Boldog születésnapot, Angyal Gellért!

3 ezer éves bronzeszközöket talált. Nem, nem Angyal Gellért csomaközi fiatalember, hanem a nagytatája. Mi mégis Gellértet köszöntöttük születésnapja alkalmából. Ő egyébként Nagykárolyban végezte a középiskolát, és jelenleg Kolozsvárott egyetemista. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen tervei vannak.

– Boldog születésnapot kívánok! Milyen érzés 21-nek lenni?

– Köszönöm szépen! Ilyenkor gyakran felmerül ez a kérdés, amire viccesen azt szokták mondani, hogy „amilyen 20-nak volt”. Egy nap elteltével tényleg változatlan, hogy valójában milyen érzés is lesz a 21, az később fog kiderülni.

– És szerinted milyen érzés lesz majd 42-nek lenni? Amúgy mi szeretnél lenni 42 évesen? Gondolom, menő régész, aki felfedezi, hogy az úgynevezett Ottományi kultúra hatása mint a mai napig kimutatható Érszőlősön. De családos akarsz lenni? Netán kitelepülni Dániába?

– 42-nek? Hirtelen azt sem tudom, milyen évet fogunk akkor írni. Nem valószínű, hogy menő régész leszek. Bár régészkedtem néhány alkalommal a líceum elvégzése után, végül nem régészetet, hanem történelmet tanulok. Igen, családos akarok lenni, külföldre menni pedig nem áll szándékomban.

– A nagykárolyi közösség első alkalommal téged, mint nagytatájának segítőt ismert meg. Kérlek, elevenítsd fel azt a napot. Mit is találtál akkor?

– Először is pontosítani szeretnék néhány információt. Nem segítettem nagytatámnak, még csak nem is kapáltam abban a kertben, tehát nem én találtam a bronztárgyakat. A médiában ez így jött le, tévesen. Az egyik helyi hírportálnak adott interjúban el is mondtam a valóságot, de hiába, ez már nem változtatott a köztudaton, mert a hír már el volt terjedve. Szóval röviden: a tárgyakat nagytatám találta kapálás közben, ezeket összegyűjtötte, én pedig csak az összegyűjtött tárgyakkal találkoztam. Mindezek ellenére valóban hihetetlen érzés volt, amikor néhány napi internetes böngészés után kiderült, hogy a talált tárgyak valójában 3 ezer éves bronzeszközök (sarlók, balták, harci csákányok, tőr), amilyenekkel az ember csak a múzeumban találkozhat egy üveg mögött, nem pedig a saját kezével foghat éppen a család kertjéből előbukkanva.

– Az a momentum döntőnek bizonyult az életedben, vagy anélkül is ez a tudományterület vonzott? Egyébként pontosan melyik karnak vagy a hallgatója?

– Is-is. Már gyermekkorom óta szeretem a történettudományokat, ez pedig csak megerősített ebben az elképzelésemben. Jelenleg a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karán tanulok történelmet.

– Csomaköz nem túl nagy település. Egy fiatalember, egyetemet végzett fiatalember elképzelhet olyan jövőt, amelyben helye van a szülőfalunak?

– Ez így igaz. Elképzelni el lehet, aztán más dolog, hogy ebből mi valósul meg, vagy milyen más opciók, lehetőségek adódnak az egyetemi évek folyamán, amelyek befolyásolhatják az ember döntését.

– Amúgy például az európai közösség tekintetében is fontosnak, sok érvre meghatározónak mondott esztendő vár ránk? Merre haladunk? Jó irányba? Mi a véleményed erről 21 évesként?

– Sokat lehet olvasni sok mindenről, rengeteg ellentétes álláspont, vélemény, különböző érvekkel alátámasztva. Nehéz kiigazodni, hogy akkor mi is a jó, vagy mi is lenne a jó, egyértelmű válasz pedig nehezen is akad.

– Hogy ünnepelsz? Buli, haverok, fanta?

–Család. 🙂