Az integráció mikéntjeit főzik ki

Immár a nyolcadik alkalommal gyűltek össze a nagykárolyi Teremi út mentén élő főként roma közösség asszonyai az integrációs központba. Főznek, és közben egyfajta aktivista csoportot próbálnak kialakítani. Hompoth Mária integrációs szakembert kérdeztük a részletekről.

2

„Egyszer azt kérte a grófnő, hogy kezdjük a munkánkba bekapcsolni a roma anyukákat, az asszonyokat. Hiszen az, hogy a gyerekek járnak-e óvodába, iskolákba, az legfőképpen rajtuk múlik” — elevenítette fel a roma integrációval foglalkozó Hompoth Mária, miként is kezdtek neki a Francesca Dürckheim grófnő, azaz a Károlyi grófi család támogatásával a nagykárolyi Dögtérnek mondott városrészen élő javarészt roma közösség asszonyai számára sajátos foglalkozásokat tartani.

Egyébként szerinte kevéssé szerencsés a „Dögtér” elnevezés, megbélyegző hatása van, esetleg a Teremi út közelében élő közösség, avagy a pontos lakcím, azaz a Dr. Marinescu utcaiaknak kellene róluk beszélni. Az oktatás, a társadalomba való beilleszkedés érdekében találkozók létrehozását határozták el számukra — mindezt egy projekt keretében. A célkitűzésük az volt, hogy mindenképpen hasznos tevékenységeket tartsanak. Mint Hompoth Mária elmondta, az ötletet annál is inkább örvendezve fogadták, mert szembetűnően kevésbé járnak az oktatási intézményekbe az itteni családok gyerekei. A helyszín ugye adott volt — a Teremi út végén található intézmény, a Stella Maris Integrációs Központ épülete erre is megfelelő —; a kapcsolat a közösséggel sokéves múltra vezethető vissza. A projekt keretében új munkatársra is szükség volt — Tari Boglárka felügyeli a foglalkozásokat. Hompoth Mária egyebek között a nagykárolyi Simion Bărnuțiu Műszaki Líceum iskolai mediátora, azaz a nehezebb életkörülmények közül származó diákokkal foglalkozó szakember. Mint mondta, nagyon örült, hogy munkáját kiegészíti egy másik ember, Tari Boglárka tevékenysége.

Vannak biztató jelek

A telepen amúgy minden udvaron van mosógép. Félautomaták. (Persze többeknek bent, a házban van automatájuk is.) Ezeknek az az előnye, hogy nem igénylik a vezetékes vizet, hanem fel lehet őket tölteni. Mindez egy-két évvel ezelőtt még nem volt meg az itteni udvarokon. Vélhetően annak köszönhető, hogy többüknek van alkalmi munkalehetősége, többen külföldön vállalnak munkát. A polgármesteri hivatal közterületfenntartóiként is dolgoznak, mások a temetkezési vállalatnál. A harmincévesek közül többüknek van gépjárművezetői engedélye — ők sofőrként dolgoznak. Hompoth Mária elmondása szerint szemmel látható a fejlődés.

Persze vannak gondok. A tisztasággal küszködnek. De például a nők kezdeményezésére a jövő héten az önkormányzat munkatársai elmennek a helyszínre, és egy nagyobb, közösségi takarítást végeznek majd. Kaptak fákat is — ezeket is el fogják ültetni. Díszfákat kértek, hogy legyen kis árnyékos rész az udvarokon. Családonként kettőt–hármat fognak rövidesen elültetni. Cserepes virágokat is kértek — díszítenék a lakókörnyezetüket. Páran rendszeresen nyírják a gyepet. Vannak tehát biztató jelek — összegezte Hompoth Mária. Az integrációs szakember hozzátette, hogy mindezt kiegészíthetné az úgynevezett második esély program. A cél, hogy minél többen rendelkezzenek legalább a nyolc osztály elvégzését igazoló oklevéllel. A munkavállalás tekintetében rendkívül lényeges.

Félénk első lépések

A projekt gyakorlatba ültetése tehát megkezdődött, mi több, immár a nyolcadik alkalmat tartották meg szombaton. Egyébként szintén a grófi alapítvány támogatja az integrációs központban zajló zeneoktatást is. Fátyol „Béci” Béla hagyományos cigány muzsikára, és hangszerhasználatra oktatja a gyerekeket, míg a kaplonyi római katolikus kántor, Baumgartner Márk közös éneklésre tanít, illetőleg zongoraoktatást is tart számukra. „Nagyon szeretik a gyerekek! Hátha egy kántort is ki tudunk itt nevelni…” — utalt egy titkos céljukra az integrációs szakember.

Az asszonyoknak meghirdetett program bátortalanul indult. Hompoth Mária szerint azonban egyre jobban kialakult a bizalom, egyre hasznosabbnak tűnnek a foglalkozások. „Megfogalmazódott az is, hogy ez számukra egy csendes sziget” — mondta el. A találkozókat a főzés köré szervezik. Minden alkalom előtt megbeszélik, hogy pontosan mit is fognak elkészíteni. Ebben a tekintetben is ügyelnek a szervezők: „Mi nem okoskodni akarunk. Hát hiszen középkorú nők, hogy jönne az ki, ha elkezdenénk mi tanítani őket? Inkább azt vetettük fel, hogy cseréljünk, hogy ismerkedjünk. Ők megmutatják a cigány hagyományos konyhát, mi megmutatjuk, miként készítjük el mi az ételeket.” Persze nagyjából azonos, hiszen a magyar konyha mindkettőnek az alapja. Ugyanakkor Hompoth Mária elmondása szerint vannak jellegzetességek. Például főztek cigány töltött káposztát. Sokkal zsírosabbra készítik el, sokkal fűszeresebb. Ők inkább savanyú káposztát felhasználva készítik — amennyiben mégis friss a káposzta, „sarvalják” egy kicsit. Lapotyát is készítenek — ez krumplis béles tészta, amit sütni kell.

A foglalkozások közben a modern konyha kellékeit is megmutatják nekik, így a turmixot, villanysütőt. Egy alkalommal muffint készítettek — utána sokuk vett muffinsütőtálcát, hiszen „milyen jól fel lehet használni. Szóval örvendünk, amikor értékelik az ilyen apróságokat is” — tette hozzá Hompoth Mária.

Az asszonyokkal praktikusabban kommunikálhatnak

Idővel tehát kibontakozott a bizalom, mélyült a kapcsolat. „Női dolgokról” is el-elkezdtek beszélgetni. Felmerülnek néha a családi gondok. Ez a témakör is „szóhoz jutott” a mostani szombati alkalmon. A nagykárolyi Elméleti Líceum és a Vasile Lucaciu Általános Iskola iskolai orvosa, dr. Olimpia Pava látogatott el a találkozóra. (Egyébként a doktor nő rendszeresen megfordul erre — ismeri a Teremi út mentén lakó roma közösséget — nyomatékosította Hompoth Mária.)

Elmondása szerint a projektben részt vevő női közösség lassacskán amolyan aktivista csoporttá alakulhat. Például az önkormányzattal való kommunikálásban segíthetnek. Az egyik fél csak a hibákat látja, a másik ugyanúgy több sérelemmel rendelkezik. A szakember elmondása szerint közösen mindezek dacára születhetnek eredmények.

Az igazság másik oldala, hogy a projektben továbbra is aránylag kevés asszony vesz részt. Most is tízen voltak. Pedig igyekeznek mindenféle eszközzel „idevonzani” őket. Például a mostani doktornői látogatás alkalmával tisztasági csomagot kaptak — s ha már megnézték, mik is vannak a tasakokban, szót is ejtettek arról, miként kell azokat használni… Ügyelnek ugyanakkor arra, hogy ne üres kézzel térjenek haza ezekről a találkozókról az asszonyok. Ami élelem nem fogy el a helyszínen, azt mind hazavihetik. Hompoth Máriának köszönt már úgy az egyik részvevő férje, hogy köszöni a múltkori ételt, igencsak ízlett neki. Szerinte ez is fontos a gátak lebontásában: ne úgy tűnjön azoknak, akik nem jönnek el, hogy itt titkos dolgokat művelnek, inkább vigyék jó hírét a kezdeményezésnek.

A projekt amúgy a jövő hónap közepén zárul. Mármint az első, a kísérleti fázis. A részvevők száma talán némileg alacsonyabb a vártnál, azonban Hompoth Mária szerint vannak biztatója jelek. Például az, hogy az eredetileg háromórásra tervezett foglalkozások minden egyes alkalommal elnyúltak. Most szombaton például közel a duplájára…

3

1