkét országból huszonnyolc napilap a tagja, vagyis reprezentatív szervezet, amelyik tevőlegesen is hozzájárul az európai kisebbségi újságírás támogatásához.

Az újságírói teljesítményt többféleképpen, különböző kritériumok alapján lehet mérni, ezek egyike lehet a választott téma jelentősége, a megjelentetett írás hatása mind a közvélemény, mind pedig a különböző intézmények, szervezetek, eljárások befolyásolása vonatkozásában. Persze azt figyelembe kell venni, hogy kisebbségi újságíróként az én cikkeim hatása nem lehet akkora, mint a többség nyelvén megjelent írásoké, de nyilván nem is azért dolgozok újságíróként, hogy bármilyen módon is versenyre keljek bármelyik kollégával.

 

– Fogalmazz meg, kérlek, amolyan szakmai ars poeticát.

– Nem gondolkoztam soha újságírói ars poeticán, már csak azért sem mert jóideig nem is tartottam magam szakmabelinek: nem könyvből, elméletben, hanem a gyakorlatban tanultam ki a szakmát, így menet közben alakult ki bennem az, hogy mit hogyan kell csinálni. És még most sem vagyok egyáltalán biztos abban, hogy jól csinálom… 🙂 Ezért most csak annyi jut eszembe, hogy nagyon fontos a hitelesség, ezért az újságírónak lehetőleg függetlennek kell lennie ideológiai és politikai szempontból, hogy az olvasók ne egyből azt kérdezzék maguktól, amikor az újságíró cikkeit olvassák, hogy vajon nem azért írta-e azt, és úgy, amit és ahogy írt, mert valakiknek ez állt az érdekében. És persze a fanatizmustól is óvakodni kell, mert nincs annál hitelrombolóbb, amikor az újságíró a saját előítéletei, ideológiája miatt képtelen megkülönböztetni a tényeket a vélekedésektől meg a feltételezésektől.

 

– Miként lettél újságíró? Miért?

– Véletlenül. Tanárként dolgoztam egy évig, aztán kiugrottam, mert úgy éreztem, hogy az nem nekem való munkakör. Éppen munkanélküli voltam tehát, amikor valaki szólt, hogy a Bihari Napló riportert keres. Jelentkeztem, felvettek, és azóta is űzöm a szakmát.

 

– Képzeld, más a váradi újságíráskodás, mint pl. a károlyi. Ha már ilyen eredményes vagy, nem tervezed Kolozsvárt vagy Budapestet?

– Éppen az eredményesség jelzi azt, hogy nincs szükség arra, hogy máshova költözzek, hiszen újságírói karrier szempontjából végülis tökmindegy hol élsz, elvégre az újságírás lényege az, hogy az igazat írd – ott, ahol vagy. Tessék, ez a mondat is beillene ars poeticának 🙂 Egyébként én az eredményességet és a sikert főként abban mérem, hogy mennyire tartanak hiteles újságírónak az olvasók. A szakmai díjak, az elismerések csak nagyon kellemes visszaigazolásai egy már eredményesen elvégzett munkának.

 

– Múltkoriban volt itt egy váradi közösség. Az egyikük rám kacsintott, tudja ő már, hogy annak idején mit miért írtam… Sajnos nem volt igaza, és kiábrándító maga a feltételezés is… Megéri, ha anyagilag nem is, bármilyen tekintetben újságírónak lenni?

– Lásd a fenti kérdésedre adott választ. Abból szűrjék le az olvasók azt, hogy érdemes-e, vagy sem.

 

– Annak idején a fő erényednek a szorgalmat nevezted meg. Ma mi az erősséged? 10 év nagy idő…

– Nem emlékszem arra, hogy ezt mondtam volna, már csak azért sem, mert nem szokásom magamat dicsérni. Az más, ha egy kocsmaasztal mellett, több üveg sör elfogyasztása után ragadtattam el magam. 🙂 Úgyhogy erre a kérdésedre csak annyit válaszolok, hogy döntsék el az olvasók, hogy mik az erősségeim és mik a gyengéim.

(megyeri)

2