„Pörgős életem lenne, és azzal foglalkoznék, amit szeretek!”

Mák Krisztián 22 éves kálmándi fiatalember, aki jelenleg Kolozsváron dolgozik, fotózz, és jövőben ezt is szeretné tanulni. Kedvence a szürreális fotók megalkotása, amelyből fotósorozatot készít „Illusion” címmel. Szolomájer Bencének mesélt a terveiről, a mindennapjairól, a munkahelyéről, a fotózási technikáiról.

Hogy vagy, mivel foglalkozol?

Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Őszintén nincs sok időm unatkozni mostanság. Épp felvételizem a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem filmművészet, fotóművészet, média szakára. Jelenleg az eredményeket várom, de mindemellett dolgozom is, a UPC Magyarország kolozsvári ügyfélszolgálatán.

Mesélj kicsit a munkahelyedről. Mikor kezdtél el ott dolgozni?

A UPC-nél két éve, 2016 nyarán kezdtem. Azóta rengeteget tanultam, és nagyon sokoldalú a munkabeosztásom. Mostanság többnyire új kollégák mellett dolgozom, az első pár hetükben segítek nekik belerázódni munkájukba, illetve a környezetbe. Maga a munka abból áll, hogy magyarországi ügyfelek hibajelentéseit vesszük fel, és próbáljuk azokat első körben telefonhívásban megoldani. A mindennapi rutinok és gyorsabb folyamatok elsajátításában segítem az új, belépő kollégákat. Emellett én is fogadok hívásokat, a munkaprogram nagyon változó: délelőtt, délután, illetve éjszakára is bejárok dolgozni.

Fotózással mikor kezdtél el foglalkozni? Mi volt az, ami lekötött benne, ami megtetszett?

Körülbelül két éve vettem az első fényképezőgépemet, azóta szinte minden nap kattintgatok vele, vadászom a pillanatokat. A képszerkesztés régóta foglalkoztat. Rengeteg időt töltöttem kisiskolásként, majd a középsuli alatt is a számítógép előtt ülve, fotókat manipulálva, amelyeket az interneten találtam. Ezeket a netes képeket mára felváltották a saját képeim.

A fotózásra hobbiként, esetleg jövőbeni szakmaként tekintesz?

Eddig csak hobbiszinten érdekelt. Nem tudtam magam elképzelni, hogy ezzel foglalkozzak, de időközben nagyon megtetszett. Egyre inkább érdekelt saját gépem felépítése, illetve extra funkciói. Egyre több időt töltöttem gyakorlással, illetve a barátaim is egyre többször kértek fel, hogy készítsek fényképeket róluk. Mindinkább érzem, hogy ezt szeretném csinálni, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Ezért is jelentkeztem erre az egyetemre.

Miben áll a felvételi a film, fotó, médiaszakon?

Kétkörös a felvételi. Az első megmérettetés egy fotósorozat elkészítése volt, amit egy interjú követett. A második forduló egy írásbeli vizsga volt: egy levetített jelenet után, egy több kérdésből álló feladatlap kitöltése volt a teendő. E két forduló jegyeinek átlaga határozza meg a végső bejutási jegyet.

Van-e esetleg kedvenc perspektívád, amelyből szeretsz fotózni? Illetve a képszerkesztésnél, melyik stílust preferálod leginkább?

Nagyon szeretem a portrékat, különösen azokat, amelyek a szabadban készülnek. Viszont gyakran megtetszenek a felhők, a tájak, a szép helyek, az épületek. Ugye, Kolozsváron ezekből az épületekből bőven talál az ember… Képszerkesztésnél a visszafogottabb stílust próbálom követni, hogy az adott módosítás minél jobban beleolvadjon a kép eredeti hangulatába. Lehetnek merőben megváltoztató jellegű módosítások, viszont próbálom azokat is úgy megoldani, mintha az a kép úgy készült volna. Nemrégiben kezdtem el egy fotósorozatot, amelynek az Illusion címet adtam. A sorozat képei mind valamilyen szürreális szituációt mutatnak be, mint például a levitáció, vagy a hiányzó testrészek. Ezt a vonalat szeretném a jövőben követni.

Ilyen széleskörű munkahely mellett, ahol ráadásul három váltásban tevékenykedsz, van időd a fotózásra?

Ha sikeresen felvételizek, és sikerül bejutnom az egyetemre, mindenképp szeretnék változtatni munkaprogramomon. Egyetemi igazolással lehetőségem lesz „part time” beosztásra, ami napi négy óra munkát jelent, hétköznap. Ilyen beosztással össze tudom hangolni a programomat. Így pedig, amíg csak dolgozom, munka előtt és után is szoktam kattintgatni. Mindig nálam van a fényképezőgépem, így ha valami érdekeset látok, esetleg unalmas a séta, csinálok pár képet. Úgyhogy időt mindig szakítok valahogy.

Jövőkép?

Semmiképp sem szeretném elhanyagolni grafikai munkáim során szerzett tapasztalataimat, a fotózás immár az életem része. Az lenne az álmom, hogy mindennel tudjak foglalkozni. Jelenleg is fut egy hirdetésem, miszerint vállalok fotózásokat. A jövőben pedig szeretnék albumokat összeállítani, névjegykártyákat, meghívókat tervezni. Ezekkel, úgy gondolom, pörgős életem lenne, és tényleg azzal foglalkoznék, amit szeretek, illetve, ami érdekel.

Szolomájer Bence