Híján a józan észnek…

Sokaknak feltűnt, hogy a Ciută-házaspár kisajátította magának a szobortémát Nagykárolyban. Ilie Ciută például hol felmászik rájuk, és úgy fotóztatja magát, hol meglepő sejtető bejegyzéseket közöl. Legújabb hóbortja az, hogy lopják a koszorúkat a szobrokról.

Persze ő maga kiokoskodta, mi lehet az ügy hátterében. Összefüggést vél felfedezni a lopás és a között, hogy történetesen román nemzetiszínű szalagokkal ellátott a koszorú.

Persze ez kényes téma! Hiszen eltulajdonítani bármit nyilván tilos. Ám talán azt sem szerencsés elvárni, hogy hetekig, hónapokig ott legyen a koszorú egy-egy mellszobron…

De ez a része az ügynek nem érint. Amennyiben bűncselekmény történik, az a hatóságok dolga. Nem avatkozok a teendőjükbe.

Nem így a megnevezett tanácstag. Utalgat, és ezzel vádaskodik. Szerinte a koszorúeltűnésnek köze lenne a díszszalagokhoz, azok színéhez. Azt sejteti, hogy valaki allergiás a román nemzetiszínű zászlóra. Mivel ezzel nem elégszik meg, hozzáteszi – szintén nagy sejtelmesen! –, hogy elképzelhető: valakiket buzdítanak arra, hogy lopják el azt a bizonyos koszorút.

Mit lehet erre mondani? Felelősségteljes, közéleti szerepet is magára vállaló ember ezt komolyan gondolja? Vagy csak (újfent) az a célja, hogy a város rossz hírét keltse? (Minduntalan tapasztaljuk, hogy vannak erre fogékonynak. Jó Bákóban arról olvasni, hogy Károlyban csak suttogva mernek románul beszélni, és lám, most meg a koszorúkat lopják…)

Olvasom azt is, hogy a kedves neje férfias kiállásra szólít fel egy nagykárolyi újságírót. Meglepő szófordulat egy hölgytől… Jut eszembe, a román, vagy a világ bármely népét, az államot azzal tiszteljük a legjobban, ha a törvényeket betartjuk. Nos, kedves Ciută-házaspár bírósági határozat szólítja fel önöket a bocsánatkérésre. Mikor teszik már meg? De úgy igazából? Nem titokban, nem sunnyogva? Férfiasan.

Ilie Ciută, magának van tudomása arról, hogy tőlem miként kért annak idején bocsánatot a kedves neje? Ön szerint az a helyes, az a jogkövető magatartás? Tudja, ezek az igazi tettek, s nem a magamutogatás, a parádézás stb.

Megyeri Tamás Róbert

2