Ilie Ciută, a fékevesztett

Egyre kevésbé képes a nagykárolyi önkormányzati képviselő-testület egyik tagja uralkodni érzelmein. Egyre-másra összeesküvés-elméleteket gondol ki, és ezek bűvkörében él. Ma például kifejezetten gyanúsnak mondta, hogy egy kérelmet nem akaródzott a testületnek engedélyezni. Szerinte azért, mert a beadvány írója történetesen román nemzetiségű.

Az ilyen jelenségek alapján a felületes szemlélő azt hihetné, hogy Nagykárolyban etnikai konfliktusok közepette élnek az emberek. És éppen ez a célja a város önkormányzati döntéseit meghozó testület ezen tagjának: egyrészt addig feszíteni a húrt, amíg kirobbannak az amúgy nem létező ellentétek, ugyanakkor látszatvalóságot létrehozni, és azt felnagyítani, hogy egy bizonyos perspektívából tekintve az egyébként nem jelentős jelenségek nagynak, hatalmasnak tűnjenek.

Az történt ma, hogy a város urbanisztikai kérdései között felmerült egy kérelem. Ennek a beadója kéri a testület hozzájárulását, hogy az egyik nagy panelházban lévő irodájához külön bejáratot létesíthessen. A helyhatóság illetékesei jegyzékükben emlékeztették a tanács tagságát, hogy életben van egy határozat, amelyet pont azért hoztak meg annak idején, hogy ne engedélyezzék a hasonló kérvényeket. Hogy ne emelhessen, építhessen mindenki mindenféle melléképületeket magának. Mint az illetékes hivatalnok a gyűlés keretében el is mondta, ráadásul ebben az esetben semminemű haszonnal nem járna a külön bejárat, hiszen egy ügyvédi irodáról van szó, amelyhez eddig is minden további nélkül be tudtak jutni az azt óhajtók, mégpedig a lépcsőház főbejáratán át.

Nem tetszett a dolgok ilyetén állása az egyik tanácstagnak. Hangoztatni kezdte, hogy neki semmi baja a magyarsággal, ám feltűnő számára, hogy korábban a testület jóváhagyott két, általa hasonlónak mondott kérelmet, melyek kedvezményezettjei magyarok. Szerinte azért nem hagyják jóvá a mostani kérelmet, mert történetesen egy román nemzetiségű fogalmazta meg. Szó szót követett. Elhangzott, hogy az előző esetekben sem javasolta az engedélyezést a hivatali szakiroda. Végül szavaztak, ám később kiderült, hogy urbanisztikai jellegű kérdés révén minősített többség kell a döntéshez, az pedig nem gyűlt össze. Végül úgy határoztak, hogy egy következő tanácskozás alkalmával újraveszik az előterjesztést…

De nem ez a fontos!

Érzésem szerint azért „érdemel” figyelmet ez a kis eset, mert több mindenre rávilágít. Ez a tanácstag az alapján osztályoz embereket, hogy milyen nemzetiségűek. Korábbi eseteket emlegetett – azért nem ártana utánanézni, hogy igazat mondott-e! –, melyek szereplőit a nemzetiségük alapján emlegetett fel. Ugyan honnan tudja, hogy XY milyen nemzetiségűnek vallja magát? Egyébként is kit érdekel, hogy ruszinnak-e, svábnak, románnak vagy magyarnak? Történetesen számos alkalommal előállt ez a bizonyos tanácstag azzal, hogy a vállalkozása alkalmazottainak jelentős része magyar nemzetiségű. Ez semmit sem bizonyít! Ha igaz is, akkor sem. Eleve honnan tudja, hogy milyenek? Számon tartja a munkatársait nemzetiségük, vallásuk, pártpreferenciájuk, kedvenc focicsapatuk alapján? Ugyan miért?

Szerintem inkább arról van itt szó, hogy a kérelmező történetesen ügyvédi szolgáltatást végzett ennek a tanácstagnak. Azt igyekezett kompenzálni, Ilie Ciută? (Amennyiben van alapja ennek a feltételezésnek, akkor bizony morális, etikai stb. kérdések merülnek fel.)

Megyeri Tamás Róbert

Reklámok