Ha ezt megélhette volna Jani bátyó!

Tornagyőztes lett, lelketlen és ravasz labdarúgással a Sajtó FC. Idén is megszervezték a Partiumi Magyar Napok rendezvénysorozat keretében, a Romász János sportújságíró emléke előtti főhajtás jegyében a nevét viselő labdarúgótornát. Immár a harmadik alkalommal, s ezúttal – a várakozáson felül teljesítő firkász-alakulat győzött.

Mindjárt a legelső meccsen borították a korábbi megszokott menetrendet, azaz nem kaptak gólt az első percekben. Mi több, parádésan védekeztek, mondhatni: önfeláldozóan (mintha egy lelkes, a magasban lévő focibarát utasításainak engedelmeskedtek volna…) Ezen felül Vasile Mihovici-nak sikerült brillíroznia is: egy váratlan technikai megoldással lövőhelyzetbe került, és értékesítette is a találatot. A továbbiakban ugyancsak ő tálalt Ciprian tea elé, aki hidegvérrel gólra váltotta a lehetőséget. Két helyzet, és a sajtósok kettő–nullra vezettek a hivatalnokokból álló gárda ellen. Mindehhez persze kellett Csajkos Szabolcs hálóőr áldozatvállalása – gyakorlatilag mindent kifogott. Az utolsó percben egy távoli lövés még rajta is túljutott, ezzel szépítettek a Romász János nevét viselő műfüves pályán a hivatal csapatának tagjai, azonban a sajtósok még inkább betolták a buszt. A következő meccset a Szatmár megyei RMDSZ játszotta a hivatalnokokkal – eredetileg a sajtósoknak kellett volna, ám a rettentő melegre, és arra hivatkozva, hogy mindössze egy cserével érkeztek, kérték, ez alkalommal ők pihenhessenek. Az RMDSZ magabiztos játékkal gázolta le az ellenfelét – már az első játékrész után 3–0-ra vezettek. Talán 5–0 lett a végeredmény, azonban a sajtósok megérezhették az árnyékból pihegve, hogy van esélyük. Hiszen a hivatalnokok a második félidőben egyre-másra vezették a támadásokat, és a Szövetség csapatának tagjai leginkább egymás egzecíroztatásával voltak elfoglalva. Persze maguk között beszélgetve egy vereséget valószínűsítettek.

Aztán megkezdődött a mérkőzés, a de facto döntő. Eltelt jó sok idő, és nem született gól. Az RMDSZ meddő fölényt gyakorolt, míg a sajtósok önfeláldozóan védekeztek, sőt, olykor „pimasz” ellentámadást kezdeményeztek. Például a Nagykárolyi Anziksz firkásza váratlanul kapura lőtt félpályáról egy szabadot, s a tulipános hálóőrnek csak nagy üggyel-bajjal sikerült hárítani. Később gólt is szereztek, mégpedig ismét Mihovici révén. A támadó azután megsérült, így a sajtósoknak egy félidőt a 40 fokos kánikulában (pénteken, delet követően tartották a tornát) egy egész félidőt kellett cserejátékos nélkül kitartaniuk. A tulipánosok mind jól szervezett tikitakás támadásokkal próbálkoztak, mind erőfocival, ám a mostani torna izlandi védelmét nem sikerült ezzel bevenniük. Ígyhát győztek a sajtósok! (Meglepetésükre.)

A díjátadó alkalmával Kereskényi Gábor szatmárnémeti polgármester arról beszélt, hogy közös barátunk, Jani bátyó most is nagyon boldog lehet, hiszen focival emlékeztek rá. S talán a korábbi évekhez képest még boldogabb, hiszen a csapata, a sajtósok alakulata diadalmaskodott.

(megyeri)