„Nekem ez az álmom, s itt lehetőségem van megvalósítani!”

Fizika, matematika, gépészet, elektronika, elektrotechnika, programozás… Minden, amivel egy jövendőbeli mechatronikai mérnöknek szembe kell néznie. Bréda Richárd megtette, s mind felett győzött! Ráadásul kiváló eredményekkel. Vele beszélgetett Szolomájer Bence.

– Ugye, te a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceumban végezted a középiskolát, Nagykárolyban? Ott szeretted meg azokat az alapokat, amelyek később befolyásoltak és hatással voltak pályaválasztásodra?

– Igen, ott végeztem, kémia–biológia szakon, de amire később nekem szükségem volt, az a fizika, illetve a matematika. Tehát elsődlegesen nem azt tanultam, amit kellett volna, de ott kezdett el érdekelni az egész. Volt egy-két tanár, aki igazán megszerettette velem a fizikát. Végül mégsem érettségiztem fizikából, de már akkor tudtam, hogy gépészmérnök szeretnék lenni.

Gyerekkorom óta érdekeltek a gépek, már akkor széjjel szedtem az autókat, és különböző gépeket, csak hogy lássam, mi van bennük és hogyan működnek. Úgy gondolom, igazán innen ered az egész gépészethez való kötődésem, bár akkor még nem tudtam, hogy mérnök leszek.

– Tanáraid tanácsai is segítettek pályaválasztásodkor? Esetleg a szüleid? Vagy ezt te magad határoztad el?

– Ragaszkodtam ehhez a szakmához. Szüleim természetesen támogattak döntésemben, hiszen nagyon jól tudták, hogy ezt igazán akarom, erre irányulok: a mechanika és az elektronika felé.

– Mesélnél nekem arról, mit is takar valójában a mechatronika mint szakterület? Mert ugye, egy viszonylag új szakmáról beszélünk. Mondanál esetleg egy egyszerű szabadalmat, esetleg találmányt, amely eme terület alapjain fekszik?

– Persze! A mechatronika még egy eléggé gyerekcipőben jár, amúgy Japánból ered. Ott jöttek rá arra, hogy ha egy specialista csak a saját területén tevékenykedik, akkor is lehet eredményes, de ha például egy mechatronikus is kiveszi a részét az elektronikából, és fordítva is, akkor születnek igazán csak eredmények. Tehát maga a szak különböző területek összeforrásából jött létre (ide tartozik a mechanika, az elektronika, az elektrotechnika, illetve maga a számítógépes irányítás), több síkon mozog egyszerre.

a (2)

– Egyetemi tanulmányaid a kolozsvári Műszaki Egyetemen végezted. Milyen formában működött a felvételi, illetve a képzésed, melyek voltak azok a nehézségek, amelyekkel itt szembesültél?

– Mikor én jelentkeztem oda, ezelőtt négy évvel, akkor nem volt felvételi, de most ismét behozták az írásbelit, mégpedig fizikából és matematikából. Szóval, akkor az érettségi átlagok alapján rangsoroltak, s sikerült is bejutnom. Maga a képzés négy éves és román nyelven történik. Tehát ez volt nekem az első és a legnagyobb nehézségem, mivel én ugye magyar tagozaton végeztem… Mikor odakerültem, akkor ugrottam igazán csak a mély vízbe. Nagyon nehéz volt ezzel megbirkózni, hiszen a műszaki egyetemen azért az ember meg kell értse a dolgokat, ott a magolás nem igazán működik. De aztán lassan utolértem magamat, s sikerült is elég szépen felzárkóznom.

– Voltak esetleg olyan tantárgyak, amelyek kifejezetten tetszettek? Vagy fordítva, amelyek egyáltalán nem? Illetve tudom azt, hogy megvolt ennek a képzésnek praktikai része is, ott milyen tapasztalatokat szereztél?

– Tanulmányaim elején (biztosan vannak mások is így) voltak olyan tantárgyak, amelyeknek eleinte nem láttam értelmét, aztán persze lassan összeállt az egész. Visszagondolva mindennek megvolt az értelme, hiszen minden tantárgy ráépült a másikra, a következőre, és együtt alkotják meg ezt a komplex szakterületet. Szóval utólag kijelenthetem, hogy minden tetszett, de ha ki kellene emeljek párat, akkor az az elektronika és a robotika. A praktikát, azt az első évben még az egyetemen végeztük, egy műhelyben, ahol esztergagépeken, különböző marókon dolgoztunk. Majd másod-, s harmadévben én a gyakorlatomat egy Audi-szervizben végeztem, szintén Kolozsváron. Ott különböző alkatrészeken fejleszthettem tudásom.

– Legyünk őszinték: román nyelven, ráadásul egy igazán kiváló és nemzetközileg elismert egyetem egyik legnehezebb szakán kiváló eredményekkel végezni… Mi motivált?

– Egyszerű: az álmom. Mindig is ezt szerettem volna, s nehéz időkben is ez járt a fejemben, hogy nekem ez az álmom, s itt lehetőségem van megvalósítani. Meg persze az egyszerű gondolat: ha ezt elkezdtem, be kell fejezni. Aztán nyilván ott volt a jövendőbeli feleségem és a családom, akik mindenben támogattak.

– Mesélnél kicsit a robotodról, amelyet te magad építettél? Mi a funkciója? Milyen nehézségekbe ütköztél megépítése során?

– Ez a robot volt az államvizsgamunkám, ezt nekem a tanár ajánlotta, mint lehetséges államvizsgatéma. Maga a téma azért volt nagyon jó, mivel ez még újdonság egyetemi szinten, előttem még ezzel senki nem foglalkozott. Ennek a robotnak a neve „Pick and Place”, és elmondhatjuk, hogy egy mechatronikai termék. Vannak mechanikus részei, ugye részek, amelyek mozognak, elektronikus részei, pneumatikus részek is (ezek állítják elő azt a vákuumot, amely felszedi az elektromos komponenst). Tehát szerepe, hogy gyorsan és nagy pontossággal odahelyezze a komponenseket (komponens például egy mikrochip) egy nyomtatott áramkörre, mindemellett automatizálva van. A gépnek a teljes konstrukcióját én végeztem: terveztem, építettem, programoztam. Persze voltak nehézségeim is, mégpedig a mechanikai részénél. Az alkatrészek megdolgozásánál, amelyek alumíniumból vannak, voltak rögzítési problémák, amelyekből csúszások következtek, s ezek mind befolyásolták a robotot. A pontosság az, ami legfontosabb ilyenkor. Programozásnál is voltak nehézségeim, hiszen volt már egy adott program, amelyen el tudtam indulni, de ezt az egész programot a saját gépemre kellett szabjam. Szóval voltak problémáim, de megérte a fáradságot és a kitartást.

 

– Hogyan fogadta a vizsgabizottság a robotodat?

– Véleményem szerint nagyon jól fogadták, hiszen már az, hogy korábban ilyen nem volt az intézményben, ez sokat segített, valamint az, hogy én a tervezés mellett meg is valósítottam robotomat. Ráadásul kiválóan működött. Persze nyilván voltak megjegyzések, hogy mit lehetne még fejleszteni, min lehetne változtatni, de összességében nagyon tetszett nekik.

– Azt ugye jól sejtem, hogy a jövőben is a tanult szakmáddal szeretnél foglalkozni? De gondolkodtál már újabb találmányon?

– Persze, hogy szakmámban. Nagyon megtetszett az építgetés, pláne az utóbbi időben. Gondolkodtam, van pár ötletem is, de azt még nem szeretném elárulni.

– Végezetül, mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik ezt a szakmát szeretnék elsajátítani?

– Érdemes, mivel keresett a szakma, valamint örömüket fogják benne lelni. Ajánlatos szeretni a matematikát és a fizikát, és hogy soha ne adják fel.

Szolomájer Bence