Elhivatott edző a Szatmár–Fradiról

Heinrich Tamás tornatanárral beszélgettünk. Ő az egyik, a Szatmár–Ferencváros határon átívelő utánpótlásprojektbe bekapcsolódó település, Mezőfény edzője. Szerinte az edzőknek is, de főként a gyerekeknek nyújt sokat ez a program. Egyre többen csatlakoznak hozzá, és ez nem véletlen, hiszen a minőségi sportolás sokak számára csábító.

– A kézilabda mint sport, már nagyon régóta a mezőfényi iskolások egyik kedvenc elfoglaltsága. Te miért épp ezt a sportot tanítod nekik?

– Valamilyen oknál fogva megszerettem, de, hogy miért, azt nem tudom. Egyébként nekem a foci a szakosodásom az egyetemről, és mégis a kézilabda volt az, ami jobban megfogott. Az igazság az, hogy én nem is játszottam soha kézilabdát, nem is volt ilyen élményem, annak ellenére, hogy ez volt a környékünkön a meghatározó iskolai sportág. A lényeg: évről évre egyre jobbak és jobbak a gyerekek, meg jobban akarják ezt a sportot. Mikor én idekerültem, ebbe az iskolába, 1997-ben, még szakképzetlenként elmentem néhány versenyre, de akkor még nem voltak a mostanihoz hasonlítható lehetőségek. Akkoriban nem volt sportcsarnok sem, csak kint – és csak tavasszal, nyáron és ősszel – tudtunk dolgozni, télen semmire sem volt lehetőség. Mégis már akkor megtetszett a kézilabda, és még a sportcsarnok építése előtt eljutottunk egy megyei versenyre. Miután – 14 évvel ezelőtt – megépült a sportcsarnok, onnantól már fokozottabb ütemben haladhattunk.

– Néhány éve részt vesztek egy nagyobb projektben. Kérlek, mesélj erről egy kicsit!

– Tehát a Szatmár–Ferencváros nevű programról beszélünk, ami nagyon jó lehetőség kisebb iskoláknak is, a mi térségünknek, ahol a kézilabdának régen volt hagyománya. Szatmáron, Nagykárolyban és vidékén, de inkább a városban egykor kialakult egy jó kis kézilabdás környezet, még a ’70-es években. Az lassan abbamaradt. A mostani projektnek köszönhetően mi is elkezdtünk dolgozni a gyerekekkel, már a 6 évesekkel is. Ez egy nagy előny ahhoz képest, hogy a projekt előtt legjobb esetben is „csak” 9–10 évesekkel kezdtük tanulni a kézilabda alapjait.

– Miben változtatta meg a kézilabdázást a vidékünkön ez az együttműködés?

– Annak köszönhetően, hogy létrejött ez az együttműködés – maga a szerződés aláírása 2014 augusztusában történt meg – a Ferencváros és a nagy Szatmár – a jelenlegi a romániai és a magyarországi Szatmár megyék – között. Az aktív tevékenység itt nálunk is 2015 januárjában indult be. A környéken is ekkor kezdték, Kálmándot említeném mindenképpen, de Kaplonyban is hozzáfogtak. Abban változtatta meg a kézilabdázást, hogy sok szakmai tanácsot kapunk és útmutatást. A Fradi utánpótlásedzői rendszeresen, kéthavonta lejárnak valamelyik településre edzőképzést tartani, nagyon sok érdekes szakmai gyakorlaton vehetünk részt, amelyekből tanulhatunk. Már körülbelül két éve Elek Gábor, a Fradi vezetőedzője is mindig jelen van, és tőle főként tanulhatunk. Így mindig bővül a tudástárunk, ennek köszönhetően pedig előrébb tartunk a gyerekekkel, sok olyan dolgot tanítunk mi is, amit a Fradinál tanítanak, és ez nem kis dolog, hiszen ők Magyarország szintjén utánpótlásban is ott vannak a legjobbak között.

– A gyerekek számára mit nyújtott ez a program?

– Mi is felkészültebbek vagyunk már, és azzal, hogy mi többet tudunk, az által, hogy a Fradi edzői képeznek bennünket, a gyerekeink is jobbak lehetnek. És az, hogy már 6–7 éves korban el tudják kezdeni a kézilabdát, az már mindenképpen nagy előny. Fogékonyak a gyerekek, hamar megértik ezt a sportot, persze ez függ az adottságaiktól is, mert nem minden gyerek egyforma, de mindenki magához képest – és ez a legfontosabb a projektben, hogy ne csak a szuper tehetséges gyerekekkel foglalkozunk, hanem bárkivel, aki részt szeretne venni az edzéseken, a programban – fejlődik, és az már eredménynek számít. Budapesten is voltunk már nagyon sokszor, Mátészalkán, Fehérgyarmaton és Csengeren is. Nagyon sok helyre eljutnak a gyerekeink és ez által élményekben gazdagodnak, edzőtáborokban vehetnek részt. Egyre több település csatlakozik, és így a gyerekek száma is folyamatosan nő. Reméljük, ez csak nőni fog, vagy legalább a szintet tartjuk majd.

– Konkrétan, neked edzőként miben változtatta meg az oktatás rutinját ez a projekt? Az hogy kisebb gyerekeknek is tanítani kell, az sokkal nehezebb?

– Abból a szempontból nehéz, hogy a 6–7 éves gyerekek a 9–10 évesekkel szemben éretlenebbek. De azt is tudni kell, hogy az elején nem is játszunk kétkapus játékot, hanem csak játékos formában tanuljuk meg az alapokat: a labda megfogása, a vezetése, a gurítása, a passzolgatása. Nagyon az alapoktól kezdjük, de játékosan, és az nagyon fontos! Mindenféle játékot játszunk: akár labdával, vagy akár anélkül, hogy tudjanak futni, mozogni, helyezkedni. Aztán lassan a játékszabályokat kezdjük el megtanítani. Ez a része talán a legnehezebb. Hosszútávon, sőt, már középtávon is azt látjuk, hogy egy 8–9 éves gyerekekkel már olyasmit tudunk csinálni, amit ezelőtt csak 11–12 évesekkel. Tehát ez egy nagy előny! Igaz, a folyamat eleje nehezebb – de nem mondanám, hogy sokkal. A fegyelmet kicsit nehezebb megtartani, mert ők még szertelenebbek, figyelmetlenebbek, éretlenebbek. De mikor ők is ráéreznek, hogy miről is szól az egész, akkor nagyon jó velük dolgozni.

– Arra van-e lehetőség, hogy olyan gyerekeknek csatlakozzanak a csapatokhoz, akik olyan településeken élnek, amelyekbe még nem ért el ez a projekt?

– Lehetőség biztosan van, mert például Kálmándra, Gábor tanár úr csapatába Csanálosról is járnak át gyerekek. Bár a lehetőségek másabbak, mert edzésre el kell juttatni őket az egyik faluból a másikra, vagy ha iskolai verseny van, akkor csak az iskola gyerekeit lehet vinni, de sokkal több az olyan verseny, ami nem az iskolák között zajlik, hanem a csapatok között. Tehát ha valaki kézilabdázni akar, és nincs rá lehetőség a saját településén, akkor biztosan van megoldás. A szülőknek csak ajánlani tudom ezt a sportot! Az egyéni sportok is jók, de csapatban, együtt több közös élmény szerezhető. A mai világban pedig, ahol tele vagyunk elektronikus eszközökkel, még fontosabb az, hogy a gyerek minél több sportot kipróbáljon, és ha nem is tetszik neki, abba lehet hagyni, de míg kipróbálta, addig is mozgott és tett valamit az egészségesebben életért.

Czimerman Adrienn

2

Reklámok