Fogalomzavar, történelemhamisítás

„Elűznék egy Bihar megyei magyar falu lakói a köztük élő marokkói menekülteket” – ezt egy határon innen és túl olvasott kolozsvári internetes hírportál adta címként egy szenzációhajhász, összecsapott tudósításának.

A gyanútlan olvasó gyanúját az kelthette föl, hogy az északnyugat-afrikai konszolidált királyságban, Marokkóban sem háború, sem éhínség nem pusztít, sem hite vagy politikai meggyőződése miatt nem üldöznek senkit, akkor miért menekülne onnan Romániába bárki is? Hamar kiderült: még csak migránsokról sem volt szó, hanem érvényes európai uniós vízummal rendelkező átutazó turistákról. Tisztességes újságíró ne keverje – se szándékosan, se véletlenül – a menekült, migráns és turista fogalmakat!

Tele volt a sajtó és a többi nyilvános tér azzal, hogy Nagyváradon megrendezték „az art nouveau napjait”. Sajnos még a magyar nyelvű tájékoztatás és hírverés is ezt a kifejezést használja arra, ami magyarul: szecesszió. Tudni kell, hogy Nagyváradon (és egész Erdélyben, illetve a Partiumban, Bánságban) nem a francia art nouveau, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia korabeli szecesszió a honos. A magyar népművészet erre gyakorolt hatása miatt magyar szecessziónak is nevezik azt, ami az egykori Magyar Királyságban elterjedt és megmaradt. Már ami megmaradt…

Egy korábbi dohogásomban már szóvá tettem: szinte naponta dobálózik a honi magyar sajtó (is) a centenárium kifejezéssel különböző szövegkörnyezetekben anélkül, hogy pontosítanák a szerzők, miről-kiről is van szó. A latin eredetű szó ugyanis nem jelent semmi mást, mint: századik évforduló. Ennél semmivel sem többet. Mindig oda kellene írni azt is, hogy minek a századik évfordulójáról (centenáriumáról) van szó.

Egyik vezető szerkesztőnk ezt nem mulasztotta el megtenni minapi cikkében, csak épp a tényközlésben tévedett, s ezáltal akaratlanul is történelemhamisítást követett el. Íme az ominózus mondat: „A helyzet pattanásig feszült, és annak ellenére nem körvonalazódnak a békés megoldás jelei, hogy a román nemzetnek idén különösen volna ünnepelnivalója, a román állam létrejöttének centenáriuma minden eddiginél jobb alkalmat teremthetne az összefogásra, az ország gyarapítása érdekében történő együttgondolkodásra és -működésre.” Nos, nem a román állam létrejöttének századik évfordulója van az idén, mert az 1959-ben vagy 1962-ben vagy 1966-ban volt, attól függően, hogy melyik évet számítjuk Románia születési évének. Ezen a néven ugyanis csak 1866-ban jött létre államalakulat (a július 1-jén kihirdetett Alkotmány értelmében), 1859-ben még csupán két fejedelemség perszonáluniója történt meg, Moldova és Havasalföld tényleges politikai uniója (a két entitás törvényhozásának és kormányának eggyé olvasztása) pedig csak 1862-ben következett be. Az önálló, független Romániát csak 1877-ben sikerült kikiáltani, amit az 1878-as San Stefanó-i béke statuált nemzetközileg. Idén csak az 1918-as területgyarapodás centenáriumát ünnepelheti a többségi nemzet, az ún. Nagy-Románia létrejöttét (ami a II. világháború után ismét kisebb lett).

Dénes László