Elek György magyarul-románul

Új könyve kapcsán kérdeztük Elek György Szatmár megyei újságírót, közírót.

– Miért adtál ki magyar és román nyelvű könyvet?

– Ezt a kérdést sokan felteszik, ha én kérdeznék, arra lennék kíváncsi, hogy miért csak most? Szatmár megyében normális kellene legyen, hogy a magyarok megismerhessék azt, amit a románok írnak, a románok pedig azt, amit a magyarok írnak. Most azokra gondolok, akik nem olvassák eredetiben a másik nemzet íróinak a könyveit, vagy ha olvassák, nem értik meg úgy, hogy értelmezni is tudják a szöveget. Szatmár megyében a magyarok és a románok hasonló problémákkal küzdenek, hasonló körülmények között élnek, hasonlók a vágyaik és az álmaik, és a vegyes házasságok révén nagyon sok magyarban pezseg román és nagyon sok románban magyar vér. Éppen ezért ideje lenne rendezni a történelmi vitáinkat, hogy a jelenünket ne rontsuk el amiatt a múlt miatt, amit nem mi követtünk el. Különböző lapokban és kiadványokban megjelentek már írásaim román fordításban, kötet formájában azért csak most, mert talán mostanra lettem annyira ismert a románok körében, hogy felfigyeljenek az írásaimra, hogy kíváncsivá tegye őket az, amit írok. Engem is érdekelnek a román nyelvű kiadványok, főként azok az írások, amelyek mély gondolatokat hordoznak és elkerülik a politikát.

– Hány kötetet jelentettél meg eddig?

– Számszerűen tizen…, de ezek műfajilag különbözők. Sokan megkérdezik tőlem, minek nevezzenek, ha írnak rólam: újságíró, publicista, költő, író…? Nem tudok válaszolni, mert minden foglalkoztat, sok mindenbe belenyúlok, gyakran amiatt, mert sok területen látok hiányosságokat, de nem biztos, hogy én vagyok az, akinek pótolnia kellene ezeket a réseket. Ha valakitől bírálatot kapok, azt szoktam mondani: a tér tágas, tegye meg ő is a maga dolgát, hogy az, amit én teszek, fölöslegessé váljon.

– Nem szokás az mostanság, hogy az újságírók könyvet írnak. Téged mi ösztönöz?

– A „Mi leszel, ha nagy leszel?” korszakomban drámaíró akartam lenni, vannak is ilyen jellegű kísérleteim. A legutóbbi „ígynemszeret” című kötetemben, egy velem készült interjúban elég részletesen beszélek a pályakezdésemről, ott elmondom azt, hogy mi miért nem lehettem és hogyan jutottam el a jelenig. Az újságírók közül sokan írhatnának könyvet, de az újságírás mai feltételei és körülményei között erre nem marad idő. Nekem nagyon sok estém, szabadidőm, szombatom és vasárnapom megy rá arra, hogy az újságírói munkám mellett más műfajokkal is foglalkozzam. Az a szerencsém, hogy nekem az irodalom, a történelem, a filozófia és a pszichológia hobbim. Én nem járok focimeccsre, hanem olvasok, tanulok és írok. Igazán nem tudom eldönteni, hogy ezt újságírás vagy egyéb foglalkozás mellett lehet jobban csinálni.

– Nagykárolyban és vidékén mikor mutatod be az új könyved?

– November folyamán, még nem tudom, hogy mikor, de folynak az egyeztetések. Nagykárolyban többször volt már könyvbemutatóm és mindig volt érdeklődés.