Vágási Lászlót kérdeztük

Vágási Lászlóval, a nagykárolyi Steiger Kft. munkatársával beszélgettünk. Egyebek mellett arra is kíváncsiak voltunk, miért költözött egy magyarországi fiatalember Partiumba.

– Hogy értetted, amikor azt mondtad egy magánbeszélgetés alkalmával, hogy már-már nagykárolyi öntudatod is van?

– Úgy érzem, hogy valamilyen szinten természetes, hogy egy adott helyen eltöltött pár év után az ember kezdi sajátjának érezni a helyi közösséget, annak minden szép, és kevésbé derűs velejárójával együtt.

Már ötödik éve Nagykárolyban dolgozok, gyermekeim ide járnak óvodába, bölcsődébe, munka előtt-után a városban körözök, így napi szinten találkozok ugyanazokkal a problémákkal, amik miatt a helyi lakosok bosszankodnak, ám ugyanúgy – és egyre inkább – kihasználom a szellemi, fizikai felfrissülés, feltöltődés lehetőségeit, amit a helyi kulturális-, vagy éppen sportegyesületek, létesítmények, rendezvények nyújtanak. És, nem utolsó sorban, az új ismeretségek új barátságok kialakulásához vezetnek, melyek méginkább ide kötnek.

– Értem. Kezdjük az elején: kockák-e a doboziak? És hozzájuk képest a károlyiak?

– 🙂 A várva várt szóvicc… Mi, doboziak már előre várjuk, hogy mikor csattan el hasonló utalás dobozra, kockára annak szájából, akinek még újdonság szülőfalum, Doboz különös neve.

Viccet félretéve, ha a kocka=geek jelentését nézzük, akkor valóban annak számítok. Inkább reál beállítottságú vagyok, szabadidőmben korábban sci-fi regényeket olvasgattam, manapság is inkább (pl. a politika helyett) a modern technológiák, pl. a mesterséges intelligencia kutatás témájában érdeklődöm. Több dobozi és károlyi kockát is ismerek, idővel kibújik a szög a zsákból és mindig egymásra találunk.

– Történelem szakos tanárnak készültél. Nos, Romániában és Magyarországon a történelemre másként emlékeznek, más elemeit emelik ki. Mi több, itt éppen nagy ünnepségsorozat zajlik. Mi a véleményed erről?

– Történészi végzettségem megszerzése során szembesültem azzal a ténnyel, hogy a különböző nemzetek saját történelmei mesterségesen koholt „sztorik”, melyek „rendelésre íródtak”.

Az egyetemi évek alatt szkeptikussá váltam, és nem hiszek az objektív történelemírás, -tanítás létezésében. Viszont a nemzeti történelmek az adott népek kultúrájának alapkövei. Így, a közös együttlétnek, egymás megtűrésének és a jövő közös építésének alapja egymás kultúrájának tisztelete, ezen keresztül a másik fél történelmének, verziójának elfogadása. Illetve annak elismerése, hogy az más, mint a miénk.

– A ködös Albionban mindenes voltál egy szállodában. Sőt, az Origón érdekes cikk jelent meg, érdekfeszítőket mondtál… Hasznos volt az az időszak? Az ott tanultakat alkalmazod ma?

– Két évet töltöttem el Angliában, életemben először igazán távol az otthontól, a családtól, a barátoktól. Az egyetemi diákéveket követően, első munkahelyeim is ott voltak. Talán azalatt a két év alatt vált igazán felnőtt belőlem. Több munkaposzton is kipróbálhattam magamat, és bár sokat kellett dolgozni, elég változó munkabeosztás mellett, szerencsére nagyon sokféle emberrel hozott össze a sors. Kiutazásom előtt sokkal zárkózottabb világnézetem volt, már-már soviniszta. Jó hatással volt rám az ottani multikulturális környezet, amibe belecsöppentem. Ha nem lett volna az a periódus, azokkal az élményekkel, nem hiszem, hogy ma Romániába kitelepült magyarországiként jól tudnám érezni magamat. Természetesen nyelvgyakorlás szempontjából is hasznos volt a kint töltött idő.

– Apropó, hogy kerül egy szigetországba szakadt Békés megyei srác Károlyba?

– Angliába költözésemkor még hiányzott a második mesteri diplomám megszerzéséhez a szakdolgozat megírása, illetve annak megvédése és az államvizsga. Ilyen céllal szakítottam meg kintlétemet pár hónapra, és tértem haza, Magyarországra befejezni az egyetemet, és Szegeden, az egyetemen ismerkedtem meg a párommal, majd fordult rövidesen 180 fokot az életem – földrajzi értelemben.

– Tanáremberként milyen a Steiger cég? Mi a teendőd?

– A tanári szakok mellett 2014 nyarán Budapesten minőségirányítás témában több végzettséget is szereztem, illetve idén a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem Közgazdaságtudományi és Gazdálkodástudományi karán vállaltirányítás szakon (Bsc) végeztem. Tehát lényegében a cégnél nem „tanárember” mivoltomban ténykedek. A cég integrált irányítási rendszerének vagyok a vezetője és az ezzel járó feladatok mellett részt veszek a napi ügyvitel (például partnerkapcsolatok) és a hosszabbtávú, stratégiai fontosságú ügyek (például rendszerfejlesztés, hr, marketing, ipar 4.0-ra való felkészülés, pályázatok) intézésében. Ugyanakkor, mivel emberekkel kell együtt dolgozni, így az egyetemi tanári modulok során szerzett pedagógiai és pszichológiai ismereteket alkalmam adatik élesben is kipróbálni.

– Az Anziksz nyilván megtisztelőnek tartja, hogy együttműködésre méltónak tartjátok. És büszke arra is, hogy például a gépipari sikerről szóló híradás igen szép nézettségi mutatókat ért el. Az merészség, ha azt mondom, hogy a károlyiak (és persze a vidékbeliek) lokálpatrióták, és példának okáért egy 13 tonnás gépezet elkészültére olyannyira büszkék, mint ha ők maguk is részt vettek volna az elkészítésben, avagy részesednének a profitban?

– Az anzikszos cikkekre, videókra érkezett visszajelzések során tapasztaltam, hogy a helyiek mennyire nem voltak tisztában azzal, hogy manapság pontosan mivel is foglalkozik a cég, és hogy milyen fejlettségi szinten van. Illetve, szerencsére a duális képzésben tanuló, nálunk gyakorlatozó fiatalok sikereinek a híre is sok mindenkihez eljutott, melyen keresztül a szakma kezdi visszaszerezni régi tekintélyét.

Nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk és megnövekedett az érdeklődés a tevékenységeinkkel kapcsolatosan, és úgy érződik, hogy igen, együtt tudunk örülni egymás sikereinek.

– Még egy kérdés a cég kapcsán: van esélye például ennek a vállalatnak állni a versenyt a multikkal szemben? Gondolom, van számos német vagy finn cég, ami hasonló téren tevékenykedik, s bizonyára erősebbek a tőke szempontjából. Egyáltalán egy kicsi, közepes vállalatnak van esélye?

– Minden cégnek, amelyik hosszú távon képes a saját piacán stabilan megmaradni és új piacokra belépni, kell hogy legyen néhány versenyelőnyt jelentő tulajdonsága. A kisebb cégeknél ezek általában: a flexibilitás, a képesség a döntések gyors meghozására, a lapos hierarchia, sokoldalúság, szakértelem. Ezek cégünknél is megvoltak és megvannak, illetve még jellemzi egy egyfajta „sováb” sajátosság, ami hozzájárulhatott az utóbbi években megfigyelhető exponenciális fejlődéséhez. Rövidem: igen, van esélye. Sőt…