Köszönjük a munkádat, Adrienn!

Szorgalmas és különösen céltudatos hölgy interjúi jelentek meg mostanság a Nagykárolyi Anziksz felületen. Czimerman Adriennt ez alkalommal mi kérdeztük. Például arról, hogy előre kigondolt kérdésekkel vágott-e neki a beszélgetéseknek…

– Hogy vagy, mi újság veled?

– Köszönöm szépen, minden rendben van. Annak, aki még tanul, a nyár mindig nagyon jó időszak, végre van egy kis pihenés, szabadidő, nyaralási lehetőség. Ezzel én is így vagyok, szeretem a vakációt és várom a nyaralást, mert mi még előtte állunk.

Czimerman Adrienn

– Gyakornokként „anzikszoztál” egy keveset. Miért volt ez neked jó?

– Számomra ez a két hét gyakornoki munka sok szempontból is jó volt. Először is szakmai gyakorlatnak felelt meg, mivel ilyen jellegű feladatot is kell végezzünk az egyetemen a három év alatt. Másodszor mindig is szerettem volna mindezt kipróbálni, mert tudom, hogy nem tartozik az erősségeim közé az idegen emberekkel való társalgás. Bár szerencsém volt, több ismerősömmel is beszélgettem, interjúztam. Sok tapasztalatot szereztem, sok hasznos tanácsot kaptam. Biztosan tudom majd hasznosítani a tanultakat a jövőben, még akkor is, ha nem újságíró leszek. Ezt utólag is nagyon szépen köszönöm, remélem, még a jövőben dolgozhatunk együtt.

– Melyik interjúdat emelnéd ki? Melyiket volt a legörömtelibb elkészíteni?

– Összesen 12 interjút készítettem, izgalmasabb és kicsit egyszerűbb témákban is. Egy kedvencet nem tudnék kiemelni, de a kedvenceim közé tartozik a kézilabda témában készített interjú Heinrich Tamással, aki régen engem is sok mindenre megtanított a sport terén, illetve a zenélésről készített interjú egy gyermekkori barátommal, Szilágyi Ákossal. A jelenleg zajló OKIT egyik katekétájával, Czier István plébánossal is öröm volt interjúzni.

– Milyen „belülről” az újságírás? Megmaradhat érző ember a firkász, s nem csak kérdező robot?

– Azt hiszem nem ért túl sok meglepetés a gyakornokság alatt, hiszen nem ez volt az első alkalom, hogy interjút kellett készítenem. De meglépő volt tapasztalni, hogy minden emberrel másképp kell bánni, azért, hogy az interjú létrejöhessen. Izgalmas volt összehozni, hogy időben kész legyen a cikk. Azzal kapcsolatban, hogy mennyire maradhat az ember érző lény tollal a kezében, az a véleményem, hogy az egész az interjú alanyától és az interjú témájától függ. Vannak számunkra kedvesebb és közelebb álló alanyok és témák, de úgy gondolom, ilyenkor is meg kell tartani a határt és egy kicsit robotnak is kell lenni, annak érdekében, hogy hitelesek maradhassunk. Ezzel kapcsolatban a te véleményedre is kíváncsi lennék.

– Milyen belülről az Anziksz? Mi tetszik benne a legkevésbé?

– Ez alatt a rövid idő alatt nem volt lehetőségem egészen kiismerni az Anzikszot, de eddigi tapasztalataim szerint egy szabad, laza és őszinte internetes újság, olyan témákkal ami sokakat érdekel. És ez az egész érthetően és egyszerűen van tálalva az olvasóknak. Az teljesen pozitív élmény volt számomra, hogy az egyszerű emberek is helyet kapnak, róluk is szólhat egy cikk.

– Mi lesz veled, ha nagy leszel? 🙂

– Ez nehéz kérdés számomra, ugyan is rengeteg tervem van, és még nem döntöttem el, milyen sorrendben valósítom meg őket. Mindenképp szeretnék emberekkel foglalkozni. Ez alatt azt értem, hogy különböző csoportoknak, céges csapatoknak vagy egyszerűen olyan embereknek, akik érdekeltek a témában, képzéseket, összerázó tevékenységeket szeretnék tartani. Én kommunikáció és közkapcsolatok szakon tanulok, tehát ilyen jellegű témákban szeretnék mozogni majd. A másik nagy álmom, az, hogy rendezvényeket szervezzek, mert véleményem szerint ennek egyre nagyobb jövője van. Nem utolsó sorban édesanyámnak is szeretnék segíteni a vállalkozása építésében és talán egyszer én is ki szeretném alakítani a sajátomat, vagy az övét tovább vinni. Mindehhez kitartó és szorgalmas kell legyek, mert a szükséges támogatást teljes mértékben megkapom a szüleimtől és a páromtól. Ezúton is szeretném ezt nekik megköszönni!

– Térjünk picit vissza az interjúzáshoz… Nehéz kérdezni? Előre kigondolt kérdésekkel érkezel, vagy a feleletekre kérdezel rá? Irányítod a beszélgetést, vagy csak úgy „locsogtok”?

– Mindig előre kigondolt kérdésékkel kezdtem neki az interjúknak, amik le is voltak írva a noteszomba, számomra így könnyebb volt. Hajlamos vagyok zavarba jönni, és teljesen elfelejteni azt, amit szerettem volna kérdezni, így viszont mindig volt, hova belelessek, ha valamit elfelejtettem. Úgy gondolom, legtöbbször irányítottam a beszélgetést, mert így könnyebb volt a témánál maradni, de arra is volt példa, hogy sikerült elbeszélgetni az alannyal és egészen más témánál kilyukadni.

– Más a gyakorlat, mint amit az egyetemen elgondoltatok?

– Más is meg nem is. Mi kicsit bonyolultabb interjúvezetőt készítettünk annak idején egy interjú előtt, de így utólag ezt teljesen feleslegesnek tartom az ilyen egyszerűbb interjúkhoz. Épp elég azt lejegyezni, ami fontos, és kár lenne, ha kimaradna. Viszont ha fontosabb témában és rangos vagy híres emberrel kellene interjút készíteni, ott hasznos lenne egy bővebb interjúvezető a kézben.