Szatmáriakról, szatmáriaknak

Szamos címmel Szatmárnémeti székhellyel időben egymást követően több időszakban is megjelent a magyarság, majd 1918-tól a romániai magyarság által szerkesztve.

A Szatmárnémetiben megjelenő napilap fejlécében mint alapítási év 1868 szerepel, de 1869-ben indult, és folyamatosan jelent meg 1948 őszéig (közben a magyar helységnevek sajtóbeli használatának hatósági tilalma miatt 1936–37-ben Szabadsajtó, 1937 és 1940. szeptember 5-e között megint Szamos címmel; alcíme 1924–38 között „a Szatmár városi és Szatmár megyei Magyar Párt tagozatának hivatalos lapja”, 1942. szeptember 9-től „keresztény politikai napilap”. Felelős szerkesztője 1937-ig Dénes Sándor, 1937 augusztusától Fekete Lajos; főmunkatárs Figus Albert. Ő 1940 októberétől felelős szerkesztőként szerepel (1941-től Figus-Illinyi Albert néven); 1944. szeptember 16-án a lap Szatmárnémeti szovjet bombázásával és a főszerkesztő halálával szűnt meg. 1926 és 1928 között szerkesztője volt Bukarestben Farkas Aladár, 1926–31 között Máramarosszigeten Lengyel István, Felsőbányán 1929–31 között (Opulschi István), Nagykárolyban 1931-ben Berey Géza. Belső munkatársai 1940–44 között Antal Sándor, Boros István, Koncsek László. 1918 előtt éppúgy, mint a két világháború között politikai és közéleti anyaga mellett, főképp vasárnapi és ünnepi számaiban szépirodalmat, a város irodalmi, művelődési, színházi életével kapcsolatos cikkeket is közölt. Hasábjain 1918 előtt találkozunk Bársony István, Bibó Lajos, Bródy Sándor, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Jókai Mór, Juhász Gyula, Kabos Ede, Krúdy Gyula, Malonyi Dezső, Mikszáth Kálmán, Pakots József, Pósa Lajos, Revitzky Gyula, Rudnyánszky Gyula, Sas Ede, Somlyó Zoltán, Szomaházy István, Teleki Sándorné és Tóth Kálmán írásaival. Ugyancsak Szatmárnémetiben, 1990 júliusában indult újra „polgári lapként”. Kéthetenként jelent meg Kőmíves Balázs színész, újságíró, népművelő szerkesztésében, fejlécében az 1869-ben (a fejlécben hibásan 1868 szerepel) alapított lapelődre való utalással, de új évfolyamszámozással. Mindössze az év novemberéig jelent meg, rendszertelenül.

Ugyancsak Szamos címmel jelent meg havonta 16 újságoldal terjedelemben a Szatmári Magyar Hírlap napilap „kulturális szemlé”-je 2006-tól Veres István és Debreczeni Éva szerkesztésében. Utóbbi halála után egyedül Veres István szerkesztette. A kiadványnak külön arculata volt és a Szatmári Magyar Hírlap minden olvasójához eljutott. A Szatmári Magyar Hírlappal együtt megszűnt (2015-ben). Főbb munkatársai Muhi Sándor, Fazekas Lóránd, dr. Bura László, Csirák Csaba voltak, verseket közöltek benne a szatmári költők.

Januártól ismét újraindult a Szamos, ezúttal a Szatmár Megyei Tanács támogatásával Elek György szerkesztésében. A szerkesztői elképzelés az, hogy a lap szatmáriakról szóljon szatmáriaknak. „Úgy érezzük, szükség van egy olyan, havonta megjelenő politikai, társadalmi, közéleti és kulturális folyóiratra, ami szellemi táplálékot nyújt a Szatmár megyei magyarság számára. Vitathatatlan, hogy az internet térhódítása arra készteti a nyomtatott sajtó szerkesztőit, hogy átgondolják, mi az, ami nyomtatott formában is vonzóvá tehető az olvasók számára, mi az, amin változtatni kell, hogy kiváltsa az olvasók érdeklődését. Az újrainduló Szamos folyóirat szerkesztői és munkatársai arra vállalkoztak, hogy az olvasóval való állandó kapcsolattartással olyan témákat dolgoznak fel, amelyek az online felületeken nem találhatók meg, de egyaránt fontosak a fiatalok és az idősek számára is. Szatmár megye nagyon sok mindennel büszkélkedhet, hiszen történelme folyamán olyan személyiségeket nevelt ki, akik ma már világszerte ismertek. Ma is nagyon sok szatmári közéleti szereplő fejt ki olyan tevékenységet, amire odafigyel a világ. A Szamos havilap ezeknek a személyiségeknek, valamint az egyszerű embereknek az életét és munkásságát igyekszik bemutatni, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy irodalmi, művészeti és közéleti írásokat a lap hasábjain ismertessen meg az olvasókkal. Nagyon fontos célkitűzés, hogy a lap közlési lehetőséget ad fiatal alkotóknak” — fogalmaz Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke a lap beköszönőjében.

A magyar kultúra napjára megjelent első számban a 100 éve halott Ady Endrére emlékeznek Szatmár megyei diákok. Most is tanítok címmel Muhi Sándor ír arról, hogy a katedrán eltöltött 52 év alatt hogyan változott meg a rajztanítás, a képzőművészeti és vizuális nevelés. Besenyődi Judit és Lázár Dávid, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai Prométheusz című jelenetét is közli lap. Elektromos kocsival indult Erdély-körútra, tapasztalatairól, úti élményeiről, a környezetbarát és ugyanakkor új szemléletet is jelentő autózásról közöl élménybeszámolót Matusinka Beáta. Fleisz Kinga pszichológus a felnőtté válás komplex folyamatában segít kapaszkodókat találni, dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó pedig az iskolai zaklatás okairól és lehetséges megelőzéséről nyilatkozik. Zagyva Miklós Szatmári képeslap címmel közöl visszaemlékezést. Ugyancsak az első számban található Csirák Csaba Emlékezés Gyöngyösi Gáborra, a legbátrabb színházi emberre című színháztörténeti írása, de A csend (feledhetetlen) napszámosára, az öt éve elhunyt Gúzs Imrére is megemlékeznek.

A második lapszámban:

Elek György: A közös gondolkodás lehetőségei; Közösségről, közösségépítésről: Lepedus István, Bessenyei Gedő István, Csorján Árpád József, Békéssy Erzsébet, Frigy Szabolcs és Rácz Ervin gondolatai a családról, az egyházról és a közösségről; Új szokás van kialakulóban Tasnádon (interjú Csumbil Bernadette zongoraművésszel); Szőcs Péter Levente: A Drágfiak és Erdőd vára); Nyitott szemmel (…) Thaiföldön: Matusinka Beáta úti élménye; Muhi Sándor: A Vízháti Szamolcs Érdekvédelmi Társaság közösségformáló szerepéről; Diákok az anyanyelvről: Kegyes Dávid, Schvarczkopf Viktória, Kis Kasza-Cserés Vivien, Marosán Erika, Erdei Eszter és Makranczi Krisztina diákok gondolatai; Fehér Imola: Tíz (plusz) egy kérdés (interjú Balázs Imre József romániai magyar költővel, irodalomkritikussal, szerkesztővel, irodalomtörténésszel); Megyeri Tamás Róbert: Az olvasókultúrán kellene valahogy javítani (interjú Demeter Szilárddal, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójával); Elek György: Még lehet belőlem néző vagy szülő (beszélgetés Budizsa Evelynnel, a Harag György Társulat művésznőjével).

A lap ingyenes, a jövőben önkormányzatoknál és egyházaknál lesz elérhető, de több helyen önkéntesek is fogják terjeszteni.

A második lapszám címlapja:

2