Megemlékezés Tasnádszarvadon

Emléktábla a tasnádszarvadi református templomban

Petri Mór életéről és munkásságáról emlékeztek meg születésének 155. évfordulója alkalmából.

Petri Mór (1863–1945) az akkor Szilágy vármegyéhez tartozó Tasnádszarvadon született 155 évvel ezelőtt. Főműve, a Szilágy vármegye monográfiája (hat kötetben 1901–1904), a mai napig megkerülhetetlen forrása a vidék történelmének, és példát mutat, hogy miként kell egy ilyen nagyszabású és maradandó munkát létrehozni.

A hálás utókor nevében az Erdélyi Múzeum Egyesület Zilah és vidéke csoportja, a tasnádszarvadi református egyházközség, valamint más egyesületek és magánszemélyek 2018. szeptember 2-án szülőfalujában adóztak a Petri Mór emlékének.

A méltatásnak és hagyományápolásnak már van előzménye, hisz jó tíz évvel ezelőtt tasnádi vitéz Bikfalvy György kezdeményezésére emléktáblát avattak a tasnádszarvadi református templomban. Petri Mórnak Budapesten, a Kerepesi úti temetőben található sírjánál kopjafát is állítottak.

A vasárnapi emlékező istentiszteleten Dénes Béla – a házigazda lelkipásztor – Petri Mórnak, a falu legismertebb szülöttének munkásságát találóan Illés próféta példájához hasonlította. Az istentisztelet után helyi szavalók Petri Mór több versét elmondták megidézve az ő szellemét.

Az emlékezés folytatásában dr. Bajusz István történész, egyetemi tanár beszélt arról, hogy az Erdélyi Múzeum Egyesület Zilah és vidéke csoportja már rég igyekszik ápolni Petri Mór örökségét. Petri Mór-díjat is alapítottak, amelyet minden évben odaítélnek olyan szilágysági személyiségeknek, akik szerepet töltöttek be a vidék kulturális életében vagy közéleti tevékenységükkel mutatnak jó példát. Ezt a díjat ez alkalommal a tasnádszarvadi református egyházközség kapta meg. Dénes Béla tiszteletes vette át az elismerést.

Az emlékezők között, mint már volt szó róla, kiemelkedő szerepe volt vitéz Bikfalvy György tasnádi polgárnak, 1956-os egykori politikai elítéltnek, aki felvette a család Magyarországon és Erdélyben élő tagjaival a kapcsolatot, s aki próbált utánajárni Petri Mór élete utolsó és legkevésbé ismert időszakának, halálának és temetésének. Ezeket az információkat is megosztotta a jelenlevőkkel.

Az emlékező közösséget köszöntötte a bogdándi iskola nyugalmazott igazgatója, Mészáros Lőrinc tanár, mely iskola elsőként vette fel a Petri Mór nevét. Maier Elemér nyugalmazott nagyfalusi iskolaigazgató is köszöntötte az egybegyűlteket és előadta, hogy miként vette fel a nagyfalusi iskola a Petri Mór nevet.

Alulírott vetített előadásban mutatta be Petri Mór életét és tanári, tanfelügyelői, közírói, költői és nem utolsó sorban monográfiaszerzői munkásságát. Röviden ismertette a múlt század elején megjelent Szilágy vármegye monográfiájának hat kötetét, kitérve a szülőfalu történelmére, etnikai és felekezeti viszonyainak az alakulására.

Dr. Széman Péter, az EMKE országos elnöke is köszöntötte az egybegyűlteket és csatlakozott a Petri Mór személyiségét és munkásságát méltatókhoz.

Kovács Kuruc János – zilahi nyugalmazott történelem tanár –, a rendezvény másik fő kezdeményezője kitért arra, hogy Zilahon és Szilágyságban már 1990 óta próbálják folytatni Petri Mór munkásságát, az eltelt évszázad lemaradását behozni. A fogyatkozó, de lelkes szerzői csapat, még 1999-ben kiadta a Szilágysági magyarok I. kötetét, nemrégiben megjelent a II. kötet is, immár színes nyomásban, és nyomdában van a III. kötet is. A II. és III. kötetekre elő lehet még jegyezni vagy előfizetni, önköltségi áron. Beszélt a további tervekről is, hogy jó lenne az évtized végére, a következő elejére kiadni a szilágysági monográfia megújított hat kötetét. Arról is szólt, hogy jó lenne, közös erővel a budapesti sírt karban tartani és ott egy méltó és maradandó emléket állítani Petri Mórnak.

A tasnádszarvadi református templomban tartott ünnepélyes megemlékezés végén megkoszorúzták az ott található emléktáblát, majd az ünnepség hivatalos része citeraszóval kísért himnuszénekléssel zárult. A zenei aláfestést Gáspár Attila és Szabó Attila kettős biztosította, akik az istentiszteleten is szolgáltak citeráikkal.

A megemlékezők ezt követően a hajdani református iskola épületében levő gyülekezeti házban folytatták az emlékezést, immár kötetlenebb formában.

László László

Emléktábla a tasnádszarvadi református templomban
Emléktábla a tasnádszarvadi református templomban
Szilágy vármegye monográfiája I. kötetének belső oldala
Szilágy vármegye monográfiája I. kötetének belső oldala

Petri Mór (1863–1945)

155 éve, 1863. július 11-én Tasnádszarvadon született Petri Mór. A falu akkor Közép-Szolnok vármegyéhez tartozott, később Szilágy vármegyéhez és jelenleg Szatmár megyéhez, közelebbről Tasnádhoz tartozik.

Fiatalkori portréja az 1889-es kollégiumi tablóról
Fiatalkori portréja az 1889-es kollégiumi tablóról

Petri Mór az elemi iskoláit szülőfaluja református iskolájában járta, a gimnáziumot Zilahon, a Református Kollégiumban és itt is érettségizett 1881-ben. Pesten járt egyetemre és ebben az időben jelentek meg első versei főleg a Vasárnapi Újságban, de más irodalmi és közéleti lapokban, folyóiratokban is.

Bölcsészeti tanulmányai befejeztével 1886-ban a zilahi kollégiumba hívták meg a magyar–latin tanszékre, s rövidesen rendes tanár lett (mai szóval teljes jogú tanár). Tanára volt Ady Endrének, osztályfőnöke Iuliu Maniunak, sokat publikált, nyelvészet, bölcsészet, irodalom és történelem terén.

Mivel kinevezték Szilágy vármegye tanfelügyelőjének, a közvetlen tanári munkáját egy időre nem gyakorolta, de iskolaszervezői munkáját annál inkább. A millenniumi évforduló közeledtével a legtöbb magyarországi vármegyében igyekeztek megírni az illető tájegység nagymonográfiáját, s ez Szilágyot sem kerülte el. Szikszai Lajos alispán Petri Mórt kérte fel a monográfia megírására, s ennek ő sikeresen eleget is tett, és másfél évtizedes kutatói munka után Pesten megjelent a hatkötetes munka: Szilágy vármegye monográfiája (1901–1904 között). Ez a monográfia mind a mai napig legjelentősebb forrása a szélesebb értelemben vett Szilágyság történelmének.

Petri Mór élete utolsó négy évtizedét Budapesten élte, és ott is hunyt el, a főváros ostromának utolsó napjaiban. Hamvai a Kerepesi úti temetőben nyugszanak.