Holtában sem hagyják pihenni

Száz éve lőtték le Budapesten a Szalontai Református Egyházmegye gondnokát. Tisza István több évtizede fej nélkül pihen a geszti kriptában.

Éppen száz esztendővel ezelőtt, 1918. október 31-én lőtték le Budapesten, Hermina úti otthonában gróf Tisza Istvánt (1861–1918), Magyarország korábbi miniszterelnökét, a Szalontai Református Egyházközség főgondnokát.

Tisza István, és édesapja, Tisza Kálmán, aki szintén miniszterelnöki tisztséget is betöltött, ugyancsak több éven át volt gondnoka a szalontai református egyházmegyének. Mindketten abban az időszakban töltötték be Szalontán ezt az egyházi tisztséget, amikor az ottani reformátusokat Szél Kálmán, Arany János veje szolgálta lelkészként, esperesként.

Gróf Tisza Istvánt 1883. március 29-én a Nagyszalontai Református Egyházmegye aljegyzőjévé választották, majd 1885-től ugyanennek az egyházmegyének a tanácsbírója lett, 1902-től élete végéig pedig gondnoka.

Gróf Tisza István 1907-ben geszti kastélyának udvarán emlékszobát állított az 1851-ben ott házitanítóskodott Arany Jánosnak, valamint szintén 1907-ben személyesen jelen volt Szalontán a Csonkatorony nyugati oldalra áthelyezett bejáratának megnyitóján is. Amikor pedig Szél Piroska, Arany János unokája elhunyt, Tisza István részvéttáviratot küldött Szalontára, Szél Kálmánnak.

Tisza István immár egy évszázada a geszti Tisza-kripta lakója. De azt kevesen tudják, hogy földi maradványaiból a fej hiányzik, ugyanis azt ismeretlen tettes több évtizeddel ezelőtt ellopta a néhai miniszterelnöknek nyughelyül szolgáló geszti kriptából. A tettes, vagy tettesek kilétét máig rejtélyes homály, misztikum övezi.

Magyari Barna

2