Sok sikert, Emese!

Szatmár megyéhez, az „otthoni földhöz” ezer szállal kötődő versenyzőnek is szurkolhatunk a Fölszállott a páva népzenei és néptáncos tehetségkutató műsorban. Bodó Tímea Emese nyilatkozott erről az Anziksznak.

Különleges évaddal jelentkezik a Fölszállott a páva népzenei és néptáncos tehetségkutató műsor. Ez alkalommal az eddigi évadok legjobbjai mérik össze a tudásukat. A Döntők Döntője alcímet viselő hatodik évadban régi nagy kedvencek lépnek a színpadra. A felnőtt és gyermek évadok szereplői is versenybe szállnak a legjobbnak járó díjért a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a Hagyományok Háza hatodszorra megrendezett tehetségkutatójában. A műsor élő adásai november 9-én az elődöntőkkel kezdődnek, és december 21-én a döntővel zárulnak.

Pénteken Emesének is szurkolhatunk!

– Mivel készülsz? Mit láthatunk majd péntek este a Fölszállott a páva műsorában?

– A pénteken látható adásban szilágysági menyasszony búcsúzó és kontyoló éneket fogok énekelni.

– Egyébként hogy vagy? Mi újság veled?

– Augusztus óta Stockholmban, Svédország fővárosában élek. Az ott élő magyar közösségnek szervezek kulturális programokat, illetve a gyerekeknek népdalokat és néptáncot is tanítok.

– Gondolom, izgulsz? Hogy kell felkészülni egy ilyen, élő adásra?

– Az elmúlt évek alatt az izgulás elmúlt, felváltotta egy egészséges drukk, a tökéletességre való törekvés. Elég nehéz énekeket választott nekem a felkészítő mentorom, így volt mit gyakorolni, amit sajnos a Magyarországtól való távolság nem könnyített meg.

– Ha jól emlékszem, a zsűri tagjai legutóbb is nagyra értékelték az énektudásodat – vélhetően ennek köszönhetően is kaptál most meghívást. Azt javasolták ugyanakkor, hogy hagyj időt, hogy megérlelődjön benned a dal, a tájegység. Ez így túlságosan tág, mindazonáltal mit tettél ennek érdekében?

– Tavaly az egyik legnehezebb felgyűjtött keservest énekeltem. Egy keserves elénekléséhez sok év és fájdalom kell. Nekem ezek nem voltak meg, így én nem saját tartalmat énekeltem, hanem az archív felvételen éneklő néni fájdalmát próbáltam meg átérezni, magamévá tenni. Ezek olyan dolgok, amiken csak az idő változtat majd.

– Szatmár megyeiként szerepelsz a versenyben. Azon túl, hogy szüleid innen származnak, és te magad is oktattál a nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület kötelékében, mi öt téged ehhez a vidékhez, az itteni emberekhez?

– Valamennyire én is itt nőttem fel, ezért is vagyok annyira büszke a gyökereimre. A szüleimen és a bátyámon kívül minden családtagom Szatmáron él. Minden nyáron és ünnepen hazajöttünk, mert nekem a szüleim mindig úgy mondták, hogy ,,haza megyünk”. Így az otthon fogalma nekem Szatmárnémetit jelenti.

– Mit jelent neked ez a verseny? Mi a célod?

– A műsor visszaigazolást jelent nekem. Visszaigazolást arról, hogy az énekemnek nem csak egy teremben van helye, hanem egy ilyen nagyszabású műsorban is. A célom az, hogy azok a gyerekek, akiket eddig tanítottam és tanítok a műsort látva büszkék legyenek arra, hogy ők is tudnak sok népdalt, énekeljék és vállalják ezeket a dalokat.

2

Egy korábbi interjúnk: