Tizennégy segítőszent

Búcsúján, vasárnap megáldják a felújított börvelyi római katolikus templomot.

A segítőszentek a Krisztus utáni első századok keresztény vértanúi, akiket együtt hívnak segítségül. A hagyomány szerint ezek a szentek a haláluk előtt ígéretet kaptak Istentől, hogy a hozzájuk fordulókat nagy bajokban megsegíthetik. A tizennégyes szám valószínűleg az apostolokra utal – a tizenkettő s még Pál és Barnabás, akik közbenjárását együttesen is kérték.

Tiszteletük a középkorban, a XIII.-XIV. században terjedt el előbb német nyelvterületeken és az azokkal szomszédos országokban. Csoportjukba időnként és területenként más-más vértanúkat is besoroltak.

Szent György a hit elleni kételyekben, Balázs a torokgyíkban és egyéb torokbajokban, Erazmus az altest fájdalmaiban, Pantaleon minden betegségben, Vitus a szemérem elleni kísértésekben, Kristóf az utak veszedelmei ellen, Dénes a lelkiismeret nyugtalanságában, Cirjék a pokoli kígyó incselkedései ellen, Agathius (Ákos) a halálfélelemben, Euszták a reménytelen helyzetekben, Egyed a gyónásban érzett álszégyen ellen, Margit a veszélyben forgó szülő asszonyok bajai ellen, Katalin a bűnbánók megtérését késleltető akadályok ellen, Borbála az utolsó szentségek felvételében nagy pártfogó. Helyenként Dénes helyett Miklós püspök, Erazmus helyett Lénárd, Euszták helyett Hubert, Pantaleon helyett Rókus, bármelyik helyett Libérius szerepelhet a segítőszentek között.

A segítőszentek a kremsi oltáron szerepelnek először, melyet 1294-ben Konrád passaui püspök említett. Tiszteletük és kultuszuk különösen az 1348-as pestis után virágzott Közép-Európában. Híres németországi búcsújáró helyük Vierzehnheiligen (Frankenthal), templomát 1719-ben szentelték fel. A magyar nyelvterületen a 15. században tűnt föl a tiszteletük.

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében a börvelyi templom titulusa Tizennégy segítőszent. Börvely igen régi település, ezt a határában talált kő- és bronzkori leletek tanúsítják. A Váradi Regestrum 1216-ban említi, plébániája szerepel az 1332-es pápai tizedjegyzékben. Középkori, kőből készült, toronnyal rendelkező temploma védőszentje (1428-ból ismert adat szerint) a Boldogságos Szűz Mária volt. 1430-ból való okirat a temetőjét is említi. A hitújításkor a falu protestáns hitre tért. A református közösség a régi katolikus templomot használta a XIX. század elejéig, 1802–1806 között helyébe újat építettek.

Az egyházmegyét 1748-ban végiglátogató Barkóczy Ferenc egri püspök katolikus hívőt nem talált a faluban, Börvelyt Kaplonyhoz csatolta. 1804-ben, a kálmándi plébánia megalapítása után Kálmándhoz rendelték. A XIX. században nagyon kevés katolikus lakosa volt a településnek. A katolikusok száma a XX. században, a kendergyár létrehozása után kezdett erőteljesen növekedni, a betelepüléseknek köszönhetően. Körösi Károly kálmándi plébános kibérelte az uradalmi majorban található kerékgyártó lakást, s ott ideiglenes kápolnát rendezett be számukra. Hetente egyszer átjárt hitoktatásra, majd 1924-ben létrehozta a helyi egyháztanácsot is. A jelenlegi börvelyi római katolikus templom építését 1935-ben kezdték el, tervezője Pintér István volt. Fiedler István szatmári püspök 1937. szeptember 5-én szentelte fel a templomot Tizennégy segítőszent tiszteletére. A helyi katolikus közösséget külön lelkésszel látta el. A plébánia épülete 1981–1982-ben épült.

A templom búcsújára szeptember 9-én, vasárnap fél tizenkettőtől kerül sor. Az ünnepi szentmise keretében Schönberger Jenő megyéspüspök megáldja a külső és belső felújításon átment templomépületet.

Közlemény