Alsó utcasi sirámok

Úgynevezett kulturális hatás ért a hétvégén. 🙂 Kétségtelenül meg is érdemlem, hiszen a messzi délről idejött(ment) vagyok, meg aztán Kaplonyban lakom stb. (Továbbá a sok-sok egyetemi végezettség hiánya is felmerül, hogy ne feledkezzünk meg a lényegről.)

Nos, előbb kimondva, kimondatlanul pellengérre állítanak egy jegyzetem miatt. Vagy igazam volt, vagy sem, de megállapítottam, hogy valami nem jó. Meglepetésemre többek jelezték, hogy valami lényegeset érintettem. Kötelező szerénységen túl: rendszerint vaksin lövöldözök a nagyvilágba.

Sőt, valaki úgy is fogalmazott, hogy ő is érezte, de nem „merte” megírni. Nem tudom, hogy mit mondjak – ezt mondtam akkor is, és most sem vagyok bölcsebb.

No, de ha szóba került – lyukadtunk ki a lényegre –, egy másik, általam különösen sokra tartott úr bejelentette, hogy nem szervez többet (vagyis inkább sokkal kevesebbet, mint korábban). És hát az én felelőtlen okoskodásom, ha tetszik: fiatalos hévem volt az a bizonyos pont az „i”-n. Ugyan mit mondhattam volna erre? Hallgattam, igyekszem azóta is meglapulni.

Más.

Ma megható alkalom volt. Akik ott voltak, tudják. Szóba került utána, hogy hát csak nem jönnek az emberek, a fiatalok. Mondták ezt egy nemzedék tagjai… Az örökifjak. Súgva megjegyeztem valakinek, hogy hát olyan izéket, fiatalokat meg se hívtak. Mármint előadni. De hát, te, Tamás, azok nem is ismerik azt, akiről szól ez az alkalom – pirítottak rám. Igazuk volt! Mégis, ha már örök kételkedővé varázsoltak a névadáskor, nos, csak-csak kötném az ebet a karóhoz. Nincsenek ott, ha nem is hívták őket. Hát ne is beszéljük ki őket…

Visszatérve az előző naphoz. Kevesen voltak, mindenki szomorú volt. Utána – hogy, hogy nem – jöttek, szállingóztak be az emberek. Olyan jó érzés volt sokemberes fotót készíteni! Nem tudom nem észrevenni, hogy amolyan „jó értelembe vett” reklámszerű volt az egyik meghívó: közvetlen, személyre szóló. Az már más kérdés, hogy a tényleges kezdési időpont helyett egy órával későbbit adtak meg (továbbá picit füllentettek is – állítólag). A lényeg: csak jönnek, ha hívják őket. Még ama nevezetes „fiatalok” közül is akadt egy-kettő.

És a ma. Az én „nagy” ötletem. Ami persze nem sült el jól stb. (Ugyan ki segített benne?) Nos, ezt még csak meg se említik. Ha nagy ravaszul szóba is hozom, mosolyognak, hogy hát igen, na… Hát igen, pária vagyok. Délről jött(ment) stb.

Nagy búsan,

Megyeri,
az Alsó utcából