„Jobb tanulóvá és emberré válni”

A Kalazanci Szent József Líceum diákja úgy véli: „egy iskola nem csak a tanulásra kell fektesse a hangsúlyt, hanem a diákok érzéseire és lelki világunk fejlődésére”. Popelmajer Sandrával beszélgetett Kocsis Anett.

– Mióta vagy tagja az iskolánknak?

– Tavaly kezdtem el a középiskolás éveimet, jelenleg tizedik osztályba járok, humán-teológia szakra.

– Miért ezt az iskolát választottad?

– Mikor a továbbtanuláson gondolkodtam nyolcadikban, fontos volt számomra, hogy olyan helyen tanulhassak és tölthessem a hétköznapjaim nagy részét, ahol nem csak a megfelelő tudást kapom meg, hanem az életre és a hitre is tanítanak. Megfogott az iskolában az, hogy előtérbe helyezik a hit fontosságát, valamint nagyon tetszett az, hogy itt a tanulás is vidáman történik: a tanárok törekednek arra, hogy minél érdekesebb módszerek segítségével adják le a tananyagot, ezáltal, mi, diákok nem csak sokkal többet jegyzünk meg a leckékből, de még a középiskolás éveinket sem unjuk végig.

– Miért szeretsz ide járni?

– Ahogyan szerintem minden diák, így elsősorban én is a barátaim miatt szeretek iskolába járni. Emellett, ez az iskola, nagyon szeretetteljes hangulatot és családias légkört biztosít. Lehet furcsa ezt egy diák szájából hallani, de én a tanáraim miatt is szeretek ide járni. Nem csak azért, mert interaktív és izgalmas órákat tartanak, hanem mert nagyon kedvesek és közvetlenek. Nem csak úgy tekintenek ránk, mint egyszerű diákokra, hanem mint csiszolatlan gyémántokra, akiket kezeik között formálhatnak.

– Mi különbözteti meg ezt az iskolát a többitől?

– Elsősorban az különbözteti meg ezt az iskolát a többitől, hogy itt előtérbe helyezik a hitet. Hetente járunk közösségi szentmisére és évente egyszer lelkigyakorlaton veszünk részt, ami nem csak a közösségünket építi, de lelkünket is ápolja és formálja. Szerintem egy iskola nem csak a tanulásra kell fektesse a hangsúlyt, hanem a diákok érzéseire és lelki világunk fejlődésére. Ezt én megkaptam: mindig van aki meghallgat és tanácsot ad, legyen az diák, vagy tanár. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, azért, mert ide vezette utamat.

– Szerinted mi a titka egy jó tanár–diák kapcsolatnak?

– Lehet, hogy ez ma már közhelynek számít, de szerintem bármilyen kapcsolatról is beszélünk, az első és legalapvetőbb erény, amit mindkét félnek birtokolnia kell, az a tisztelet. Ez nincs másképp egy tanár–diák kapcsolatban sem. Ez a nyitja mindennek.

Tanáraink részéről megvan a kellő tisztelet, a szeretet és a törődni vágyás a diákok felé, viszont úgy érzem, nekünk még kicsit dolgoznunk kell azon, hogy a tanárainkra ne csak úgy tekintsünk, mint akiknek csak az a céljuk, hogy a tananyagot leadják, hanem úgy, mint példaértékű emberekre, akik értékes felnőttekké nevelnek minket az évek során.

– Mivel foglalkozol legszívesebben a szabadidődben?

– Ha marad egy kis szabadidőm a mindennapi rohanás és a temérdek tanulnivaló mellett, akkor zenét hallgatok, vagy a barátaimmal beszélgetek és találkozok velük. Számomra ugyanis létfontosságú a barátság. A legtöbb dolgot velük együtt csinálom, mert egyedül még a legizgalmasabbnak tűnő kaland is unalmas.

A barátaim mellett, akik mindig támogatnak, jelentős szerepet tölt be az életemben az ének és a tánc. Én mezőfényi származású vagyok, ahol a kultúra nagyon sok szerepet kap a hétköznapokban. Idén tagja lehettem a csőszcsapatunknak, ami nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra. Emellett mazsorettcsoportunk is van, aminek szintén tagja vagyok. Gyakran járunk fellépésekre, legutóbb a Mezőpetriben megszervezett Leader-napokon álltunk színpadra.

– Mi a legnagyobb kihívás amit az iskolai hétköznapok rejtegetnek a számodra?

– A legnagyobb kihívás természetesen az, és most szerintem diáktársaim nevében is beszélhetek, hogy óráról-órára, minden tantárgyból felkészüljek. De szerintem nincs olyan tanuló, aki nap mint nap minden tantárgyból maximális teljesítményt tud nyújtani. Nem vagyunk tökéletesek, ahogy egyformák sem. Lehet, hogy valaki matematikából tízes tanuló, viszont a nyelvtanulás nem az erőssége. Vagy pont fordítva. Viszont próbálkozni mindig lehet, kell és érdemes is. Édesapám mindig azt mondja, hogy „Jó pap, holtig tanul!”, valamint azt, hogy „Mindig magadért tanulj és ne a jegyért!”

Engem, ez befolyásol és motivál a legjobban. Ha kapok egy jó jegyet, örülök neki, mert tudom, hogy sokat tanultam érte, de sosem elégszem meg, mindig a jobbra akarok törekedni: jobb tanulóvá és emberré válni.

Úgy gondolom, hogy ha van célod, van miért felkelj és van miért küzdened, akkor végig kell járnod utadat, legyen az akármennyire göröngyös vagy akadályokkal teli. Az iskola pedig remek hely, hogy megtanuljuk elérni vágyainkat és ezt a jövőbe hasznosítani tudjuk majd életünk azon részén, amikor már kénytelenek leszünk egyedül dönteni. És ha most harcolunk céljaink érdekében, biztos vagyok benne, hogy később boldogok és sikeresek leszünk.

– Mik a céljaid a jövőre nézve?

– A terveim még nem teljesen körvonalazódtak, de az első és legfontosabb célom, hogy tanulmányaim terén, most és a későbbiekben is jól teljesítsek. A jövőmet illetően, középiskolás éveim maradandó részében, szeretnék egy olyan egyetemi szakot találni, amelyen szívesen tanulnék. Én leginkább humán beállítottságú vagyok, közel állnak hozzám a nyelvek, azok közül is a német, amelyik legjobban megy. Nagyon szeretem még a magyar és világirodalmat. Esetleg el tudnám magam képzelni tanárként, de emellett érdekel még a pszichológia és a média-kommunikáció is.

– Miért ajánlanád ezt az iskolát másoknak?

– Az iskolánkat azért tudnám nagyon sok szeretettel ajánlani a választás előtt álló diáktársaimnak, mert itt megtanítanak boldognak lenni. Nem hiába nyerte el intézményünk két évvel ezelőtt a „Boldog Iskola” címet. Sok nevetés és izgalmas program várja a hozzánk érkező diákokat.

Az iskolánkat olyan tanulóknak tudnám ajánlani, akik arra várnak, hogy egy boldog környezetben tanulhassanak. Emellett még azoknak is, akik nem az unott arcú diákok sorába szeretnének tartozni, hanem egy olyan közösséget akarnak erősíteni, ahol mindenki egy egyéniség lehet. Nálunk, legyen szó diákról, vagy tanárról, mindenki odaadó és segítőkész.

A mi iskolánkban sok barátság köttetik, még a legcsendesebb tanuló is igaz barátra találhat. Az én tapasztalataim szerint, iskolánk diákcsapata nagyon befogadó és sok mindenre nyitott.

Ha még egyszer választhatnék, gondolkodás nélkül e mellett az iskola mellett döntenék.

– Melyik a kedvenc tantárgyad? Miért?

– Több kedvenc tantárgyam is van. Ezek közül kiemelném az irodalmat, amit Kiss Hajnalka tanít. Lehet részben a tanárnő miatt is lopta be magát a szívembe ez a tantárgy, ugyanis Ő, nagyon kedves, mindig törődik lelki világunkkal, érzéseinkkel. Minden óra egy verssel indul, amit a diákok hoznak, kedvük szerint. Ez igazán megalapozza az óra hangulatát és ettől kezdve, teljesen át tudjuk adni magunkat az irodalom szépségeinek. A tananyagot pedig mindig izgalmasan, játékosan, kreatív feladatokkal tarkítva adja le nekünk a tanárnő.

Még megemlíteném a zeneórákat, amelyeket Jónucz Alfonz tanár úr tart. Ezek szintén kedvenceimmé váltak az évek során. Emellett Bokor Krisztina tanárnő németórái is nagyon kellemes hangulatban, játszva telnek el. Ezek is igazán kedvesek számomra.

– Milyen plusz tevékenységeket biztosít az iskola a hozzád hasonló, lelkes fiatalok számára?

– Az iskola diákjait mindig színes programok várják. Én tagja vagyok iskolánk diáktanácsának, ami egy igazi kiváltáság is lehet olykor. Értem ezt úgy, hogy mennyire jó az, hogy egy diák beleszólhat az iskolai életbe, szervezhet programokat és a véleményét a tanárainak is elmondhatja egy-egy aktuális témáról. Részese vagyok még iskolánk kórusának is, amit Alfonz tanár úr vezet. Úgy gondolom, fontos egy diák számára a zene, hiszen ahogy Dr. Nagy Lajos mondta: „A muzsika (…) össze tudja kötni az embereket: hatására különböző világnézetű emberek kapaszkodnak össze egy koncerten.”

Az iskolánkban nagy szerepet kapnak még a különböző versenyek is, például: sport-, szavaló-, nyelv-, hittan- és a kultúránkhoz kapcsolódó vetélkedők is. Több határon túli testvériskolánk is van, akikkel közösen kirándulunk az ismerkedés céljából. Először mi fogadjuk a magyarországi diákokat, majd mi is meglátogatjuk őket. Gimnazistáink Kecskemétre és Sátoraljaújhelyre juthatnak el, míg elemi és általános osztályosaink Dabasra látogathatnak.

– Szerinted miért fontos, hogy az iskolánk nem csak a szellemi fejlődésünkre figyel oda, hanem lelki feltöltődést is biztosít?

– Nagyon jó, hogy a lelki feltöltődésünkre is figyel az iskola, hiszen mindannyian mások vagyunk, más a gondolkodásunk, máshogy viselkedünk, de a Kalazanci Szent József-iskolában megtanulhatunk egyek lenni. A mondás: „Egy mindenkiért, mindenki egyért!”, iskolánk falai között életre kel. Itt megtanulunk embernek lenni. Úgy gondolom, hogy sajnos vannak olyan fiatalok is, akik otthonról nem követendő példát hoznak magukkal. Ezért fontos, hogy legalább az iskolában kiemelt figyelmet fordítsanak a hitre, a becsületre és az emberségre.

Én és diáktársaim is mindig találunk itt egy olyan embert, akivel megoszthatjuk bánatunkat és örömünket egyaránt, így minden diák mosolyogva tér haza még egy nehéz nap után is.

Én döntöttem, és jól. Bárkinek nyugodt szívvel ajánlani tudom ezt az iskolát, akár tanulmányi szempontból, akár a környezet szempontjából.

Kocsis Anett