Udmurtok Nagykárolyban

Távoli rokonokról, az udmurtokról szóltak szombaton. A nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület a Szent László Közösségi Házban tartotta meg az Esztendőtől esztendeig sorozat újabb alkalmát. A Kikelet havi rendezvény keretében Demeter Petrova Anasztázia az udmurt kultúráról szólt.

Persze táncra is perdültek a rekettyések…

Demeter Miklósné vetítettképes előadásával kezdődött a szombat délutáni rendezvény. Beszélt nyelvrokonaikról, akik Oroszország Udmurtia államában élnek — immár kisebbségben. Vélhetően félmillióan lehetnek, de elmondása szerint egyre inkább öntudatra ébrednek, így vélhetően megmarad a nyelvük, a kultúrájuk.

Az udmurtok önmagukat énekkedvelő népnek tartják, míg úgy gondolják, hogy rokonaik, a marik inkább táncos közösség. Az udmurtok mézszerető nép, van is egy sajátos méhfajta, amely latin elnevezésében is benne van az udmurt kifejezés. Az udmurtok közössége tulajdonképpen két részre osztható, az északiakon elsősorban az orosz hatás, a délieken pedig a tatár érződik — mondta el Demeter Petrova Anasztázia. Mindez például a népviseletben is megfigyelhető — az északiaknál a piros, a fehér dominál, míg a délebb élőknek színdúsabb a hagyományos viseletük. Az udmurtok egyébként is nagyon szeretnek szőni — ebbéli tudásukra igen büszkék.

Az előadó a kulináris kultúrájukról is szólt — az egyik éltelük szerte az orosz konyhában igen kiemelt, különleges szerepnek örvendezhet. De lányaival, Gyöngyivel és Katával, illetőleg férjével, Demeter Miklóssal meg is szólaltatták az udmurt dalokat. És persze táncokat is előadtak, mi több, ezekbe bevonták a rekettyéseket is. Adott pillanatban több mint százan körtáncoltak. Kézműves foglalkozásokat is tartottak — kitértek az udmurt szövésre is —, továbbá különösen szép, sőt, szerencsehozó bojtot és bojtbabát is fontak. Puliszkát, udmurtosan elkészíttetett is lehetett enni.

Az alkalom persze táncházba csapott át — késő estig járták az udmurt mellett a magyar táncokat.