Beszélgetés életünkről szóló könyvről

Kell időt adnunk magunknak arra, hogy megéljük az életünket. Talán ebbe a mondatba lehet beleszuszakolni mindazt, ami Elek György Szatmár megye újságíró legújabb könyve nagykárolyi bemutatóján elhangzott.

A Károlyi-kastély lovagtermében lelt otthonra az esemény ma délután – a körülményekhez képest illő számú közönség jelenlétében. Házigazdaként Belényi Andrea magyar szakos tanár számolt be arról, hogy jó ideje húzódik az esemény megszervezése – mikor emiatt, mikor egyéb ok miatt halasztódott. Örül annak, hogy a nehézségek dacára létrejött – tette hozzá.

Kovács Jenő polgármester arról beszélt, hogy manapság alig szánunk időt az olvasásra, különösképpen keveset a könyv olvasására. Mint mondta, könyvet pedig kizárólag úgy lehet olvasni, ha hagyunk időt arra, hogy megértsük a benne foglaltakat, mindaz megérlelődjön bennünk. Dacára a keserű realitásnak örül annak – nyomatékosította –, hogy vannak, akik olvasásra buzdítanak bennünket azzal, hogy írnak, vagy éppen könyvet szerkesztenek.

Szolomájer Timi Elek György-írásokból olvasott fel

A Lélek és test hálószobája című könyv két részre tagolható – ismertette dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi oktató –, a kisebbik részben hagyományos, négyszemközti beszélgetések írásos lenyomatait találjuk, míg a nagyobbikban az úgynevezett szerkesztőségi beszélgetéseket. Mint köztudott, a Szatmári Friss Újság hasábjain jó időn keresztül ankétok jelentek meg, ezekben több kérdéskörben megszólaltak, állást foglaltak az adott témát megélők. E tizenhat beszélgetés, eszme- és érvcsere újraszövegezett változatát tartalmazza a kötet.

A méltatás rendjén elhangzott, hogy a könyvben Elek György nem sugall egyfajta választ az életünkben lévő nagy gondokra nézve, hanem kérdéseket vett fel. Ez nem amolyan megmondókönyv, nem tartalmaz recepteket a boldog életre, kapcsolatra vagy egyebekre vonatkoztatva, esetleg fel-felvillant témákat, melyek mentén mi magunk lelhetünk rá ezekre a feleletekre – fejtette ki Frigy Szabolcs.

Szolomájer Tímea pedagógus, színjátszócsoport-irányító faggatta a szerzőt. Elek György az egyik válaszában rámutatott: korunk nagy hibája az is, hogy nem az életre neveljük a gyerekeinket, hanem mindent (mindent is) meg akarunk nekik adni. Érzése szerint viszont arra kellene őket nevelnünk, hogy nélkülünk is boldoguljanak.

Ő maga is elismerte, nem tudja, hogy mi a megoldás, mi a legjobb megoldás. A többi megszólaló sem mondott pontos és könnyen felhasználható útmutatást. Talán abban egyeztek az álláspontok a lassacskán beszélgetéssé, érvcserévé váló bemutató során, hogy akár a testnek, a lelkünknek is kell egyfajta hálószobát fenntartanunk. Időt kell szánnunk arra, hogy feldolgozzuk azt, amit igazán fontos, különben ezek a gondok idővel netán betegséggé lesznek, de mindenesetre megkeserítik a testünk megnyugvására szánt perceket is.

Elhangzott továbbá, hogy a beszélgetéssorozat nagyon is hasznosnak bizonyult – a visszajelzések alapján sokan és szívesen olvasták azokat. Maga az esemény is azzal zárult, hogy valamikor a jövendőben szerencsés lenne ismét összeülni – például Károlyban is –, s közösen gondolkodni egy-egy az életünkben jelenlévő kérdés kapcsán.

A továbbiakban a szerző dedikálta a könyvet, s szívesen válaszolt az olvasói kérdésekre.