Gyerekkora óta otthonosan mozog a zenében

Szilágyi Ákossal jövőbeli céljairól beszélgettünk. Elmondása szerint a zene életének egyik alapköve. A jövőben már nem csak egyedül, hanem együttesükben is fog zenélni.

– Régóta ismerjük egymást, ezért arra kérlek, az olvasóknak mondd el, hogy hogyan is vált a mindennapjaid részévé a zenélés/éneklés?

– Már nagyon kicsi korom óta életem része a zene. A szüleim vezettek rá erre az útra, és mindig mellettem álltak, segítettek, ha kellett. A zenei képzettséget Prógli Éva zenepedagógustól és Visnyai Ági nénitől szereztem. Eleinte komolyzenével foglalkoztam, azt tanultam, aztán a könnyűzenéé lett a terep. Ez maradt meg, ezt az irányt képviselem.

– Édesapád, Szilágyi Gábor is otthon van a zenében, hiszen sok-sok évig zenekarban játszott, és jelenleg is kántorként tevékenykedik. Mit tanultál tőle?

– Édesapám volt, és még mai napig is a legnagyobb támogatóm és egyben a kritikusom is. Mindig is sokat adtam a szavára, hiszen ő már bizonyított a zenei szakmában. Sokat köszönhetek neki, mert nem mindenkinek adatik meg az, hogy az édesapja legyen a példaképe és tanácsadója. Nagyon sokat jártam vele rendezvényekre, amelyeken ő zenélt. Ilyenkor megmutatta azt, miként is kell egy jó hangulatú rendezvényt „lemuzsikálni”. Egyik célom az, hogy őt büszkévé tegyem, és olyan tekintélyt szerezzek a szakmában, mint amilyen neki van.

– Még egészen fiatal vagy, mégis régóta zenélsz. Mennyire nehéz bizonyítani? Nehéz felvenni a versenyt a tapasztaltabb kollégákkal?

– Véleményem szerint az egy adottság, hogy mennyire tudjuk átérezni a kliensek hangulatát. Nekünk mindig ahhoz kell alkalmazkodni, ami számukra a legmegfelelőbb. Szerintem egy jó hangulatú bulit úgy lehet csinálni, hogyha „az emberek talpa alá húzzuk”. Személy szerint én a kollégáimmal nem versengek, próbálok minél jobb kapcsolatban lenni velük. Mint fiatal zenész mindig jól jön a segítség, vagy akár a kritika egy tapasztaltabb zenésztől.

– Nagyon széles repertoárral dolgozol. Szokott érdekes kérés érkezni az ügyfeleidtől?

– A repertoárom soha sem lehet elég széles, mindig vannak olyan emberek, általában külföldiek, akik meg tudnak lepni egy-egy kéréssel. Az ember egy életen keresztül bővíthetné és tanulhatná a repertoárját, mégis lenne mit újítani és tanulni.

– Több típusú rendezvényen zenéltél már. Van kedvenced, vagy mindent szívesen elvállalsz?

– Nagyon sokféle rendezvényen voltam már jelen. Nem teszek különbséget közöttük, mindet előszeretettel elvállalok, illetve végigcsinálok. Lényegtelennek tartom a rendezvény jellegét, mivel a célom az, hogy minden közegben megfeleljek az elvárásoknak, és minden helyzetben a maximumot nyújtsam. Ehhez teljes odaadás kell, mivel lehet, hogy én több rendezvényt zenélek végig, de egy lakodalom az ifjú pár számára az élet egyik legszebb pillanata, és nekem az a feladatom, hogy azt felejthetetlenné tegyem számukra.

– Milyen terveid vannak? Kérlek, mesélj egy kicsit!

– Befejezve a középiskolát már több időt szánhatok a zenélésre. A zene életem részévé vált, úgy érzem, már most nagyon sokat köszönhetek neki. Az egész családom zenekedvelő, ezáltal körülöttem mindig jelen van a zene. Szeretnék még több sikert elérni, még több helyen megfordulni úgy mint zenész. A jövő évet, terveim szerint már nem egyedül folytatom, egyik jó barátommal, egyben támogatómmal, Tempfli Tamással együttest alapítunk. Sok reményt fűzök ehhez a szakmához, próbálok minél elismertebb zenész lenni, és sikereket elérni. Jelenleg ezek az elsődleges céljaim.

Czimerman Adrienn