20 dolláros átlagkeresettel is elégedettek

Virtuális kubai útra várták vasárnap este a mezőfényi Havas Boldogasszony-kápolna búcsújára ellátogatókat. A batizi származású Anderco Ottó kubai misszionárius lelkész celebrálta a szentmisét, majd a kis kápolna mellett, a Szent Júdás Tádé idősotthon udvarán felállított oltárnál beszélt a szigetország mindennapjairól.

Ottó atya fotói és videói által a jelenlévők is betekinthettek a kubaiak mindennapjaiba. Elmondta, hogy bár az átlagbér havi 20–25 dollár, ő mint pap jól keres, hiszen havi 30 dollár a tiszteletdíja. Viszont egy orvos a 40, míg egy ügyvéd vagy bíró akár a 60–65 dollár körüli összeget is megkeresheti. Ezzel szemben viszont egy személygépjármű, akár milyen régi (30–50–70 éves) több tízezer dollárba kerül. Azért alakult ki mindez, mert a kubai állam semmiféle behozatalt nem engedélyez. Ott atya egy németországi lelkész barátjától kapott volna egy autót, hogy ne gyalog, illetve a teherautók rakterében összetákolt ülőalkalmatosságokon kelljen zötykölődve eljusson a közösségeihez. Már egészen addig jutottak az alkudozásban, hogy Németországból útnak indítanak három járművet. Egyet a vámtisztnek, egyet az ügyintézőnek, és egyet ő kapott volna meg… Azonban végül így sem engedélyezték.

A boltok polcai üresek – sorolt az előadó –, vagy mindössze pár terméket találni bennük. A templom néha csak pár cölöpön áll és néhány pálmaággal van befedve. A házaik, amelyekben élnek, a mi szemünkben talán még viskónak sem felelnének meg, és mégis, mindezek ellenére – mint erről az alábbi képek is tanúskodnak – ezek az emberek boldogabbak, elégedettebbek, mint mi.

– Egyszerűbbek? Igénytelenebbek? Talán igen, de mindenképpen a kifejezések pozitív értelmében – mutatott rá Ottó atya.

Elmondta, hogy a missziós munkája leginkább lélekmelengető pillanatai a keresztelők, és azokból – hála Istennek! – sok van. Például a Santiago de Cuba-i székesegyházban minden hónap első szombatján tartanak keresztelőt, Ottó atya egyszer 45 gyermeket keresztelt meg, de 20–30 keresztelésre váró gyerek „mindig akad”. Saját közösségében picit szerényebb a felhozatal ebben a tekintetben, ott „mindössze” 16 keresztelő jut egy délelőttre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az európai szemmel irdatlannak tűnő számadatok nem azt jelentik, hogy ilyen sok gyermek születik, hanem azt, hogy sokukat nem kereszteltek meg a születésük után, hiszen tilos volt. Kubában jelenleg engedélyezik a vallásgyakorlatot. Családonként általánosságban ott is 1–2 gyermek születik, többet nem nagyon vállalnak…

Ottó atya 2 éve él közöttük, eredetileg 3 évre indult, de elmondta, hogy ha lehetősége lesz, még ráhúzna legalább 2–3 évet. Szeretne ottmaradni. Hiszen nagyon megkedvelték egymást a kis közösséggel, amelyben ő a plébános, és egy igazi közösségépítéshez három év nagyon kevés.

Kép és szöveg: Czumbil Valter

kubai képek és videók: Anderco Ottó