Akik szerint megtűrtek vagyunk

Nagykárolyi sváb kulturális rendezvény „nyerte el” Dan Tanasă blogíró nemtetszését. Sérelmezi, hogy kizárólag német nyelvű felirat szerepelt a színpadon. Eleve — ha jól értem — szerinte a rendezvényen kevés jel utalt arra, hogy mégiscsak Románia területén zajlott a fesztivál. Nos, a megnevezett „kollégával” szemben én ott voltam. S tudatom: senki sem vonta kétségbe azt, hogy mely ország területén zajlott a rendezvény. Sőt, azt is tudatom vele, hogy például román népzene is teret kapott. Merthogy Nagykárolyban — egyelőre! — az a természetes, hogy tisztelik egymás a különféle kultúrákhoz, etnikumokhoz, felekezetekhez stb. kötődők.

Nekünk sem fontosak a magyar feliratok?

„Sală de sport” hirdeti felirat a kaplonyi sportcsarnok előtt. Valamikor a magyar megnevezés is ott volt, de pár éve le kellett venni.

Erdő Péter kaplonyi beszéde

Homília 2019. június 13-án Kaplonyban a ferences templom és kolostor újjáalapításának 300. évfordulóján (Lk 10, 1-9)

Tanévzáró gondolatok kedves kollégáimnak

Köszönöm egész éves munkátokat, lelkesedéseteket, áldozatvállalásotokat, támogatásotokat! Öröm volt, a nehézségek ellenére is, ezt a tanévet veletek átélni! Lassan itt a pihenés ideje, tudjátok „pihentében is megáldja az Úr, akit szeret.” (126.zsoltár) — Áldott szünidőt Nektek!

Hibaigazítás

Tegnap megjelentettünk egy cikket, egy olvasói levelet. Arról szólt, hogy egyesek provokálják az embereket. Nos, sajnos félreérthetően fogalmaztunk. Az illető hölgy nem nagykárolyi volt, és semmiképpen sem az a bizonyos hölgy, akire oly sok olvasónk gondolt.

Óvakodjunk: provokálnak

„A minap egy családi esemény alkalmából Magyarországra utaztunk” — emlékezik vissza egy köztiszteletben álló nagykárolyi, egy olvasónk. A levelét publikáljuk, azért, hogy okuljunk belőle.

Nehéz, de muszáj bízni

Miért nem örülök a mai „eseményeknek”? Mert lesznek még. Mindkét oldalról. Ma — ahogy én tudom, hiszen nem voltam ott —, nos, ez alkalommal az egyik közösség közül 1–2 ezernyi ember viselkedett elkeserítően. Ez az egészhez képest valóban maroknyinak tűnő szám, mindazonáltal meg kell nézni, hogy miként „reagálja” ezt le a hétköznapi ember. A közösségi felületeken. A hétköznapokban. Megdöbbentően sok lehet ez az amúgy kicsi közösség.

A „nagykárolyiak” is ott voltak — Daniela és Ilie Ciută

Erőszakkal benyomult az úzvölgyi katonatemetőbe csütörtök délután a helyszínre csődített több ezer román megemlékező, és ott ortodox szertartás keretében felszentelték a temetőben törvénysértően létesített román emlékművet és parcellát — s mint a Buletin de Carei közösségi felületén látható, ott volt a közelben, azaz Dormánfalván (vélhetően az Úz völgyében is) a Nagykárolyi Helyi Tanács egyik tagja, Ilie Ciută, valamint neje, Daniela. Amúgy az „esemény” egyik szervezője az a Mihai Tîrnoveanu, aki tavaly figyelmeztetett: legközelebb többezredmagával tér majd vissza.

Szócséplés

A soviniszták körében visszatérő toposz az, hogy a magyar újságíró nem is jó újságíró, hiszen nem románul ír. De Daniela Ciută egyéb tekintetben is nagyot alakít — ismét. Csúsztat, lódít stb. Ugyan a teljesség igénye nélkül, de mégiscsak megpróbálok reagálni a vádak, rágalmak egynémelyikére, hiszen mint jelenség is érdekes lehet. Rávilágít ugyanis ez az eset is arra, miként manipulálnak a szélsőségesek.

Hogy viselkedik Daniela Ciută?

Alig több mint egy órája publikált egy szokásos, lódításoktól, csúsztatásoktól stb. nem mentes írást Daniela asszony. 44 megosztással rendelkezik. Már!