ÁLLÁSFOGLALÁS az októberi referendum kapcsán

Mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy egészen tegnapig nem láttam szükségesnek egy saját esperesi állásfoglalás megfogalmazását az október 6–7-ei népszavazás ügyében. Ugyanis a Királyhágómelléki Református Egyházkerület állásfoglalásában egyházi elöljáróim megfogalmazták azt, amit meg kell egy ilyen helyzetben fogalmazni, és szerintem sem én, sem más nem tudta volna ennél jobban és érthetőbben elmondani a lényeget.

Egyházi elöljáróink tehát világosan elmondták, hogy miért is fontos ez a népszavazás és miért kell elmennie minden hitvalló keresztyén embernek szavazni (lásd itt: https://www.facebook.com/kiralyhagomellek/videos/179649672929340/)

A döntésemet azonban megváltoztattam, és ennek kettős oka van. Egyrészt az, hogy a saját közösségi oldalamon az általam megosztott képekre, véleményekre közelebbi vagy távolabbi ismerőseim különbözőképpen reagáltak, másrészt, mert látom azt, hogy az ellenkampányolók (a „ne menj el szavazni”, „maradj otthon” szlogenűekre gondolok) közül egyesek eléggé alpári módon nyilatkoztak az egyházakról, az egyházak véleménynyilvánítási jogáról. Konkrétan azt „javasolják” az egyház képviselőinek: az egyház ne foglaljon állást társadalmi kérdésekben (horribile dictu, hogy is mer ilyet tenni, hogy mer „politizálni”?), inkább „foglalkozzon a saját dolgával” (szegények, szegény családok támogatása stb.). Nos, úgy gondolom, ez az, amit nem hagyhatok szó nélkül, nemcsak esperesként, nemcsak lelkészként, hanem hívő keresztyén emberként (ha úgy tetszik, magánszemélyként) sem.

Nos, tisztázzuk mindjárt a legelején:

1. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy elmegy-e szavazni, avagy sem. Mindenkinek szíve joga a mai világban eldönteni, hogy melyik oldalt támogatja. Amikor azonban alapvető bibliai etikai kérdésekben kell véleményt nyilvánítani (akár a szavazóurnák előtt is), akkor engedtessék meg, hogy ne csak a bal- és ultraliberális szervezetek hallathassák a hangjukat és vihessék akár (bocsánat, de sokszor gyomorforgató módon) az utcára a véleményüket az oldalukon álló média és háttérhatalmak segítségével és patronálásával. Nekünk is jogunk van a véleményformálásra, noha érzésem szerint lassan-lassan kisebbségbe kerülünk a „konzervatív”, biblikus elveinkkel és értékrendünkkel – legalábbis, ami a médiák felületein a megszólaláshoz, a véleménynyilvánításhoz való jogunkat illeti. És ahogy a másik oldalnak, úgy nekünk is alanyi jogon jár a lehetőség arra, hogy a velünk egyként, hasonlóként gondolkodókat egy férfi és egy nő házasságára vonatkozólag igennel való szavazásra buzdítsuk, és ezért nem kell rögtön leharapni a fejünket!

2. A ma egyházait nem kell összetéveszteni a középkori, valóban olykor erőteljesen politizáló és államvezető egyházzal. A régi egyház hibáiért ne a ma egyházaira vessünk azonnal követ. Miért hibás az unoka a nagyszülő által elkövetett esetleges hibákért? Vagy ha egyik-másik lelkész/egyházi vezető hibázik, akkor ne húzzák rá a vizes lepedőt rögtön az egész közösségre/felekezetre. A kollektív bűnösség és büntetés ideje, kérem szépen, lejárt! Mint ahogy a kettős mércével való ítélkezés sem etikus…

3. Legvégül – éppen a szabad véleménynyilvánítás adta lehetőséggel élve – a mai egyházaktól ne várja el senki azt, hogy „csak hallgassanak és végezzék a dolgukat”. Az egyház, a gyülekezeteink legnagyobb része igenis teszi a dolgát, igyekszik hűséggel végezni azt a sokrétű közösség- és nemzetépítő szolgálatot, amit Urunk reánk bízott, ez azonban nem csak szociális tevékenységekből és a legkevésbé csak a „szolgáltatásokból” áll (értsd alatta, hogy csak akkor van szükség az egyházra és a papra, ha temetni, esketni, keresztelni kell). Az egyház valóban egy szolgáló közösség, és legfontosabb (Istentől rendelt) szolgálati kötelessége – protestáns meglátásban legalábbis – az igehirdetés. Ennek ma már több formája is lehet, a szószékitől kezdve a személyes beszélgetésekig, de mindegyiknek egy a lényege: rá kell mutasson az Úr Jézus Krisztus, az apostolok vagy akár az ószövetségi próféták igehirdetéséhez hasonlóan nemcsak az Isten szeretetére, könyörületére, irgalmára és jóságára, hanem arra is, ami az emberi életben, a világban, a társadalomban nem helyes, nem jó, és amelyen változtatni kell, vagy amelyet éppen az isteni rendelés (teremtési rend, Tízparancsolat stb.) szerint mindenáron meg kell őrizni. Minden más szolgálata az egyháznak csak ezután következhet, illetve ennek következménye.

Van a Szentírásban, a virágvasárnapi történetben egy idevágó jelenet, miszerint Jézustól azt követelik a farizeusok, hogy hallgattassa el az Atyát és Fiút dicsőítő tanítványait, és persze a hozsánnázó tömeget is, mert a nyilvános vallástétel zavarja a fülüket (sic). Jézust nemet mondott erre, mivel „ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani helyettük” (Lk.19,39-40). Valahogy úgy látom, hogy a világban nagyon eluralkodott az a fajta mentalitás, hogy nem kell az Isten, nem kell az egyház, vagy ha mégis, úgy csak akkor, amikor már baj van, amikor már nagy szükség van rá. Addig pedig – egyesek szerint az „egyház neve hallgass”, mert „az egyház ne avatkozzon bele a politikába”. Ez az a fajta gondolkodás, ami ismételten nem vezet jó irányba. Jó lenne, ha mindenki megértené és felfogná, hogy különbség van a pártrendszerű politizálás és a politikai (a szó eredeti görög értelmében: társadalomformáló) véleménynyilvánítás és/vagy értékrendek-elvek mentén való kiállás között. Ez utóbbi kategóriába tartozik a hétvégi referendum is. Társadalmi kihatása van annak, hogy miként szavazunk, mire szavazunk. A keresztyén ember számára pedig nem kérdés, hogy a Biblia mit mond a referendum témájával kapcsolatban. Isten az embert férfivá és asszonnyá teremtette, így áldotta meg őket, ettől lett „házasság” a házasság és „család” a család. Ezeket a fogalmakat ma hiába próbálják meg egyesek csűrni-csavarni, átértelmezni, kifordítani és megfordítani, elferdíteni. Lehet, hogy úgy van, ahogyan sokan állítják az interneten és a sajtóban, hogy ez a referendum sem mentes az esetleges politikai machinációktól és manipulációktól, nem tisztem megítélni. Azonban a keresztyén értékek melletti kiállás mindezektől függetlenül és minden olyan esetben helyénvaló és szükséges, ahol és amikor megpróbálják megkérdőjelezni, vagy fel akarják forgatni az isteni rendet. Ez az, ami számomra nem kérdés, és ezért fogok október első hétvégéjén elmenni és igennel szavazni a teremtésbeli rend megtartására.

Tolnay István esperes