„Táncolj, ha boldogságra vágysz!”

Maier Reimond néptáncoktató mesélt Kocsis Anettnek a hagyományőrzés fontosságáról és a legszebb tánchoz köthető emlékeiről. Azt is elárulta, milyen koreográfiával láthatjuk majd fellépni a Rekettye különböző csoportjait a szombati táncháztalálkozó gáláján.

– Ön mióta táncol? Hogyan került kapcsolatba a néptánccal?

– Iskolás koromban kötelezően táncolnunk kellett az osztályfőnökünk elvárásának eleget téve. Akkor nem igazán szerettem táncolni, egy kényszernek éreztem. Később szerettem bele, felnőtt fejjel. Tulajdonképpen mindig énekeltem és táncoltam, amikor lehetett. Édesapámat csodáltam a lakodalmakban, szerintem kivételesen jó és érzékeny, finom mozgású volt. Ő persze nem néptáncot, hanem keringőt, foxot, polkát és „modern csárdást” táncolt. A feleségem vitt el először táncházba (akkor még csak barátok voltunk), attól kezdve engem annyira megfogott ez a műfaj, hogy csak ezzel foglalkoztam, amikor csak lehetett, később végeztem el a táncművészeti főiskolát.

– Mikor döntött úgy, hogy a tánc oktatásával szeretne foglalkozni?

– Nagykárolyban cselgáncsot oktattam az akkori edzőm mellett, és akkor ébredtem rá, hogy mennyire szeretek gyerekekkel foglalkozni. Amikor elég tudást és tapasztalatot éreztem magamban a tánc tanításához, hozzá is fogtam.

– Milyen szerepet tölt be a néptánc az életében?

– Most már kizárólag néptáncoktatással foglalkozom, de ugyanúgy a legfontosabb, mint a kezdetekkor. Szeretek most is új dolgokat megismerni és rácsodálkozni a tánc szépségére.

– Hogyan került be a Rekettye közösségébe?

– Alapító tagja vagyok a Rekettye egyesültének. Több mint 25 éve kezdtük, az akkori tagok mára már mind szülők. Sokan még most is benne vannak a közösségben.

– A Rekettyén kívül tanít még más tánccsoportokat is?

– Magyarországon élek, és itt is tanítok a művészeti iskolákban. A Rekettye csoportjain kívül még tizenkét csoportot tanítok és még tizenöt táncos osztályt.

– Miért jó ezzel a közösséggel dolgozni? Összetartó csapatnak találja a nagykárolyi fiatalokat?

– Én szeretnék örökre rekettyés maradni. Rengeteg országos helyezést értünk már el a magyarországi csoportjaimmal, de valahogy mégis a „rekettyés” múltamra vagyok a legbüszkébb. Itthon érzem magam Károlyban, szeretem ezt a közösséget. Nyitott szívű, tisztelettudó gyerekek a rekettyések, kedvelik egymást, és úgy érzem, engem is elfogadnak. Szerintem, ha ilyen tempóban és szorgalommal fogunk együtt dolgozni, magas színvonalú kiváló csoportot lehet belőlük faragni. Nagyon jó barátok vagyunk az egyesület jelenlegi vezetőivel és igazán így jó dolgozni.

– Tapasztalata szerint mi kell ahhoz, hogy valaki jó táncos lehessen? A vele született képesség és a kemény munka, milyen aránya szükséges?

– Eltökéltség, teherbírás, nagyon nagy nyitottság és nagyon jó közösség, amelybe szívesen jár az ember. Persze jó fizikum, zenei hallás, laza izmok és penge ész is kell egy jó táncos tulajdonságainak tárházába. A munka és a képesség arányába nem merek nyilatkozni, de természetesen mindkettő szükséges ahhoz, hogy valaki kiváló táncossá váljon.

– Hogyan lehet egy-egy tájegység sajátos mozdulatait elsajátítani?

– Sokat kell foglalkozni az illető táncanyaggal, archív felvételeket nézni és beszélgetni a még élő hagyományőrző mesterekkel, és persze rengeteget gyakorolni, hogy ne tanultak, hanem eljátszottak legyenek a mozdulataink.

– Melyik az az emlék, amelyik Önt legjobban a tánchoz köti?

– Azok voltak és maradnak a legszebb emlékeim amiket a feleségemmel élhettem át. Több száz tábor és táncház közül nehéz választani, talán mikor Szilágyságban gyűjtöttünk táncot a szakdolgozatomhoz, és idős nénikkel táncolhattam, az volt a legmeghatározóbb emlékem.

– Az évek során biztosan kialakult az Ön táncstílusa. Melyik tánc a kedvence?

– Nem tudok dönteni. Mindegyiket egyformán szeretem.

– Nehéz feladat a mai modern világban életben tartani a kultúrát?

– Pont olyan, mint a régi világban. Nem könnyebb vagy nehezebb. Az időnk kevesebb rá, de ha valaki szeret táncolni, azért képes áldozatokat is vállalni.

– Ma már egyre népszerűbbek a fiatalok körébe a modern táncok. Mi az ami a néptáncot egyedivé teszi?

– Ez egy letisztult műfaj, összetett illemszabályokkal. A táncosok mindig szabad lelkűek, de ehhez hozzátartozik a kifinomultság. Kimeríthetetlen motívumkinccsel, és elképzelhetetlenül gazdag zenei anyaggal rendelkezik a néptánc. Aki add magának esélyt ennek a megismerésére, az biztos beleszeret. Soha nem azt tanítom, hogy ezt a kultúrát meg kell őrizni, mert ez a mienk. Ez mindenkié, aki szereti. Nem őrizni, hanem terjeszteni kell! Azt szeretném üzenni a fiataloknak: táncolj, ha boldogságra vágysz!

– A koreográfia egy előre megtervezett sorrend szerint van összeállítva, vagy ez folyamatosan alakul? A nagyobbaknál esetleg már a fiatalok is segítenek egy-egy tánc színpadra állításában?

– A tervezett koreográfia néha átalakul, mert a táncosok lábán talán másképpen mutat, mint ahogyan azt megterveztük. Ezért örülök, ha van véleményük a gyerekeknek, persze a döntést nekem kell meghoznom, hiszen a felelősség is az enyém. Gyakran tanulok a gyerekektől én magam is. Nem táncot, hanem türelmet, lazaságot és látásmódot. Legnagyobb tanítómestereim pont ők!

– Milyen koreográfiákkal láthatjuk majd fellépni a XVIII. Táncháztalálkozón a Rekettye táncosait?

– Az utánpótlás csoportunk bonchidai táncokat fog bemutatni, míg a Rekettye fiataljait moldvai és magyarszováti párválasztó táncokkal láthatjuk majd színpadra lépni.

Kocsis Anett